AZ ÉN MIATYÁNKOM...

Tánczos Katalin: Az én miatyánkom Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba -- reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN... Mikor a magányod ijesztően rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág" Mikor elnyomásban szenved az „igazság" Mikor elszabadul a „Pokol" a Földre Népek homlokára a „Káin" bélyege van sütve. Óh „Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve... Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne, Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba -- hajtsd meg a homlokod... S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az idegekben táncol, Mikor a „gazdagság" milliót költ, hogy éljen, És millió szegény a „nincstől" hal éhen, Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET! Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz, Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd, Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt"... Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET! Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, Munkád elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad magadat, S később rádöbbentél, hogy kihasználtak! Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK! Mikor a „nagyhatalmak" a békét megtárgyalják, Mikor a BÉKE sehol -- csak egymást gyilkolják! Mikor a népeket vesztükbe hajtják S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK! Ó, „Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: Lelkünket kikérte a „Rossz", támad, tombol! Uram! Ments meg a kísértéstől! MENTS MEG A GONOSZTÓL! UTÓHANG S akkor szólt az Úr Jézus, kemény -- szelíden: Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET, És csend legyen! Miért féltek -- ti kicsinyhitűek? Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok, És a végsőkig VELETEK MARADOK! Lejegyezte Dr. Eőry Ajándok 1999. november 18 Forrás: Tánczos Katalin: Az én Miatyánkom, Kairosz kiadó, 2012

https://www.facebook.com/notes/bálint-nagy/-az-én-miatyánkom-igazi-szerzője-tánczos-katalin/418852141482768/

https://www.youtube.com/watch…


https://www.youtube.com/watch?v=OezcKYRygfI