2021. június 30., szerda

Napi remény...30.

ÜDVÖZÖLLEK...


Ismered ezt a szentírási verset? Az egyik lehető legforradalmibb…

Íme: „Keressétek előbb Isten Országát és az Ő Igazságát, és minden más megadatik nektek ráadásként.” Máté 6:33.

A kérdés a következő: Miért olyan forradalmi ez az üzenet?

Mert homlokegyenest ellenkezik azzal, amit nap nap után hallunk magunk körül: „Az a legfontosabb, hogy pénzt keressünk.” Vagy amint magunkban mondjuk: „Valamiből ki kell azért fizetnem a lakbért… Mit fogok felvenni?” stb.

Nem Isten Országára van hát többé gondunk, hanem megélhetésünk mikéntjére… Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy ne nyugtalankodjunk életünk miatt, szeretettel emlékeztet minket, hogy mennyei Atyánk gondot fog rá viselni, és hogy ami minket illet, mit sem kell mást tennünk, mint Őhozzá kötődnünk.

Isten Országát keresni annyi, mint mindenekelőtt Istennel való kapcsolatunkra fektetni a hangsúlyt.

És hittel hisszük, te, Testvérem, és én, hogy minden más ebből fakad majd!

Ne félj attól, hogy forradalmi légy és másként gondolkodj! Ami elsődleges számodra és ami mindenekelőtt foglalkoztat, az nem is annyira az, hogyan élj egyik napról a másikra, hanem inkább Istennel való kapcsolatod, főként pedig, hogy olyan élő és mély legyen, mint kezdetben. A többi jön magától, mint az Ige megmondja…

„És minden más megadatik nektek ráadásként.” (Máté 6,33)

Arra hívlak, imádkozz velem: „Atyám, köszönöm, hogy emlékeztettél: A legfontosabb az, hogy először Országodat keressem. Kérlek, segíts, hogy Országodat az első helyre tegyem… Első helyre napjaim folyamán, első helyre kapcsolataimban, első helyre pénzügyeim terén. És hiszem, mert kijelentetted, hogy minden más megadatik nekem ráadásként. Jézus nevében. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier 

https://www.maiige.hu/maiige/20210630

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!




2021. június 29., kedd

Napi remény...29.

ÜDVÖZÖLLEK...


Akarsz-e jót tenni másoknak? Vagy meg akarod-e tanulni, hogyan kell azt tenni?

Rövid etimológiai leckét ajánlok ma figyelmedbe: A „jóakarat” szónak az eredete a latin „bene volens”, ami ezt jelenti: „a jót saját elhatározásból”. A jóakarat annyiban áll, hogy vágyunk másnak jót tenni, tudva és akarva téve a jót, áldani és bátorítani másokat, valamint társadalmunkat.

Barátom, Stève Rivière lelkipásztor megosztotta velem egyszer: A keresztényeknek szívügyük volt, hogy elküldjenek a rendőröknek egy levelet, hogy megmondják nekik: „Köszönjük, amit tesznek”, „Értékeljük önöket”. A rendőrfelügyelőre nagy hatást tett, még el is érzékenyült. Nem értette, hogy lehet feltétel nélküli szeretetről tanúskodni... rendőrök iránt! Ezt mondta: „Minden nap csak sértegetnek bennünket. Sose biztatnak, mint önök teszik.” Főleg a mai társadalmi helyzetben.

A Szentírás mondja: „A világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van.” Efézus 5:9.

A jó cselekedet az, ami beszédes, ami számít! Mindannyiunk számára lehetséges! Arra vagy hivatott, hogy áldás közvetítője légy mások számára! Ne habozz, ragadd meg az alkalmakat, légy ma tudva és akarva jó szándékú!

Mit fogsz ma tenni?
Úgy érinteni, mint Isten... szeretettel és tisztelettel
Úgy beszélni, mint Isten... egyszerűen és hatalommal
Úgy járni, mint Isten... erőteljesen és biztosan
Úgy szeretni, mint Isten... feltétel nélkül és végtelenül
Emberileg lehetetlen? Hát persze! Ám a Szentlélekkel lehetséges. Betölt, vezet, szól hozzád és elvezet oda, ahova menned kell.

És íme egy isteni ráadás: Amikor jót teszünk másoknak, saját rendeltetésünkre találunk...

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier

Dicsőség Istennek!

„Köszönöm szépen a születésnapi jókívánságot és a mindennapi üzeneteket. Sokszor elgondolkodom, hogy ilyen sok szeretet és biztatás csak a Szentlélek munkája által lehetséges. Az Egy Csoda Minden Nap üzenetei által gyógyulnak a sebek, és újból értékes embernek érzem magam. Isten sokszor csodát tett az életemben. Köszönöm először Istennek a gondoskodó szeretetét és a ti szereteteteket és imádságaitokat. Isten áldja életeteket és munkátokat, hogy még sok embernek világosságot és fényt vigyetek az életükbe!” Szeretettel, Margit

https://www.maiige.hu/maiige/20210629

https://hu.jesus.net/gyoztes-leszel-mabim-dics/

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!



2021. június 28., hétfő

Napi remény...28

ÜDVÖZÖLLEK...


Néhány éve csodálatos hegyek közt barangoltam. Éreztem, hogy Isten megszólított, egy kérdést intézve hozzám, ami szüntelen visszhangzott lelkemben: „Éric, mi sikered ismérve abban, amit értem teszel?”

Sietve válaszoltam: „Egyszerű! A siker mércéje számomra az, hogy hányan fordítják szívüket feléd, Uram. Ha milliók térnek hozzád, akkor vállalkozásom sikeres.”

Íme, a válasz, amit az Úr részéről hallottam:

„Látod, Éric, nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy milliók életét érinti meg az Evangélium az interneten keresztül. Persze vágyom, hogy megismerje ez a világ Fiamat és üdvözüljön. Mindenekelőtt azonban a kapcsolatoknak van nagyon fontos szerepe a szememben: Barátaimmá válnak-e az emberek? És te úgyszintén, Éric, építesz-e ki barátságokat vállalkozásaid közepette?”

Elképedtem. Azt hittem, hogy „nagy” dolgokat vittem végbe és „sokakat” segítettem weboldalak szerkesztésével, de be kellett valljam, oly gyakran a kapcsolatoknak kárára volt ez, és másokat megbántva. Oda vezetett, hogy megszomorítottam a Szentlelket. Pont a lényeg maradt el...

A mai világ a tervekre, az eredményekre, a hatékonyságra, az összegekre, a pénzre összpontosít... Istent azonban az egymással való érintkezés, a szeretet, az irgalom érdekli. Isten mélységesen kapcsolatközpontú. Arra hív, hogy rá hasonlítsunk. Egyébként barátainak nevez minket... lásd János 15:15.

Isten arra hív bennünket, hogy mindenekelőtt barátságokat és kapcsolatokat építsünk ki, ne pedig csak vállalkozók legyünk.

