Napi remény...13.

Kincsek a sötétben...

„Neked adom a sötétség kincseit, a titkos helyek rejtett gazdagságát, hogy tudd, én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki név szerint elhívott téged” (Ézs 45,3 NIV fordítás).

Ézsaiás próféta könyvének 45. fejezetében Isten megígérte az ő önfejű népének, a zsidóknak, hogy meg fognak szabadulni Babilonból egy Círus nevű, perzsa király által, akinek ezt mondta: „Neked adom a sötétség kincseit, a titkos helyek rejtett gazdagságát, hogy tudd, hogy én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki név szerint elhívott téged” (Ézs 45,3 NIV fordítás).

Hódító hadjáratai során Círus valóban olyan kincsekre bukkant, melyeket a zsidók fogságba hurcolásuk miatt ástak el. Ahogy Círus király, aki a sötétségben elrejtett kincsekre talált, te is kincsekre találhatsz: reményre a sötétség váratlan helyein, azokon a fájdalmas helyeken, ahol nem igazán szeretnél jelen lenni. Isten két okból adja neked ezeket a kincseket.

Először is, azért cselekszik így, hogy tudd, hatalmában áll, hogy beavatkozzon a sötétségedbe. Ebben a versben Isten Izráel Isteneként mutatkozik be. A Szentírásban újra és újra elmondja magáról, hogy ő a Teremtő, a Fenntartó, a Mester, az Uralkodó és a Szabadító. Ő természetfölötti valóság, ami azt jelenti, hogy az idő, a tér és az anyag felett áll, és létezése nem függ semmitől önmagán kívül. Útjai magasabbak, mint a te útjaid, és gondolatai magasabbak, mint a te gondolataid.

„Nagy a mi Urunk, és hatalmas az ő ereje, bölcsességének nincs határa” (Zsolt 147,5 NIV fordítás).

Isten hatalmas és erős, és olyan módon tud beavatkozni a sötétségedbe, amit csak egy természetfölötti Isten tud megtenni. Valószínűleg nagyszerű történeteket tudsz elmondani arról, hogy Isten miként avatkozott be a pénzügyeidbe, az egészségedbe, a családodba vagy a karrieredbe pont akkor, amikor azt hitted, hogy nincs remény a helyreállításra vagy az üdvösségre. Felfedte magát, ahogyan belépett a sötétségedbe, és mindent megváltoztatott.

Minden nap csodákat kérünk, mivel tudjuk, hogy ő Isten, mi viszont nem vagyunk azok. Van, amikor Isten épp úgy avatkozik bele a dolgokba, ahogyan mi könyörögtünk érte. Máskor viszont nem így tesz. Lehet, hogy nem avatkozik be a családodat és téged körülvevő sötétségbe úgy, ahogyan te szeretnéd. És ilyenkor mi van?

Ez az igevers kijelenti, hogy Isten közel lesz hozzád a sötétségedben. Ő a Mindenható Isten. Hatalmas, de közel van hozzád, ami azt jelenti, hogy bensőséges viszonyban van veled. Ő személyes. Ő a segítőd, a gyógyítód, a Megváltód, a barátod, aki szeretettel fordul a sebzett lelked felé. Ez a személyes és bensőséges Isten közel lesz hozzád a sötétségedben, mert megígérte, hogy így lesz.

Olyan közel van hozzád, mint a következő lélegzetvételed.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Mikor fordult elő veled, hogy Isten az életed egy reménytelennek látszó helyzetébe beavatkozott?

Rendszeresen kérsz Istentől csodát mivel tisztában vagy vele, hogy milyen az ő jelleme? Miért teszel így, vagy miért nem?

Hogyan mutatja meg Isten, hogy közel van hozzád, amikor az életed egy sötét szakaszán mész át?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...12.

A szenvedésed nagy értékű dolgot tud létrehozni...

„Ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23,10 NIV fordítás).

Amikor sok évvel ezelőtt át kellett élnem az emlőrák kezelését, Jób könyve 23. fejezetének 10. versén gondolkodtam, ami azt mondja: „Ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (NIV fordítás).

Nem vettem ezt az igét garanciának arra, hogy fizikailag meg fogok gyógyulni. Isten nem tartozott nekem ezzel. Ha Isten meggyógyított volna az csodás lett volna, de nem láttam, hogy az Úr ezt garantálta volna számomra ebben a versben.

Amit én láttam az nem volt más, mint egy ígéretes lehetőség arra, hogy valami olyan dolog jöjjön létre, amit én „aranynak” hívok az életemben. Hogyha Istent tisztelő módon mennék keresztül egy megpróbáltatáson, akkor valami értékes alakulhatna ki ebből. És mialatt keresztülmentem a szenvedésen, végig arra vágytam, hogy ebből valami olyan finom, hosszan tartó, gazdag értékű dolog szülessen meg, mint az arany.

„Ezek a nehézségek azért vannak, hogy próbára tegyék a hiteteket, hogy meglátszódjék, vajon erős és tiszta-e. Próbára teszik, mint ahogyan a tűz próbára teszi, és megtisztítja az aranyat. A ti hitetek sokkal értékesebb Isten számára, mint a színarany” (1Pt 1,7 TLB fordítás).