Akarod-e kérni tőle, hogy töltse el szívedet szeretettel mások iránt? Tégy érte nagy dolgokat, vigyél végbe érte hőstetteket, hirdesd az Örömhírt az egész teremtésnek, tégy tanítvánnyá minden népet, de el ne feledd, Jézus ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” János 13:35.

Hiszek a barátság erejében. A barátság azt jelenti, hogy a kapcsolatokat mindig a vélemények és a tervek elé helyezzük. A barátságban adhatjuk, amik vagyunk és fogadhatjuk be a másikat!

Amint Jézus azt olyan jól kifejezte: „Barátaimnak mondalak benneteket...”

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier

Dicsőség Istennek!

„Isten áldjon! Megdöbbentő, hogy a napi szinten küldött üzenet mennyire találó, aktuális az életemre nézve!!!! Gyengeségemben, gyakran hitetlenségemben is utolér az isteni szeretet! Köszönöm én is, hogy vagy!!!” Márta

Ezen a héten ezt nézd meg!

Szerezzen ma neked örömet a „Győztes leszel” című dal MABIM DICS előadásában.
Semmi nem árthat neked többé.
Veled van Isten!
Te győztes leszel!

https://hu.jesus.net/gyoztes-leszel-mabim-dics/

https://www.maiige.hu/maiige/20210628

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!




2021. június 27., vasárnap

Napi remény...27.

ÜDVÖZÖLLEK...


Befolyásos ember vagy?

Mindannyiunknak van befolyásunk, még ha nincs is mindannyiunknak ilyen vagy olyan vezetői vagy lelkipásztori minősítésünk. Tudod-e miért? Mert kisugárzásunk így vagy úgy hat másokra.

Mint például a jó vagy a rossz illat... A mosoly vagy a grimasz... A jókedv vagy a rosszkedv... A szomorúság vagy az öröm stb.

Mindannyian átadunk valamit a körülöttünk élőknek. És te, mit szeretnél nekik átadni?

A Szentírás pontosan megmondja, mit kell átadnunk. Jézus így szólt: „Tanítsátok meg nekik, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Máté 28:20.

Isten bízik benned és veled van. Képes vagy átadni magad körül Jézus értékeit. A szeretet, a nagylelkűség és a jóakarat értékeit. Képes vagy arra, hogy másokat az Atya szeretete felé vezess.

Isten vágyik arra, hogy befolyást gyakorolj másokra Országa érdekében... Követe légy... Krisztus illata ezen a földön. Semmi kevesebb!

És bizonyosságod van afelől, hogy nem egyedül kell ezt tenned: Jézus nap nap után kísér és vezet, csoda ez egyben.

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier

https://www.maiige.hu/maiige/20210627

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!



2021. június 26., szombat

Napi remény...26.

ÜDVÖZÖLLEK...


Hiszem, hogy Isten az emberi szívbe helyezte azt a vágyat, hogy jót tegyen és jó dolgokat vigyen végbe, hogy jobbá tegye a világot. Igazán hiszem, hogy bennünk lakozik ez az erő, még akkor is, amikor életünk körülményei néha eltávolíthatnak minket ettől a tervtől...

És téged, mi éltet? Mit szeretnél véghezvinni az életedben?

A Szentírás mondja: „Önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és megtisztult néppé tegyen bennünket, amely személyesen Őhozzá tartozik, és jó cselekedetekben buzgó.” Titusz 2:14.

A buzgalom olyan valami, ami éltet minket, még ha nehézségekbe is ütközünk. A buzgalom az a benső tűz, ami előrevisz, és mozgásba lendít minket. Ám a buzgalom ellankadhat néha. Akkor Isten felé kiálthatunk, hogy élessze újjá a lángot és tegyen minket annál buzgóbbá!

Ne hagyd, hogy megállítsanak, rendeltetésed előtted áll! A java előtted van! Szép tettek véghezvitele vár rád.

Olyan tetteké, amiket Isten személy szerint külön neked tartogat, rád gondolva, és látván azt, amit rajtad keresztül tesz majd meg.

Isten áldjon meg, és újítsa meg buzgalmadat! Tudom, hogy meg fogja tenni.

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier

https://www.maiige.hu/maiige/20210626

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!


2021. június 25., péntek

Napi remény...25.

NINCSENEK „NAGYON NAGY” IMAKÉRÉSEK....


„Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” Jer 32:27.


Szememet behunyva, fejemet lehajtva soroltam aznapi kéréseimet: „Kérlek, Uram, őrizd meg a gyermekeimet… vigyázz édesanyámra… segítsd a férjemet a munkájában.” Kis szünetet tartottam, aztán így folytattam: „Most egy nagyon nagy kéréssel fordulok Hozzád…”

Egy barátnőmért akartam imádkozni, aki előrehaladott stádiumú rákkal küzd. Isten bizonyára tudta, mit fogok kérni, és azt is tudta, hogy csodáért imádkozom. Igazából nem tudom, miért akartam erre felkészíteni bevezető szavaimmal. Válasza gyors volt és határozott: „Számomra nincsenek nagyon nagy kérések.”

Igyekeztem azonnal visszakozni. „Persze, Uram, nem is tudom, hogy gondoltam….” Szükségem volt egy kis önelemzésre, mert valóban nem tudtam, mi járt a fejemben.
Hamar rájöttem, hogy imakéréseimet kategorizálom, és legtöbbjüket „megoldhatónak” tartom. Szoktam komoly dolgokért imádkozni, de „nagyon nagy” dolgokért nem igazán.
Talán úgy gondolom, inkább csak néhányat osztok meg Istennel – mintha nem akarnám túlterhelni. Talán mert alapjában nem szeretek kockáztatni. A „könnyű” teljesíteni valók kérését biztonságosabbnak érzem.

Visszanézve, egyértelműnek látszik, hogy emberi mércével mértem Istent. De mekkora butaság a mindenható Isten lehetőségeit összevetni egy emberével! A világegyetem Istene alkotott mindent, amit látunk, és amit nem láthatunk - egyetlen szavával. Az egysejtűtől agyunk kifinomult hálózatáig, mindent ő tervezett és alkotott meg. Hatalmának nincs határa, nincsenek korlátai. Meg tudja tenni (és meg is teszi!), hogy angyalokat küld, vigyázzanak gyermekeimre, és ezzel egy időben barátnőm egészségét is helyre tudja állítani.

Bármilyen reménytelennek látszik is egy helyzet, Isten képes közbelépni, és megtenni, ami emberi léptékkel lehetetlen.
Jeremiás könyvének 32. fejezetében, ahonnan mai alapigénk is való, Isten olyan ígéretet tett, ami emberileg nézve megvalósíthatatlan volt. Jeremiás közelgő csapásokról prófétált a lázadó izraelitáknak. Isten szándéka viszont az volt, hogy egy nap visszavezesse népét Jeruzsálembe, hogy megszelídült szívvel biztonságban éljenek.

Felszínesen nézve, ez az ígéret érthetetlen volt. Isten azonban emlékeztette Jeremiást, hogy számára nincs túl nehéz feladat: „Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?” Jer 32:27.

Sok száz évvel később egy angyal mondja a szűz Máriának, akiben megfogan Jézus, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” Lk 1:37.
Kétezer évre rá Isten ugyanezt mondja – nekem.

Miért hasonlítom Isten hatalmát az enyémhez? Miért félek „zavarni” Őt „nagyon nagy” kérésekkel. Miért fogadok el annyi helyzetet, és még eszembe sem jut, hogy imádkozhatnék a változásért?
Az igazság az, hogy jobban érzem magam, ha olyan dolgokért imádkozom, amik könnyen megoldhatók. Ott bujkál emögött a félelem, hogy Isten esetleg nemet mond, vagy ami még rosszabb: nem válaszol.

Ráadásul attól is félek, hogy valamit rosszul csinálok, hogy követelőzőnek tűnök. Még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy Istent palackból előhívható dzsinnként kezelem. Ez a sokféle bonyolult félelem korlátozza le imakéréseimet, és gátolja meg, hogy megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel forduljak Isten felé.

Mennyire fájhat ez az én Mennyei Atyámnak! Csak Ő tudja, mennyivel többet szeretne tenni értem, ha hagynám.
Íme az igazság: ha a hitemet arra alapozom, amit én el tudok végezni, akkor nem is fogok nagyobb eredményt látni, mint amit saját erőmből is elérhetek. De ha a hitemet Isten lehetőségeihez mérem… nos akkor megváltozik a világ.

Ezzel a tudattal szeretnék élni. Szeretném, ha imakéréseim és a hitem túlmutatnának az emberi lehetőségeken. Szeretnék mindent Mennyei Atyám elé vinni, minden gondot, minden szükséget. Nem követelőző lélekkel, hanem pozitív várakozással.

Az már nem az én felelősségem, hogy Isten hogy dönt. De ez ne tartson vissza attól, hogy kérjek.
Belefáradtam már abba, hogy biztonságos játszmát játsszam. Ideje levetni félelmeimet, félredobni a korlátokat, amiket Isten elé állítottam, behívni Őt minden helyzetbe, amivel szembesülök – főleg azokba, amelyek reménytelennek látszanak. Ott fogom megtapasztalni Isten hatalmát – és nem a magam erejét.

Mennyei Atyám! Dicsőítelek hatalmadért, fenségedért. Bocsásd meg nekem, ha kizártalak az életemből, és nem fordultam Hozzád segítségért. Olyan gyermekeddé szeretnék válni, akinek akkora a bizalma Benned, hogy nem gondolja meg kétszer, imádkozzon-e olyan dolgokért, amikhez természetfölötti beavatkozásodra van szükség. Köszönöm mindazt, amit már megtettél, és amit még tenni fogsz! Jézus nevében, Ámen.


Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Glynnis Whitwer: There Are No „Big” Prayer Requests
Encouragement for today, 2015.07.13.
www.proverbs31.org
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/tajkep-termeszet-szemely-emberek-290627/

2021. június 24., csütörtök

Napi remény...24.

MAGAMNAK BOCSÁJTOK MEG A LEGNEHEZEBBEN?


„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” Zsoltárok 32:5.

Érezted valaha azt, hogy saját magadnak bocsájtasz meg a legnehezebben?

Átérzem ezt. Mélyen. Bárcsak együtt beszélgethetnénk most erről, nem pedig egy képernyő előtt olvasnád soraimat.

A korai húszas éveimben hoztam egy döntést, és minden porcikám arra vágyik, hogy visszamehessek és megváltoztassam azt, amit tettem. Volt egy abortuszom. Tudom, hogy nem tehetem semmissé a döntésem, amely a legmélyebb gyásszal töltött meg, amit eddigi életemben átéltem. Minden egyes dolog, ami a babára emlékeztetett, felhozta bennem a rémisztő hazugságot, amivel áltattam magam – ezek még csak sejtek, nem pedig az élet, amely a fogantatáskor kezdődik.

És aztán valahányszor hallottam, hogy mások keményen beszélnek az abortuszról, elöntött a szégyen. Olyan érzés volt, mintha életfogytiglan fájdalomra lettem volna ítélve.

Azt mondtam, hogy „sose tudok magamnak megbocsájtani”. Valódi jelentése viszont az volt, hogy „nem hiszem, hogy egy ilyen ember méltó a bocsánatra. És úgy gondolom sosem leszek szabad a szégyentől a tettem miatt.”

Talán pont itt tartasz – szenvedsz a felgyülemlő szégyenérzettől és bánod azokat a döntéseket, amiket legszívesebben visszafordítanál.

Ezért olyan fontos megosztanom veletek mindazt, amit tanultam. Amikor az önmegbocsátás fogalmát kutattam, kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez nincs benne a Bibliában. Arra kezdtem rájönni, hogy ahogyan az üdvösségünk elérése sem lehetséges Isten nélkül, úgy a saját magunknak való megbocsátás sem. A megbocsátás Istennél kezdődik.

Mivel nem mi vagyunk az ítélőbírók, nem is kegyelmezhetünk meg magunknak. Szóval, mikor azzal küzdünk, hogyan bocsátsunk meg magunknak, valójában attól szenvedünk, hogy nem tudjuk elfogadni Isten kegyelmét felénk. Jézus életét adta azért, hogy eltörölje a mi bűneinket, amely nem csak a keresztény hit része…a megbocsájtás a keresztény hit alapköve. A bűnünk megbocsájtása nem csak a reményünk, hanem a legnagyobb valóság mindazok számára, akik elnyerik az üdvösséget azáltal, hogy elfogadják Jézust, mint életük Urát.

Sokszor meggátol minket a szégyen és megbánás érzete abban, hogy kegyelemmel átitatott emberként járjunk. Ezeket a terheket nagyon nehéz cipelni. Rengeteg terhet viszek magammal én is. De a szégyen súlya a legrosszabb, amit egész életemben eddig megtapasztaltam.

Ez egy olyan teher, amelyet Isten nem akar, hogy vigyünk. Nagyon hálás vagyok a következő három dologért, amely segített nekem elfogadni az Ő megbocsájtását és kijutni a szégyen elítélő súlya alól:

Szükségem volt egy adott, meghatározott pillanatra, amikor megvallottam, megbántam a bűneimet és kértem Isten megbocsájtását. A Zsoltárok 32:5-ben ezt olvassuk, „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” Erre képtelen voltam egymagam, szükségem volt egy tanúra, aki örökké emlékeztet arra, hogy kértem és meg is kaptam Isten bocsánatát. Hangosan is kimondtam mindezt, hogy emlékezhessek arra, ahogyan elismertem az irgalom ajándékát.