Ha a hitetek erős marad miután kiálltátok a tüzes próbákat, akkor ez nektek dicséretet, elismerést és megbecsülést fog hozni azon a napon, mikor Jézus Krisztus kinyilatkoztatja magát az egész világ előtt.

Arany képződött az életemben dúló tűzben, amit a rák okozott, és még több képződött abban a szenvedéssel teli tűzben és bánatban, amely elnyelt engem, a fiam, Matthew halála miatt. Az emlőrákon keresztül megtanultam, hogy hogyan viszonyuljak a halálos betegségben lévő emberekhez. Szembenéztem a halállal, és többé már nem féltem annyira. Újra értékelődött bennem az egész életem, annak rövidsége miatt, és minden eddiginél jobban elköteleztem magam amellett, hogy minden napomat, amit Isten adott nekem szenvedéllyel és céllal éljem meg.

Matthew elvesztésének bánatában és fájdalmában minden eddiginél közelebbi kapcsolatba kerültem Jézussal, miközben megtanultam, hogy hogyan bízzak meg benne a legsötétebb helyen is, ahol eddig valaha jártam. Még inkább vágyom a mennyre. Jézus Krisztus feltámadása az én legnagyobb reményem. Vágyakozom a megtört testek és megtört elmék helyreállítására, amely a mennyben fog végbemenni. Szenvedéseim során megtanultam, hogyan vigasztalhatom a szenvedő embereket azzal a vigasztalással, amelyet Isten ad nekem.

Ez az az arany, amit Isten létrehozott az életemben. Ugyanezt meg tudja tenni a te életedben is, amikor hagyod, hogy a fájdalmadat az ő dicsőségére fordítsa.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Gondolj egy szenvedéssel teli időszakra az életedben. 

Milyen „aranyat” formált ki benned Isten abból a tapasztalatból?

Mit jelent: jól szenvedni?

Hogyan változtatja meg nézőpontodat a szenvedéssel kapcsolatban Jób könyve 23. fejezetének 10. verse?

Kay Warren-ről:

Kay Warren férjével, Rick Warren-nel együtt alapította a Saddleback gyülekezetet, Lake Forest-ben, Kalifornia államban, 1980-ban. Fia, Matthew halála után, aki komoly mentális betegséggel küzdött élete nagy részében, megalapította a Saddleback Reménye a Mentális Egészségért Alapítványt, amely egy módja, hogy támogatni lehessen azokat az embereket és a családtagjaikat, akik mentális betegségben szenvednek és öngyilkossági gondolatokkal küzdenek. Az alapítvány oktatásokat is tart a hitközösségben arról, hogy hogyan lehet elindítani vagy kibővíteni a meglévő mentális egészségügyi szolgálatot.

Kay az Országos Akciószövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért igazgatótanácsának tagja, és a mentális egészséggel, az öngyilkosságok megelőzésével foglalkozik Orange megyében, Kalifornia államban. Kay a szerzője a Szent Privilégiumnak: Életed és szolgálatod egy pásztor feleségeként; a Válaszd az örömöt: Mert a Boldogság nem elég; a Mondj Igent Istennek: Felhívás a Bátor Megadásra című könyveknek, és társszerzője a Foundations-nek, egy népszerű szisztematikus teológiai tanfolyamnak, amelyet az egyházak világszerte használnak. Gyermekei: Amy, Josh és Matthew (aki már az Atyánál van), és van még öt unokája.

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...11.

A várakozást felkészülés követi...

„Testvéreim, legyetek türelmesek, amíg az Úr újra el nem jön! Nézzétek, ahogy a farmerek várják, hogy az ő értékes termésük felnőjön! Türelmesen várják az őszi és a tavaszi esőket. Nektek is türelmesnek kell lennetek. Ne adjátok fel a reményt! Az Úr hamar itt lesz” (Jak 5,7–8 GW fordítás).

Fontos emlékezni arra, hogy Isten mindig dolgozik a színfalak mögött, még a világjárványon és más problémákon keresztül is, amelyekkel lehet, hogy most szembe kell nézned. Bízz benne, és légy türelmes!

Hogy tedd ezt? Mit tegyél miközben várakozol? Hogyan építs olyan hitet, amely késlekedés esetén is bízik Istenben?

„Testvéreim, legyetek türelmesek, amíg az Úr újra el nem jön! Nézzétek, ahogy a farmerek várják, hogy az ő értékes termésük felnőjön! Türelmesen várják az őszi és a tavaszi esőket. Nektek is türelmesnek kell lennetek. Ne adjátok fel a reményt! Az Úr hamar itt lesz” (Jak 5,7–8 GW fordítás).

Ahogyan a gazdáknak, úgy kell neked is reménykedve várni. Miközben egy földműves vár, felkészül az aratásra. Készülődik. Nem ül azon gondolkodva: „Kíváncsi vagyok, megnő-e a termés vagy sem.” Ő számít arra, hogy felnő. Felkészül az aratásra, és amikor itt az idő, learathatja a hasznát.