Emlékeztettem magam, hogy a szégyen és vádlás az ellenségtől jön. A Sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy megpróbálja megakadályozni bizonyságtételünket Jézus megbocsájtásáról és megváltásáról. Imádja szégyenben tartani az embert úgy, hogy rejtegesse tetteit a sötétségben. Rettegtem attól, hogy elmondjam az embereknek mit is tettem. De kértem Istent, hogy használja a történetemet arra, ha esetleg egy fiatal lány hasonló döntést hozna. Mikor végül engedtem Istennek, Ő jóra fordította az én fájdalmamat, megpillantottam a megváltás fényeit. Nem vette el a fájdalmamat az, ahogyan láttam Istent munkálkodni a sátán hatalma felett, de elkezdte begyógyítani a szégyenemet.

Hagytam, hogy a tapasztalatom gyengéddé tegye a szívemet. Tudom, milyen meghozni egy szörnyű döntést, és több együttérzést váltott ki ez belőlem, ha láttam, hogy más is beleesik ilyen hibákba. Nem felmentem a tettet, mert ezt sohasem szabadna tennünk a könyörület nevében. Azonban a részvétteljes hozzáállás segít a másokban lévő szégyen felszabadításában. Soha nem akarom, hogy más is megérezze a szégyen nyomasztó terhét, de valószínűleg nem is lennék olyan érzékeny másokra, mint most, ha magam soha nem cipeltem volna ezt a súlyt. A szégyen és az ítélkezés nem Istentől származik. Csak valld be, amit tettél. Kérd Isten megbocsátását. Fogadd el az Ő kegyelmét. Majd járj az Ő szabadságában. Megélheted életed legnagyobb igazsággal teljes bizonyságát…a megváltást.

Atyám, Istenem, köszönöm, hogy a megbocsátást nem kell elnyernem vagy kiérdemelnem. Ez egy ajándék, amit kegyelemmel el kell fogadnom. Köszönöm, hogy Jézus vére elég az én bűneimre. Kérlek segíts, hogy mindent el tudjak fogadni, amit adsz nekem. Jézus nevében, Ámen.


IGAZSÁG A MAI NAPRA:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 1 János 1:9.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Lysa TerKeurst

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/27/what-if-the-person-im-struggling-to-forgive-is-me
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-kezek-szeretet-emberek-7831618/

2021. június 23., szerda

Napi remény...23.

NEM TUDOK VILÁGOSAN GONDOLKOZNI!


„Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad.” Jak 1:5.

Úgy éreztem, csak járok körbe-körbe. Tennivalóim listája hosszú volt, de nem jutottam semminek a végére. Csak tologattam a lomot egyik helyről a másikra, és egyre idegesebb lettem.

Miért nem tudok tisztán gondolkozni? Sürgős dolgaim lettek volna, ideges voltam, s mégsem jutottam előre.

Gyakran megtörténik, hogy csak telnek a napok, és reménykedem, hogy összeszedem magam, s újra hatékony leszek. Sajnos ezzel a hozzáállással ez igen ritkán sikerül. Amikor a gondolataim szanaszét futnak, nem segít, ha egyre jobban igyekszem helytállni.
Ritkán függ külső körülményektől, hogy rendezettség van-e a napjaimban. Nem a túl sok tennivaló, nem a szűkös lakás, nem a sok gyerek az ok. Igen, ezek mind kihívás elé állítanak, de nem bennük van a probléma gyökere. Legnagyobb ellenségem a szétszórtság. Amikor nem tudok világosan gondolkozni, nem tudom megoldani a helyzeteket.
Az agyunk életünk rendezésének vezérlőasztala. Kárhoztathatjuk a kívülről ránk nehezedő nyomást a problémáinkért, de a hiba gyakran bennünk van: agyunk nem fordul segítségért a bölcsesség és tiszta gondolkodás Forrásához: Istenhez.

Keresztényként hozzáférésünk van Isten bölcsességéhez, amint ezt alapigénk is ígéri. Ezen kívül bennünk lakik a Szentlélek, Tanácsadónk és Vigasztalónk Jn 14:26, valamint azt is mondja a Biblia, hogy „Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk” 1 Kor 2,16. Mekkora erőműve ez így együtt a segítségnek!

De nem fordulunk mindig a Forráshoz. Ha pedig mégis, valljuk be, nem bízunk igazán abban, hogy Isten válaszol. Talán azoknak a tisztáknak, kegyeseknek. De nem nekem – gondoljuk.

És küzdünk tovább a problémával. Idegesítenek a körülményeink, nem tudjuk, mihez kezdjünk, elcsüggedünk, vesztesnek érezzük magunkat. Lefelé húz az örvény.

Évekig eszembe se jutott, hogy Istenhez forduljak apróbb gondjaimmal. A nagyobbakkal igen, de a kisebbekkel, úgy gondoltam, magam is elbánok. Mennyi tisztánlátást vesztegettem el!
Ha úgy érzed, valami baj van a gondolkodásoddal, kérd Istent, segítsen világosan gondolkozni, irányítsa töprengéseidet. És hidd, hogy megteszi. Ha kéred Istent, hogy szóljon hozzád, várd bizalommal, hidd, hogy bekövetkezik. Ez a bizakodás kulcsfontosságú ahhoz, hogy meghalljuk Isten szavát. Figyeld, mit mond a Jakab-levél 1,5-8: „Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, - és meg is kapja, csak bizalommal kérjen, és csöppet se kételkedjék. Aki ugyanis kételkedik, hasonlít a tenger hullámához, melyet fölver a szél és idestova hány. Ne gondolja tehát az ilyen ember, hogy valamit is kap az Úrtól: a tétova ember, aki minden tettében határozatlan.”

Ha kételkedni kezdesz, kapd el a kételkedő gondolatot, ne férkőzhessen a hited helyébe, ne kérdőjelezze meg, hogy Isten válaszolt. Az odahallgatás és a bizalom nagyon fontos részei az imádságnak, ami nem mindig arról szól, hogy Istent cselekvésre serkentjük. Az imádság gyakran arra szolgál, hogy Isten serkentsen minket cselekvésre. Az imádsággal Isten szívéhez igazítjuk a miénket, és a dolgok szépen kitisztulnak.

Agyad kattogása gátolja, hogy világosan gondolkozz? Talán az ennek egyik oka, hogy magad akarod feltárni és megoldani a problémákat. Miénk Krisztus gondolkodása, Isten felkínálja bölcsességét! Kérjünk, és kapni fogunk.

Uram, Te tudod, milyen nehezen tudok összpontosítani néha. Nehezen szedem össze a gondolataimat, nem látom a megoldást. Kimerült és csüggedt vagyok. Tudom, Uram, hogy Te nem a zűrzavar, hanem a rend Istene vagy, segíts, kérlek, adj bölcsességet és tisztánlátást, hogy rendet tudjak rakni agyam káoszában. Jézus nevében, Ámen.


Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Encouragement for today, 2012.04.04.
www.proverbs31.org
Glynnis Whitwer
fotó:pinterest)

2021. június 22., kedd

Napi remény...22.

ÁLLJ MEG...