Neked is reménykedve kell várakoznod, amint bízol Istenben, hogy cselekszik és gondoskodik rólad. A zsoltárok könyve 130. fejezetének 5. verse azt mondja: „Reménykedve várakozom, bízom az Úrban, hogy segít, mert ő megígérte” (TLB fordítás). Ez az ígéret végig ott van a Bibliában, az olyan versekben, mint az Ézsaiás próféta könyve 49. fejezetének 23. versében: „Senki sem fog csalódni, aki az én segítségemre vár” (GNT fordítás).

Mire vársz, mit tegyen meg Isten? Lehet arra vársz, hogy átalakítsa a házasságodat, megoldja a pénzügyi nehézségeidet, meggyógyítsa a fájdalmadat, vagy arra, hogy segítsen elérni valakit a családodból, aki nem hívő. Bármi legyen is az, amit Istentől vársz, valóban számítasz arra, hogy meg fogja tenni? Ha nem készíted fel magadat, amíg vársz, akkor nem is igazán számítasz arra, hogy történni fog valami.

Sokszor úgy gondoljuk, hogy Istenre várunk, de közben csak Isten vár ránk. Ő azt mondja: „Még nem állsz készen arra, hogy jól kezeld az áldásaimat, melyeket adni akarok neked. Azt akarom, hogy először nőj fel. Nem te vársz rám. Én várok rád.”

Ha fáradt vagy és kimerült a krízishelyzet miatt, akkor jusson eszedbe, hogy várj Istenre! Szükséges, hogy elcsendesedj, tanulmányozd Isten Igéjét, és megtanuld, hogyan legyél hasonlóbb hozzá. Ezután elfoglalt leszel azzal a munkával, amely felkészít az aratásra.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Mire vársz éppen, hogy Isten megcselekedje az életedben? Mit gondolsz, ő mire várhat a részedről eközben, hogy megtedd?
Milyen módszerekkel tudod felkészíteni magad, miközben Istenre vársz, hogy munkálkodjon?
Hogyan szeretnél növekedni és éretté válni a világjárvány körülményei miatt? Miképp végzed azt a munkát, mely segít megvalósítani ezeket a célokat?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...10.

A türelem kifizetődik...

„Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (Jak 5,11 NIV fordítás). 

Isten megjutalmazza a türelmet. Jakab levele 5. fejezetének 11. versében ezt olvassuk:„Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak" (NIV fordítás). Más szavakkal, a türelem kifizetődik. 

Amikor türelmes vagy, a jellemed épül, elkerülöd a hibákat, és el fogod érni a céljaidat. Ha türelmes vagy, mások megbecsülnek, és boldogabbak lesznek a kapcsolataid. Sokféle áldás és előny származik a türelemből. 

Feltűnt már – főleg most, a koronavírus idején –, hogy mennyire nehéz türelmesnek lenned, főleg amikor fáradt vagy? Mindannyian kimerültek és nyúzottak vagyunk a járvány okozta bizonytalanság és bolondulás miatt. 

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert egy idő után áldásokat aratunk majd, ha nem bátortalanodunk el, és nem adjuk fel” (Gal 6,9 TLB fordítás). 

Most ebben a várakozásokkal teli járványos időszakban is sok áldást nyerhetsz, ami a jellemedet, a körülményeidet, a családodat és Isten egyházát illeti. Ezek nem olyan jutalmak, melyeket csak most élvezhetsz, mert a Biblia azt mondja, a mennyben is lesz jutalom. 

Jézus ezt mondja Máté evangéliuma 5. fejezetének 11. és 12. versében:„Áldottak vagytok, amikor az emberek bántanak és üldöznek titeket, és mindenféle gonoszat hazudnak rólatok énmiattam. Örüljetek és legyetek boldogok, mert nagy a jutalmatok a mennyekben...” (NIV fordítás). Amikor valaki bánt, talán a legerősebb vágyad az, hogy megbosszuld. Az elmúlt időben nagyon sok fájdalmat tapasztaltak az emberek amiatt, ahogy a járványra reagáltunk. Ezzel együtt pedig sokszor kísértést éreztünk arra, hogy visszavágjunk és kirobbanjunk. 

Amikor kritizálnak téged, és nagy a kísértés, hogy visszavágj, előbb gondolkozz: megéri ez a vita, hogy lemondj arról a mennyei jutalomról, amit megígérted neked? Nem éri meg! Vezetőként sokszor ér kritika. Az emberek sokszor tévesen ítélnek meg, megkérdőjeleznek, kételkednek bennem, és felülbírálnak. Én megtanultam, hogy ne védjem meg magam. Csendben maradok, mert rájöttem, hogy akkor hasonlítok leginkább Jézusra, amikor nem vágok vissza. Akkor hasonlítasz leginkább Jézusra, amikor nem akarsz bosszút állni. 