Így szól: „Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten. Magasztalni fognak engem a nemzetek között, és magasztalni fog a föld.” Zsolt 46,10

Lynn Cowell

Érkeznek az események, egyik a másik után, és újra meg újra döntéseket kell hozni.

Otthoni kihívások törnek rám. Ki fogja megjavítani? Ki felügyeli a munkát? Mennyibe fog kerülni?

Munkahelyi tennivalók nyomasztanak. Mi a következő lépés? Csak én tudom ezt elvégezni? Kérjek segítséget? Tudjuk-e tartani a határidőt?

Kapcsolati döntések rángatják a szívemet. Egyezzem bele? Hogy tudnék több időt tölteni velük? Jó az, ha teljesen őszintén beszélek a gondolataimról, érzéseimről?

Elfáradtam.
Mialatt ezeket írom, már a további elkerülhetetlen döntések gondolatától is kimerültnek érzem magam.
Elnyűtt szívem odafordul az Egyetlenhez, Aki minden egyes kérdésre tudja a választ.

A következő oldalra lapozok a naplómban, hogy fáradt gondolataimat megosszam Urammal.

Egy ima oson elő szívem rejtekéből, át a tollba, onnan a papírra. Kimerülten szivárognak a szavak: Uram, add újra éreznem jelenlétedet. Tölts fel újra önmagaddal. Adj bölcsességet, szelídséget. Békességet munkálj bennem, amit kisugározhatok. Rohanás nélkül. Feszültség nélkül. Nyugalmas irányítást kérek, hogy tudjak céltudatosan engedelmeskedni.

Ima közben rájövök, hogy a természetes út, az, hogy egyedül hozom meg a döntéseket, nem fog elvezetni a békességhez. Ő a béke.

Meghozom a legjobb döntést, és nekem szóló Igéjéhez fordulok: „Állj meg, és lásd, hogy én vagyok az Isten” Zsolt 46:10a alapján.
Figyeled az első vesszőt? Mintha elő akarna ugrani a papírról.
Szünet.
Állj meg.
Ha megállok, tudni fogom. Megismerem a békét, amit megtestesít. Meg fogja mutatni az akaratát. Látni fogom, hogy Ő az Isten.
Nem akkor, amikor dolgozom, nem akkor, amikor produkálok, nem akkor, amikor meghozom a helyes döntéseket, hanem akkor, amikor megállok.
Az eredeti héber ige jelentései: ernyedten csüng, lesüllyed, gyenge, lusta, békén hagy, otthagy, visszahúzódik, ellazul.
Jól értem? Isten rábólint az ilyen magatartásra?
Igen, jól értem.
Állj meg. Türelem. Maradj nyugton. Bízz és láss. Erre hív. Tartsak szünetet, és Őt keressem. Béke és nyugalom.

Uram, olyan helytelennek tűnik megállni, mikor annyi a tennivaló. Hiába, a te utaid nem az én utaim. Segíts, hogy tudjak mélyet lélegezni, megállni, szünetet tartani, hogy befogadhassalak. Látni és tudni akarom, hogy Te vagy az Isten. Jézus nevében, Ámen.


Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

www.proverbs31.org
Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com -
https://eszmelkedesek.blogspot.com/2017/01/lelekerosito-allj-meg.html

2021. június 21., hétfő

Napi remény...21.

A LÁTHATATLAN ASSZONY...


„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymást megelőzők” Róm 12:10.

Margaret nemrég költözött a városunkba, úgy gondolta, végiglátogat néhány templomot és bibliaórát, és kiválasztja, hova járjon rendszeresen. Sajnos, mindenütt ugyanaz fogadta: észre sem vették, hogy ott van.

Mintha nem is látnák. Az volt az érzése, hogy egy kicsi hal a nagy óceánban. „Hogy fogok így közösségre találni, összebarátkozni valakivel?” – kérdezte magától, ahogy kitöltött egy pohár teát az egyik szeretetvendégségben.

Pár napja mesélte el Margaret, hogy érezte magát akkor, egyedül a sok lány és asszony között az agapén. Elnevettem magam, mikor elmondta, hogy heteken át azzal szórakoztatta magát, hogy szándékosan ugyanabban a ruhában ment ki az utcára. Úgysem számít, senki sem fog emlékezni rá, miben látta legutóbb.

Bár Margaret úgy érezte, egyedül van, és senki sem látja, ez nem így volt. Mit mondott Jézus? „Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a hajszálaitok is mind számon vannak tartva. Ne féljetek hát; sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél” (Lk 12: 6-7). Nem csak számon tartotta őt Isten azokban a napokban, de azt is tudta, hogy érzi magát!

Én is megtapasztaltam, mit érezhetett Margaret. A fiam idén új iskolába került, s az első szülői értekezleten ugyanolyan helyzetbe kerültem, mint Margaret a szeretetvendégségen. Körülnéztem a teremben, egyetlen ismerős arcot sem láttam. Más édesanyák is voltak ott, akik senkit sem ismertek. Egyedül üldögéltek, igyekeztek lazának látszani, nem néztek fel az üdítőről, ami előttük volt az asztalon. A többiek kettes-hármas csoportokba verődve beszélgettek, nevetgéltek, észre sem vették, hogy magányos nők is vannak a teremben.

Annyira csak magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy nem látjuk meg az új arcokat, a magányos embereket. Margaret történetén gondolkozva feltettem a kérdést: „Én is ennyire csak magammal törődöm? Mintha körülöttem forogna a világ?” Az összejövetelek, a bibliaórák, az ünnepélyek nemcsak a barátnőkkel való találkozásról kéne, hogy szóljanak, hanem utána kéne nyúlni valakinek, aki barátkozni szeretne.

Feladatként akarom kitűzni magam elé, hogy túlnézek a családi-baráti körömön, s erre hívlak téged is. Ha elmész egy társaságba, nézz körül, s ha találsz valakit, aki egyedül van, menj oda hozzá. Köszöntsd mosolyogva, kérdezd meg, mióta lakik a környéken, szeretne-e megismerkedni másokkal, tudnál-e segíteni neki valamiben. Talán te leszel az, aki bebizonyítod neki, hogy nem láthatatlan, őrá is figyelnek: Isten és te.

Uram, azt kérem tőled, segíts, hogy jártamban-keltemben tudatosabban nézzek körül. Segíts, hogy észrevegyem azokat, akik kényelmetlenül érzik magukat, akik újak a társaságban. Add, hogy ki tudjak lépni önző magamra figyelésemből, s oda tudjak lépni valakihez, aki vágyik rá, hogy észrevegyék. Kérlek, segíts, hogy ne csak magammal foglalkozzam, Jézus nevében. Ámen.




Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2009/12/02/invisible woman fordította: eszmélkedések.blogspot.hu 2010.március
kép:pinterest

2021. június 20., vasárnap

Napi remény...20.

LÉPJ KI A BÁRKÁBÓL!


Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Máté 14:25-31.