Akkor is, amikor vádolták és bántalmazták, Jézus azt választotta, ami helyes, és nem állt bosszút a krízisben. Amikor rábízod Istenre, hogy ő oldja meg azt, ha valaki megbánt téged, ő látja ezt a bizalmat, és megáld a döntésedért. 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez: 

Mely kapcsolatokban a legnehezebb, hogy türelmet gyakorolj a világjárvány alatt? 

Jobban értékeled-e az örökkévaló jutalmakat a földi jutalmaknál? Hogyan nyilvánul meg a válaszod a döntéseidben, amikor megbántanak vagy kritizálnak? 

Hogyan segít a türelem az egészséges kapcsolatok létrehozásában? 

Rick Warren 

Folytatás holnap 

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...09.

Hogyan légy magabiztos bizonytalan időkben is?

„Légy türelmes, pihentesd a szíved a végső bizonyosságban!” (Jak 5,8 Phillips fordítás).

Furcsa és bizonytalan időket élünk. Nem tudjuk, mi történik a világban. Különféle forrásokból érkező információkkal kerülünk szembe. Nem tudjuk, hogy milyen sokáig fog még terjedni ez a koronavírus. Nem tudjuk, hogyan hozzunk bölcs döntéseket az összes információ hiányában.

Amikor olyan sok dolog bizonytalan, biztosan kapaszkodhatunk ebbe az igazságba: Isten irányít.

„Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.” (Jak 5,7–9).

Miért emlékeztet Jakab minket ennyi alkalommal arra, hogy az Úr visszatér? Mert alapvető bizonyosságunk, hogy Isten irányít.

A történelem Isten története. Nem egy körforgás. Nincs olyan, hogy az élet körforgása. A történelem egyenes vonalú, és a tetőpont felé halad. Istennek van egy terve, van egy célja, és egy nap Jézus vissza fog térni. Minden be van ütemezve. Nem tudjuk, hogy mikor jön vissza, azonban a Biblia sokkal többet beszél Jézus második eljöveteléről, mint az elsőről. Ez azt jelenti, hogy ennek meg kell változtatnia azt, ahogy a mindennapjainkat éljük. Nagy reményekkel kell élnünk!

Bár úgy tűnhet a jelenlegi helyzet, hogy az irányítás kicsúszott a kezedből, és fájdalmas dolgokon kell átesned, valójában Isten irányítása alól semmi nem kerül ki. Légy türelmes! Isten időzítése tökéletes. Ő sosem késik. Ő irányít.

A J. B. Phillips fordítás alapján Jakab levele 5. fejezetének 8. versében azt olvassuk: „Légy türelmes, pihentesd a szíved a végső bizonyosságban!”

Mi a végső bizonyosság? Az, hogy Jézus egy napon vissza fog térni. Ezt semmi sem állíthatja meg.

Az a tudat, hogy a történelem Isten kezében van, és Jézus megígérte, hogy visszajön, elegendő magabiztosságot kell adjon ezekben a bizonytalan időkben is. Amikor úgy érzed, hogy semmi másra nem számíthatsz, számíts arra, hogy Isten kezében van minden! Jézus pedig vissza fog térni hamarosan, hogy mindent megújítson és helyre tegyen.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Mit jelent Jézus visszatérésében reménykedve élni?

Segítséget és magabiztosságot ad az a tudat, hogy Isten irányítja a történelmet? Miért igen vagy miért nem?

Milyen helyzetekben kell emlékeztetned magad arra, hogy Isten kezében van minden? Hogyan látod őt nap mint nap ebben a környezetben?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...08.

Törekedj arra, hogy megérts másokat, mielőtt megértetnéd magad!

„Ne csak saját érdeketeket keressétek, hanem érdeklődjetek mások iránt is! Olyan hozzáállásotoknak kell lennie, amilyen Krisztus Jézusnak is volt!” (Fil 2,4–5 NLT fordítás).

Ha konfliktusba kerülsz, a szerető és krisztusi módja a feszültség hatástalanításának az, hogy a másik megértésére törekszel, mielőtt megértetnéd magad. Próbálj rájönni arra, mire gondol, mit is mond a másik, mielőtt megpróbálod meggyőzni őt. Nem remélhetsz megértést, amíg nem vagy hajlandó ugyanezt biztosítani másoknak.

A Biblia azt mondja:„Az, aki anélkül válaszol, hogy meghallgatna, bolond és szégyenteljes.” (Péld 18,13 ICB fordítás).

Olyan gyakran azzal vagyunk elfoglalva, hogy rávegyünk embereket, hogy a mi nézőpontunkból lássák a dolgokat, hogy nem állunk meg odafigyelni arra, ők mit mondanak.

Ezért kell ezt mondanod: „Először mondjátok el ti!” Aztán, miután ők megosztották a gondolataikat, mondd ezt: „Akkor nézzük, megértettem-e. Azt mondjátok (elismétled azt, amit megértettél, hogy feléd kommunikáltak). Jól értettem?” Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy kijavítsanak, és ne csupán megértsd őket, hanem érezzék is, hogy megérted őket.

Ha először arra törekszel, hogy megértsd a másikat, azzal azt is lehetővé teszed, hogy meglásd az ő nézőpontját. Pál a filippiekhez ír levele 2. fejezetének 4–5. verse azt mondja:„Ne csak saját érdeketeket keressétek, hanem érdeklődjetek mások iránt is! Olyan hozzáállásotoknak kell lennie, amilyen Krisztus Jézusnak is volt!” (NLT fordítás).

Egy járvány kellős közepén vagyunk, tele heves vitákkal arról, mi lenne a legjobb mód a továbblépésre. Mindenkinek megvan a saját nézőpontja, de úgy tűnik, senki sem akarja meglátni a másokét. Csak a saját oldalunkat látjuk.

Ha nem vagy hajlandó arra törekedni, hogy megérts és elismerj más nézőpontokat, nem fogod meglátni más emberek sebzettségét. Nem fogod látni a félelmüket, fájdalmukat, vagy azt az igazságtalanságot, amivel szembenéztek.

Ez nem Jézus Krisztus útja. Ő mindig túllépett önmagán mások szükségleteiért. Még a kereszten is, ahol rád gondolt.

Nem könnyű előbb másokra gondolni, mint magadra. Ez egyáltalán nem természetes. Természetedből fakadóan én központú vagy. Én is! Saját magamra hagyatkozva mindig azt fogom választani, hogy előbb magamra figyelek, mielőtt mások felé fordulnék.

Egyedül Jézus változtathatja meg a nézőpontomat, és a tiédet. Egyedül Jézus tehet figyelmesebbé valaki más érdekére, mint a sajátodéra. Ha Krisztus jellemét veszed magadra, természetesebben fog jönni az a vágy, hogy megérts másokat, mielőtt megértetnéd magad. Csak azután tudod fokozatosan leküzdeni a konfliktust, ha másokra gondolsz magad előtt.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Mit szeretnél, hogyan reagáljon valaki, amikor próbálod megértetni vele magad és mindazt, amit mondasz? Ezt te is megteszed másokkal?

Szoktad azon kapni magad, hogy arra gondolsz, mit mondj legközelebb, ahelyett, hogy valóban odafigyelnél másra? Miért lehet ez ilyen nagy kísértés?

Ha valóban jobban odafigyelsz arra a személyre, akivel beszélsz, mint arra, hogy meggyőzd a te nézőpontodról, hogyan változtathatsz a párbeszéd stílusán?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...07.

Mi a te részed a konfliktusban?

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Az egyik legjobb stratégia a konfliktus de-eszkalációjára – vagyis a konfliktus békés megoldását célzó módszerre –, egyben az egyik legfélelmetesebb dolog is, amit tehetsz: megkérni Istent arra, hogy világos képet adjon rólad.

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24).

Amikor konfliktusban vagy, sokféle érzelmet és félreértést hozol a felszínre. A te felelősséged az, hogy megkérd Istent arra, hogy rámutasson a saját hibáidra – nem a házastársadéra, a gyermekedére, a kollégádéra, barátodéra vagy a szomszédodéra. Megkéred Istent, hogy tegye világossá számodra, mi az, amiben hibás vagy, és hogy vezessen azon az úton, amely mindig helyes.

Amikor őszintén imádkozol A zsoltárok könyve 139. fejezetének e versei szerint, Isten megmutatja neked a helyes utat. Nem fog játszadozni veled, és mindig megbocsát, még akkor is, amikor rámutat, hogy a konfliktusban te is részese vagy a problémának.

Amint Isten felfedi előtted a bűnt az életedben, felelősséget kell vállalnod érte. Ez azt jelentheti, hogy ezt fel kell hoznod a másik emberrel folytatott beszélgetésben. Azt viszont mindig jelenti, hogy helyreáll a kapcsolatod Istennel. A te feladatod az, hogy beismerd, ha a konfliktus valamely részének a kiváltója az előítéleted, az érzéketlenséged, az éretlenséged, a közömbösséged vagy bármi más.

Jézus ezt világosan kifejtette a túlzás eszközével A hegyi beszédben. Ezt mondja a Máté evangéliuma 7. fejezetének 3–5. verseiben: „Miért aggódnál amiatt, hogy szálka van a testvéred szemében, amikor a tiedben gerenda van? Hogy mondhatod azt,» Barátom, hadd segítsek neked kivenni azt a szálkát a szemedből!«, amikor nem is láthatod a tiedben lévő gerenda miatt? Képmutató! Először szabadulj meg a gerendától! Aztán láthatsz, hogy segíts a testvérednek” (TLB fordítás).

Az ujjal való mutogatás sosem oldja meg a konfliktust. Először magadat kell megvizsgálnod, és bölcsességet kérned Istentől, hogy belásd bűneidet, és felelősséget vállalj értük. Ez soha nem lesz könnyű, de mindig ez lesz a helyes választás.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Mely magánjellegű konfliktusban van szükséged Istenre, hogy világos képet adjon arról, hogy mi a te felelősséged? Miért nem kérted még erre Istent?