Jézus és tanítványai több mint ötezer embert vendégeltek meg öt kenyér és két hal segítségével. Milyen hatalmas dolog volt ez! A tanítványok nem csak szemlélői voltak Jézus csodájának, hanem személyesen együtt kellett működniük az étel kiosztásában is. Ezen férfiak számára Jézus csodáinak megtapasztalása nem számított újdonságnak. Sőt, szerintem magukat érett, odaszánt és megingathatatlan követőknek tartották, amikor azonban Jézus elküldte őket a tengerre egy kicsi halászhajóban, miközben Ő a hegyen imádkozott, a hitük igencsak próbára tétetett.

Minden csodás és békés volt, - a tanítványok hitét is beleértve - mindaddig míg a vihar le nem csapott. Nem így vagyunk mi is? Nagyon könnyű Istenbe hinnünk, míg az égbolt csodálatosan kék, és a halászháló szakadozik a halak súlyától. De akkor is erősen kitartunk hitünkben, amikor egy borzalmas viharban hánykolódó hajónk oldalába kapaszkodunk? A tanítványok kétségbeesésükben segítségért kiáltottak, és Jézus a lehető legtökéletesebb időben és módon meg is érkezett. Gyakran, a tanítványokhoz hasonlóan, mi is megkérdőjelezzük Isten időzítését és tetteit. Amikor értetlenkedve bizonytalankodunk, akkor hitünket gyakran a félelem zsarnoksága alá helyezzük. Krisztus elszánt követői azonban készek feladni a megszokott és ismert dolgokat az ismeretlenért, mert ők úgy döntenek, hogy inkább Istent követik hitben járva, - nem pedig látásban és emberi bölcsességben bíznak. A tanítványok félelmére Jézus bátorítással válaszolt, és egy hívást intézett feléjük, kérve, hogy hitben és engedelmességben lépjék meg az első lépést. Azonban a hajóban egyedül Péter volt az, aki engedett a hívásnak, és hitben cselekedett.

Máté evangéliumának 14. fejezetéből a 28-29. verseket így olvassuk: "Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé."

Mert a hitben járás azt jelenti, hogy készek vagyunk feladni azt, amit látunk, a láthatatlanért és bizonytalanért. "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" Zsidókhoz írt levél 11:1 Ez a vers a láthatatlan dolgokról való meggyőződésről és bizalomról szól, mert ha valamit nem látunk, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

John Paton és felesége misszionáriusok voltak a Csendes óceán egyik szigetcsoportján. Egyik éjszaka ellenséges bennszülöttek vették körül a missziós telepet azzal a szándékkal, hogy felgyújtják a házakat, a házaspárt pedig megölik. Paton és felesége egész éjszaka imádkoztak, kérve Istent, hogy erősítse meg hitüket. Hajnalban csodálkozva látták, hogy támadóik egyszerűen sarkon fordulnak, és elmennek.

Egy év múlva a törzsfőnök keresztény lett. Paton megkérdezte tőle, hogy azon a bizonyos éjszakán mi állította meg őket tervük véghezvitelében. A törzsfőnök egy kérdéssel válaszolt: "Kik voltak azok a férfiak veletek?" Paton így szólt: "Senki sem volt velünk, a feleségemmel teljesen egyedül voltunk." Erre a bennszülött elmesélte, hogy katonák százait látták csillogó öltözékben és kivont karddal védelmezve a házaspárt. Isten nem csak készségesen, hanem örömmel is válaszol kéréseinkre. Sajnos azonban nem mindig tetszik nekünk válasza.

Tapasztalt halászként Péter jól ismerte a bárkákat és a viharokat. Azonban bizton kijelentem, hogy szerintem Péter még soha sem próbált meg előtte vízen járni, különösen nem tajtékzó tengeren. De hát ez mit sem számított, Jézus egyszerűen azt mondta: "Jöjj!" és ebben az egy szóban egy világot átölelő igazság rejtőzött. Erő minden próbához és viharhoz, bátorság minden jellegű konfliktus kezeléséhez, és az Isten jelenlétének ígérete. Minden egybefoglaltatik ebben a szóban azok számára, akik készek engedelmeskedni Jézusnak, elhagyják a bárka biztonságát, és kilépnek az ismeretlen vízre, hogy Jézushoz mehessenek. Isten azonban soha sem kényszeríti ránk akaratát. Engedelmességre hív bennünket, de a választást teljesen ránk hagyja.

Péter az engedelmességet választotta, amikor lecsatolta szandálját, felkötötte köntösét, és átlépett a bárka oldalán. Péter maga mögött hagyta az "ismert dolgokat", a biztonságot, átlépett félelmein, és egy mélyen gyökerező, Istenbe vetett hitben tette meg lépését. És ekkor történt az, amit mindannyian megtettünk már életünk egy bizonyos pontján. Levette szemét Jézusról és elkezdett süllyedni. Péter segítségért kiáltott. Olyan szép látni, hogy Jézus azonnal kinyújtotta kezét és megragadta Péter hadonászó karját. Én személy szerint valószínűleg hagytam volna ezt a kétkedő tanítványt, jól megleckéztetve, hogy egy súlyos kőhöz hasonlóan elnyelje a víz. Ám Jézus nem így viszonyult hozzá. Mert a mindent elfedező kegyelem jelen volt, - a viharban, Péter hitehagyásánál és a megmentésért való könyörgésben is. A szeretet meghallotta Péter kiáltását, és az irgalom megmentette őt.

Hogy vagy, kedves barátom? Viharban hánykolódsz éppen egy bárka oldalába kapaszkodva, azon töprengve, hogy vajon hol lehet Isten? Miért hallgat a menny? Bensődet félelmek és kétségek szorongatják? Kiálts hát Istenhez! Tedd meg hitben az első lépést, Ő eléd fog menni, és mindenképpen találkozni fog veled.

Atyám, a szívemet kétségek szorongatják, és nagyon félek. Szeretnék bízni Benned, Uram. Szeretném hitben megtenni a lépésemet, bízva abban, hogy te ott leszel mellettem a legnagyobb szükségben is, de bevallom, nagyon gyenge vagyok. Kérlek segíts, hogy meghalljam a hangodat a dühöngő hullámok zaja, és az emberi értelem tanácsának zajában. Adj erőt, hogy a körülményeim tengere ellenére is szememet mindig Rajtad tarthassam. Jézus nevében, Ámen.


Ha félek is, benned bízom! 56. Zsoltár 4. verse.
Szerinted mit jelent Istenbe vetni a bizalmadat?

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! János evangéliuma 14:27.

Szerinted a békesség irányítja az érzelmeinket, vagy inkább a helyén kezelt érzelmek biztosítják számunkra a valódi békét?

Lépd meg hitben az első lépést, és engedd, hogy Isten békessége uralja szívedet!

A békesség nem a konfliktus mentességet, nem is a gondok hiányát vagy pedig a probléma-nélküliséget jelenti, mert a békesség nem egy érzés, hanem egy Személy - Jézus Krisztus - és amikor igazán megismerjük Őt, akkor tapasztalhatjuk meg a valódi békét.



Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!