A zsoltárok könyve 139. fejezetének 24. verse azt említi, hogy „az örökkévalóság útja”. Mit gondolsz, mi ez?

Miért olyan fontos A zsoltárok könyve 139. fejezetének 23–24. versei szerint imádkozni, különösen valamely nehéz beszélgetés előtt?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...06.

A hit tetszik Istennek, nem az érzelmek

„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,21).

Amikor még csecsemőkorú keresztény vagy, Isten nagyon sok érzelmi megerősítést küld feléd, hogy megerősítsen jelenlétével és törődésével. Azonban ahogy növekszel, szép lassan leszoktat erről, hogy támaszkodj hittel arra az érzésre, hogy ő jelen van, és munkálkodik életedben.

Az, hogy Isten ott van mindenhol, és mindenhol megnyilvánul, az két külön dolog. Az első egy tény, a második pedig sokszor egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is, amikor nem tudsz róla, a jelenléte pedig olyan erőteljes, hogy nem lehet csupán érzelmekben mérni.

Igen, ő azt akarja, hogy megtapasztald a jelenlétét, azonban sokkal inkább szeretné, hogy bízz benne, mint hogy érezd őt. A hit tetszik Istennek, nem az érzelmek.

Lesz, hogy úgy érzed, egy helyzet próbára teszi a hited; többnyire ezek az idők lesznek azok, amikor az életed darabokra hullik, és sehol sem találod Istent. Ez történt Jóbbal. Egyetlen nap alatt elvesztett mindent: a családját, a megélhetését, az egészségét, minden tulajdonát. A legkiábrándítóbb az, hogy 37 fejezeten keresztül Isten nem mond semmit.

Te hogyan dicsérnéd Istent, amikor nem érted, mi történik veled, és Isten néma marad? Hogyan maradnál kapcsolatban vele a válságban, amikor nincs kommunikáció? Hogyan tartanád a tekinteted Jézuson, amikor a szemed könnyekkel van tele? Azt tennéd, amit Jób tett? „Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” (Jób 1,20–21).

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel! Öntsd ki a szíved Istennek! Tárd ki felé minden érzelmed! Jób is ezt tette, amikor azt mondta: „Nem tudok csendben maradni! Dühös és megkeseredett vagyok. Beszélnem kell.” (Jób 7,11 GNT fordítás).

Felkiáltott, amikor Isten távolinak tűnt: „[Mennyire vágyom] a napokra, amikor a legsikeresebb voltam, amikor Isten meghitt barátsága megáldotta házamat!” (Jób 29,4 NIV fordítás).

Isten képes kezelni a kétségeidet, a dühödet, a félelmedet, bánatodat, a zavarodottságodat és a kérdéseidet. Mindent elé hozhatsz imában.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Hogyan tudod kimutatni Istennek, hogy bízol benne akkor is, amikor nem érzed a jelenlétét?

Melyek azok a dolgok, amikért tudod dicsérni Istent annak ellenére, hogy nem érted, épp mi történik veled?

Féltél-e valaha Istenhez járulni kétségeddel, haragoddal, félelmeddel, fájdalmaddal, bizonytalanságoddal vagy kérdéseiddel? Miért igen, vagy miért nem?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...05.

Egy érzés keresése nem dicsőítés

„Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Tegnap láttuk, hogy Dávid néha panaszkodik Isten, látszólagos távolléte miatt. De az az igazság, hogy Isten valójában soha nem hagyta el Dávidot épp úgy, mint ahogy Isten téged sem hagy el soha. Isten többször megígérte: „Soha nem maradok el tőled.” „Soha nem foglak magadra hagyni” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

De Isten azt nem ígérte, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten elismeri, hogy néha elrejti az arcát előlünk (lásd: Ézs 45,15).

Vannak időszakok, amikor úgy tűnik, hiányzik a cselekedete az életedből.

Ez az Istennel való barátságod tesztelésének és kifejlődésének normális része. Minden keresztény ember legalább egyszer, de általában többször átesik ezen az állapoton. Fájdalmas és zavaró lehet, de elengedhetetlen a hit fejlődéséhez.

Ennek tudata adott reményt Jóbnak is, amikor nem érezte Isten jelenlétét. Azt mondta: „Keletre megyek, de ő nincs ott. Nyugatra megyek, de nem találom. Északon nem látom, mert elrejtőzött. Délre nézek, de ő elbújt. Ő azonban tudja, hova megyek. És amikor próbára tesz engem, olyan tiszta leszek, mint az arany” (Jób 23,8–10 NLT fordítás).

Amikor Isten távolinak tűnik, érezheted akár úgy is, hogy mérges rád, vagy fegyelmez téged valamilyen elkövetett bűn miatt. Valójában azonban a bűn az, ami elválaszt minket az Istennel való intim közösségtől. Gyászoljuk az Isten Szellemét, és az engedetlenség, a másokkal való konfliktus, az elfoglaltság, a világgal való barátság és egyéb bűneink révén szüntetjük meg a vele való közösségünket (lásd: Zsolt 51; Ef 4,29–30; 1 Thessz 5,19; Jer 2,32; 1 Kor 8,12; Jak 4,4).