(Forrás: Girlfriends in God, Get out of that Boat, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014, Used with permission, http://www.girlfriendsingod.com/2014/get-out-of-that-boat-2/)

2021. június 19., szombat

Napi remény...

MÉLTÓSÁGBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY...


„Ruházata erő és méltóság” (Péld.31:25a).

Hogy viselkedhettem így? Hogy süllyedhettem odáig, hogy hangosan veszekedjem tíz év alatti lányommal: „De nem!” „De igen!”

Mikor kijöttem az iskolaudvarról, éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet. Elvileg én volnék a felnőtt, nem? Érett, jámbor, a Példabeszédek 31. fejezete szerinti asszony? Hát abban a pillanatban minden voltam, csak az nem.

A lányommal való jelenet nyomán úgy áradt szét bennem a csalódottság, mint az adrenalin egy épp hogy megúszott baleset után. Próbáltam szabadulni tőle, de az érzelmek nem engedtek el.

Újrajátszottam gondolatban a beszélgetésünket, eszembe jutott egy csomó érett, józan érv, amit mondhattam volna. Olyannak láttam magam, amilyennek lenni szerettem volna: nyugodtnak, kedvesnek, méltóságteljesnek. Hogy tudtam ilyen messze kerülni attól az asszonytól, aki lenni akartam?

Méltóságteljes. Maga a szó is megérinti a lelkemet. Egy nő, aki mindig uralkodik magán, pontos értékrendje szerint mindig helyesen ítéli meg, mit mondjon, mit cselekedjen. Egy nő, akinek személyiségét nem a körülmények alakítják, aki minden kihívásra méltósággal válaszol.

Mi a méltóság? A Példabeszédek 31:25 szerint olyasmi, amire törekednünk kell: „Ruházata erő és méltóság”. Ennek, és az egész fejezetnek alapján a méltóságba öltözött asszony tudja, ki ő Krisztusban, és döntéseit következetesen istengyermeki hivatása alapján hozza meg.

Sajnos, gyakran beleesem abba csapdába, hogy a másik cselekedetei, szavai befolyásolják a reakcióimat, elfelejtem, hogy meg akarom őrizni a méltóságomat. Ilyenkor félreteszem a méltóságot, tetteimet, szavaimat az indulatok vezérlik.

Egy iskolás lánnyal való udvari veszekedés közben elfelejtettem, hogy Isten kiválasztott, és erőt ad a mindennapi kihívásokhoz. Isten meghívott, hogy az Ő erejét öltsem magamra, és én nem éltem ezzel, visszautasítottam.

Bocsánatkérések sora következett: először a lányomtól, azután Istentől. Hálás vagyok nekik, hogy megbocsátottak, lehetőséget adtak, hogy újra megpróbáljam a méltóság mintáját követni. Sikerült a változás. Legközelebb, mikor éreztem, hogy elönt az indulat, vettem egy nagy levegőt, s felidéztem magamban: ”Ruházata erő és méltóság”. Kértem Istent, lépjen közbe, és öltöztessen fel erejével, hogy az az asszony lehessek, akinek Ő látni akar.

Köszönöm Uram, hogy azt akarod, erőt és méltóságot öltsek magamra. Tudom, hogy látod bennem a lehetőséget, de nekem naponta harcolnom kell, hogy a Példabeszédek szerinti asszonnyá váljak. Segíts, kérlek, hogy feladjam önző természetemet, adja át helyét a Te jóságos lelkednek. Segítséged nélkül semmire sem megyek. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!


(Encouragement for today, 2010.03.05.Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

MEGJEGYZÉSEK

élelmiszerben kérünk segítséget!!!
Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 16 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemmel (vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//Varga Zoltán Vadna Szabadság tér 15 diabetese neuropathya állapítottak meg ill... gerinc csípő kopás ill szűkület //ha valaki tud segíteni feleségem számla száma 116 00006 00000000 2576 6862!!tavaly májusban volt egy műtétem bocsánat leírom ,herezacskón folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágy részen megműtöttek ,, és a műtét után kialakult egy sipoly ,, a sipolyból 9 hónapig lógott belőlem egy műtét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágy részen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettőnk fizetéséből von a végrehajtó.

Megosztás

2021. június 18., péntek

Napi remény...18.

IDEADOD NEKEM A GYERMEKEDET?


„Fogadalmat tett, és így szólt: ’Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.’” 1 Sám 1:11.

Mialatt szorosan átöleltem a fiamat, összeszorítottam a szemem, hátha így vissza tudom tartani a szemhéjam alatt gyülekező forró könnyeket. Magamra erőltettem a mosolyt, amit tudtam, ő látni szeretne, eleresztettem, és hátraléptem a repülőtér közlekedő folyosóján.

Hiába erőlködtem, a könnyek végigfolytak az arcomon. Próbáltam mosolyogni, vállat vontam, nem tudtam megszólalni. Fiam kedves incselkedése átsegített a búcsú kínos pillanatain. Egy utolsó ölelés, és 19 éves fiam elindult egy missziós útra Kínába.

Születésük előtt már azon álmodoztam, hogy gyermekeim majd örömmel akarják szolgálni Istent. Pici koruktól fogva ezért imádkoztam. Ezért dolgoztam éveken át. Nem gondoltam, hogy ennyire próbára fogja tenni a hitemet.

Tudjátok, évekkel azelőtt gyermekeinket az Úrnak ajánlottuk, és Isten szolgálatára neveltük őket. A fiam elkápráztatott az ötletével, hogy missziós útra szeretne menni – de mikor az egész valósággá vált, olyan volt, mintha a szívem egy darabját akarnák kiszakítani.
Mennyivel könnyebb volt Istennek ajánlani a gyermekemet a három év alatt, míg a meddőséggel harcoltunk. Valahányszor Hanna történetét olvastam, és az ő küzdelmeit a gyermektelenséggel az 1 Sámuel 1-ben, mindig remény lobbant a szívemben. Ahogy Ő ígérte Istennek, hogy neki adja a gyermekét, csak ajándékozza meg eggyel, én is ezt akartam tenni.

Akkor is könnyű volt Istennek ajánlani a gyermekeimet, mikor már megszülettek, de még karjaim biztonságában tudhattam őket.
Ám ott, a repülőtéren, az énem esendő fele bizony vissza akarta vonni a felajánlást. Félelmek gyötörtek. Olyan kalandvágyó a fiam, mi lesz, ha történik vele valami? Mi van, ha nem látom többé?