Azonban gyakran ennek az Istentől eredő elhagyatottság vagy elidegenedés érzésnek semmi köze sincs a bűnhöz. Ez a hit próbája, amellyel szembe kell néznie mindannyiunknak: Szeretni fogod, bízol benne, engedelmeskedsz neki, és dicsőíted Istent, még akkor is, ha nem tapasztalod a jelenlétét vagy munkájának kézzel fogható bizonyítékát a mindennapjaidban?

Az imádságban a keresztények által elkövetett leggyakoribb hiba, hogy tapasztalatokat keresnek ahelyett, hogy magát Istent keresnék. Helyette egy érzést keresnek, és ha ezt megtalálják, akkor arra a következtetésre jutnak, hogy dicsőítettek.

De Isten gyakran „eltávolítja” az érzéseinket, hogy ne ezektől függjünk. Ehelyett mélyebb kapcsolatba akar vonni bennünket önmagával.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Miként változtatja meg az imádság igazságainak megértése az istentisztelet alatt gyakorolt imádsággal kapcsolatos hozzáállásod?

Szerinted miért teszteli Isten a hitedet? Mit akar ezzel elérni?

Ha olyan élethelyzetet tapasztalsz, amiben nem érzed Isten jelenlétét, mit gondolsz, hogyan fogsz erre reagálni?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...04.

Isten valóságos, még ha nem is érzed...

„Az Úr elrejtette magát népe elől, de én bízom benne, és reménykedem benne” (Ézs 8,17 GNT fordítás).

Könnyű imádni Istent, amikor az életedben nagyszerűen mennek a dolgok: amikor ő élelmet, barátokat, családot, egészséget és boldog élethelyzeteket biztosít neked. De a körülmények nem mindig kellemesek. Ilyenkor vajon hogyan imádod Istent? Mit csinálsz, amikor úgy tűnik, Isten egymillió mérföldre van tőled?

Isten tiszteletének legmélyebb szintje az, amikor a fájdalom ellenére dicsérjük Istent; hálát adunk neki egy megpróbáltatás során; bízunk benne, amikor kísértésbe esünk; átadjuk magunkat neki szenvedésünkben; és szeretjük őt, amikor távolinak tűnik.

Philip Yancey író egyszer megjegyezte: „Minden kapcsolatban vannak egymáshoz közeledő és egymástól távolodó időszakok; Istennel való kapcsolatunkban – függetlenül attól, hogy mennyire bensőséges – az inga egyik oldalról a másikra leng ki.”

Ez az, amikor az imádkozás nehézzé válik.

Hogy barátságotokat éretté tegye, Isten próbára teszi azt látszólagos távollétével, amikor úgy tűnik, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Isten egymillió mérföldre lévőnek tűnik számodra. Keresztes Szent János a lelki szárazság és az Isten iránti kétely ilyen napjait a „lélek sötét éjjelének” nevezte.

Isten Dávid királyt „szíve szerint való férfinak” hívta (lásd 1 Sám 13,14 és ApCsel 13,22), noha Dávid néha panaszkodott Isten látszólagos távolléte miatt:

„Uram, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?” (Zsolt 10,1 TLB fordítás).

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért nyöszörgök?” (Zsolt 22,1 NLT fordítás).

„Miért hagytál el engem?” (Zsolt 43,2 GNT fordítás; lásd még Zsolt 44,23; 74,11; 88,14 és 89,49 verseket is).

Persze Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és téged sem fog soha elhagyni. Isten többször is megígérte: „Sohasem hagylak el, sohasem hagylak cserben” (Zsid 13,5 GNT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy még akkor is imádd Istent, ha fájdalommal küzdesz, vagy nehéz időszakodat éled?

Szerinted mit akarhat Isten, hogy ezekben az időkben megtanulj?

Mi az a néhány ígérete Istennek, ami reményt és bátorítást nyújthat neked?

Rick Warren

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...03.

Több, mint egy szlogen…

Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János evangéliuma 13:34-35).

Nagyon erősen él bennem Jézusról egy kép. A leírása a Máté evangéliumának 8. fejezetében található: Jézus egész nap szolgált az emberek felé. Tanította a tömeget. Meggyógyította a leprást. Lelki gondozta az elveszettet. Imádkozott Péter anyósáért, aki egy súlyos lázas betegségben szenvedett.

Az est közeledtével még nagyobb tömeg veszi körül Jézust. Az emberek Hozzá viszik a beteg és szenvedő szeretteiket, és Jézus imádkozik személyesen mindegyikért, mindaddig, míg az utolsó is hazamegy.

Ezután a tanítványaival hajóba száll, hogy a tó túlsó partjára menjen. Jézus annyira ki van merülve fizikailag, hogy pillanatokon belül elalszik. Még akkor is mélyen alszik, amikor egy félelmetes vihar elkapja őket, és a hajó majdnem elsüllyed.