Próbáltam elnyomni a félelmet, de még órákkal a búcsú után is ott szorongattam egy zsebkendőt a markomban. Akkor meghallottam Isten hangját a lelkemben. Tévedés kizárva, Ő volt, én sosem kérdeznék magamtól ilyet: „Ideadod nekem a fiadat?”
Ő akkor már a gépen volt, a kérdésnek nem sok értelme látszott. De igazából a válaszom ez lett volna: „Hát, ha már kérded, nos, a válaszom: nem. Meggondoltam magam azzal az évekkel ezelőtti felajánlás-szerűséggel kapcsolatban.”
Az azóta eltelt hetekben sokszor töprengtem, miért tette fel nekem Isten ezt a kérdést, hisz nincs is szüksége az engedélyemre. Azt hiszem, az lehet az oka, mert tökéletesen tudja, hogy egy anyának van hatása még a felnőtt gyermekeire is. Kimondott vagy kimondatlan szavakkal, hanghordozással, érzelmi vagy anyagi támogatással (vagy annak hiányával), egy anya minden életkorban befolyásolni tudja gyermeke döntését, amivel ő Isten hívására reagál.
Az én esetemben Isten tudta, hogy a félelmeim máskor is hatással voltak a gyermekeimre. Tíz évvel azelőtt, az idősebbik fiam szeretett volna egy nemzetközi missziós útra menni, de az én aggódásom visszatartotta. Akkor azt gondoltam, túl fiatal még, az úti cél meg túl messze van. Az én aktív támogatásom nélkül terve dugába dőlt.

Az évek során Isten segített felülkerekednem a félelmeimen, és az a fiam már több missziós útra elment azóta. A hitem fejlődésének segített, valahányszor feloldottam az erős szorítást, amivel visszatartottam gyermekeimet az Istennek való engedelmességtől. Ezek szerint a hitemnek további növekedésre van szüksége, ezért ellenőrizte Isten a szívemet a kérdésével: „Ideadod nekem a fiadat?”
Idegesen morzsolgatva a zsebkendőmet, kimondtam egy remegő „Igen”-t. Reméltem, hogy elég jól sikerült, de éreztem, hogy mégsem, ezért megismételtem, most már határozottabban: „Igen! Neked adom a fiamat!”

Azonnal éreztem, hogy lelkemet elönti a béke, ahogy figyelmemet saját érzelmeimről Istennek fiammal kapcsolatos tervére fordítottam. A békesség és az öröm napról-napra növekedett.

Néha szeretnék azok közé az édesanyák közé tartozni, akik sosem aggódnak. Olyan magabiztosnak, erős hitűnek látszanak. De rájöttem, hogy valahányszor átadom Istennek a gyengeségeimet, Ő saját erejével helyettesíti azt, és az országa ezzel is növekszik. Így hát egy kis remegéssel, könnyekkel küzdve bár, de igent fogok mondani Istennek, valahányszor megkérdezi, neki adom-e valamelyik gyermekemet.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy gyengeségeim ellenére szeretsz engem. Szeretnék még jobban bízni Benned, és átadni neked félelmeimet, amik visszatartanak valamitől. Segíts, hogy mindig őszinte legyek Hozzád, és be tudjam fogadni megerősítésedet. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!


Glynnis Whitwer: Will You Give Me Your Son?
Encouragement for today, 2013.07.30.
www.crosswalk.com
fordítás: eszmelkedesek.blgspot.hu
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szeretet-emberek-no-modell-3270224/

2021. június 17., csütörtök

Napi remény...17.

TANULJ MEG ÚJRA RÁCSODÁLKOZNI...


„Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” 1 Krón 29:11. 

Néhány éve egy michigani repülőúton az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam A. J.-vel. Az előttem lévő sorban ült, és nem halogatta üdvözlésemet, ahogy elhelyezkedtem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy mindenki tudomást szerezzen róla, mennyire örül A. J. az utazásnak.

Hangosan beszélt, felkiáltásai gyermetegnek tűntek egy korabeli férfihoz képest, beszédhibája miatt nehéz volt érteni, mit mond. Egy dolog viszont egyértelmű volt: szenvedélyesen élvezte a csodálatos dolgokat. Tapsolt, és ugrált a székén, ahogy emelkedtünk. Tágra nyílt szemmel fordult a mellette ülőhöz, hogy közölje vele: „Mekkorák a felhők!”

Ekkor éreztem a jelzést a szívemben. A gyöngéd piszkálást, hogy tegyem félre feladat orientált önmagamat, aki dolgozni akar, és hangolódjam rá arra, ami körülöttem történik.

Élvezd ezt a percet, Lysa. Vedd őt észre. Vegyél Engem észre.
Így szokta Isten magára vonni a figyelmemet. Olyan feltűnő módon akasztja meg énközpontú gondolataimat, hogy nem tudom nem észrevenni, hogy ez csak Ő lehet. Letérít a bejáratott gondolatösvényekről, s azon kapom magam, hogy egy ismeretlen kalandokat rejtő mezőn ugrándozom.

Isten ott van mindenütt, bárhova nézel. Eszembe ötlött az 1 Krón 29:11. „Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” A gépen mindenki fáradtnak látszott, fásultan utaztunk. Kivéve A. J.-t.

Ő meglátta, amit senki más. Egy gyorsan haladó nagy, zárt csőben ülünk, ami elszakadt a földtől, felrepült a felhők közé, és elszállít minket egyik helyről a másikra, sok-sok kilométer távolságra néhány perc alatt. Néhány perc! Nem napok, hetek, hónapok alatt. Vajon mit szólnának ehhez a csodálatos dologhoz a pár száz évvel ezelőtt élt emberek?

Mi meg csak ülünk unottan. Még a felhőkre se pillantottunk ki. Lekötötte figyelmünket az épp aktuális tennivaló.
Elveszítettük a nagyszerűre való rácsodálkozás képességét. Nem értékeljük, hogy megláthatunk valamit Istenből és az Ő gondoskodásából, mert elvon ettől a figyelmünket állandóan igénylő világ.

De engem nem az érdekel, amit a világ fontosnak tart. Engem az érdekel, amire Isten akarja irányítani a figyelmemet. Az érdekel, hogy gyermekké válva tudjam csodálni mindazt, amiben Őt láthatom meg.

Landoláskor A. J. lelkesedése új irányt vett. Tapsolva, ugrándozva törtetett előre az emberek között a folyosón. Mikor megpillantotta édesanyját a kifutó végén, még harsányabban mint addig, adta mindenki tudtára, hogy ott az anyukája! Az ott az ő anyukája! Ott van!!

Édesanyja zavartan elpirult, de gyöngéd, meleg tekintettel várta a fiát. Mutatóujját csendesen az ajkára tette, jelezve neki, hogy talán kicsit halkabban kéne.

Mikor melléjük értem, éreztem, hogy összeszorul a torkom, és könnyek gyűlnek a szemembe, megérintettem az asszony vállát, és csak ennyit mondtam: „Csodálatos fia van.”

De jó lenne a mindennapokban rácsodálkozni a nagyszerű dolgokra! Ma is.

Uram, dicsőítelek csodálatos voltodért, amit környezetünkben felfedezhetünk. Adj nekem gyermeki alázatot, hogy Téged kövesselek, és ne a világgal foglalkozzam. Jézus nevében, Ámen.


Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Lysa TerKeurst: Embrace the Magnificent
Encouragement for today, 2013.12.05.
www.proverbs31.org
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu
fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/feny-szemely-no-konyvek-1616779/