Ilyen önfeláldozó szeretettel fordult akkor Jézus az emberek felé, és ugyanilyen szeretettel van irántunk a mai napon is. Ezt a szeretetet a golgotai kereszt szemlélteti igazán.

Amikor a mai igeverset olvasom, egy kicsit zavarba jövök. A szekrényemben keresztény üzenetű pólók lógnak, rajtam van a karperec, amely segítségével el tudom mondani a környezetemnek az evangéliumot, és a szociális médián lelkesen képviselem az igazságot.

De tudok-e úgy szeretni, mint Jézus?

Mert Jézus szeretete több, mint egy frappáns pólófelirat, vagy több, mint egy jól megfogalmazott szlogen a Facebook-on.

Jézus úgy mutatta be a szeretetét, hogy mindig jelen volt ott, ahol szükség volt rá.

Lehet, hogy gyakorlatban ez a színfalak mögött történt, minden felhajtás nélkül. De mindig önmagából adott, és gyakran olyan embereknek, akik nem tudták viszonozni ezt a szeretetet.

Talán a fenti igében megfogalmazott parancs azért hoz zavarba, mert nem vagyok Jézus. Az a gondolat, hogy megtehetem azt, amit Ő tett, és szerethetek úgy, ahogy Ő szeretett, lehetetlennek tűnik. De Jézus nem azt kéri tőlünk, hogy próbáljunk meg Ő lenni.

Mert a fenti parancsolat egy régi megfogalmazás frissítése volt, melyet Jézus hallgatói jól ismertek. A tanítványok már hallották, hogy szeretniük kell az embertársukat, de most, hogy Jézus megmutatta mit is jelent ez a valóságban, kérte őket, hogy éljék is meg ezt a szeretetet gyakorlati módon.

Mert Jézus ezt mondja: Most már, hogy tudjátok milyen is a szeretetem,

-ezzel a szeretettel forduljatok a másik ember felé

-jelenjetek meg ott, ahol erre a szeretetre szükség van, figyeljetek a vezetésemre

-Ne próbáljatok Jézus lenni, hanem tükrözzétek Jézust az emberi kapcsolataitokban

Ez a szeretet megragadható, ez a szeretet önfeláldozó.

A hitünket leginkább a színfalak mögötti cselekedetek tükrözik. Amikor például ételt viszünk egy nehéz helyzetben élő szomszédunknak. Vagy amikor nem osszuk ki az ismerősünket a Facebook-on, ha más véleménye van az adott dologról, mint nekünk. Ez a szeretet önfeláldozóan odafordul az elnyomottak felé. Ez a szeretet megbocsájtó. Kegyelmes. Extravagáns.

Ha úgy tudunk szeretni, mint Jézus szeretett, akkor a szeretetünk több, mint egy klassz szlogen.

Amikor azzal a szeretettel tudunk az emberek felé fordulni, amilyen szeretetet mi is megtapasztaltunk Jézustól, akkor az emberek meg fogják tudni ragadni Jézus feléjük forduló szeretetét.

Drága Jézus! Csodálatos a világ felé odahajló szereteted. Te önfeláldozóan szeretsz bennünket. Akkor is szeretsz, amikor semmit sem kapsz viszonzásul. Nap mint nap, a bűneim ellenére, nem fordulsz el tőlem. Segíts, hogy figyelni tudjak vezetésedre, és jelen legyek ott, ahol a szeretetedre szükség van. Jézus nevében, Ámen.

1.János 4:19. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Lukács 10:27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...02.

Új tanév, másként…

"Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény." Ef 4,22-24

Ahogy újra beindul a tanév megszokott rendje, elhatároztam, hogy nem lesz több anyahiszti reggelente. Szeretném, ha idén a reggeleink kevésbé lennének idegesek, hangosak, kaotikusak.

Akkor döntöttem el, hogy ezentúl másként lesz, amikor tavaly, tanév vége felé sorozatosan üvöltözéssé fajultak a reggeli készülődések. Egyik nap, mikor beálltam az iskola elé, a kocsiban vibrált a feszültség. Nem akartam, hogy a búcsúszavaim is kemények legyenek, megpróbáltam hangnemet váltani: „Drágám, szeretlek – mondtam a lányomnak. - Sajnálom, hogy ilyen durva reggelünk volt.”

„Minden reggelünk durva” – vágott vissza, mielőtt rám csapta a kocsiajtót.

Kevés dolog nyújt nagyobb anyai sikerélményt, mint egy ilyen megjegyzés, ugye?

Míg próbáltam tompítani az ütés fájdalmát a mellkasomban, így gondolkoztam: Ez így nem mehet tovább. Minden reggel megfogadom, hogy nem kiabálok a gyerekekkel. És minden reggel felhúz valami, ami miatt nem tudom betartani.

Ismerős?

Nem mintha reggel azzal ébrednénk, hogy ma haragudni akarunk a szeretteinkre, így van? Én többnyire jó hangulatban ébredek. De aztán a stressz, hogy mindenki időben kívül kerüljön az ajtón, kihozza belőlem a hárpiát.

Egyik nem találja a cipőjét. A másik még ki kell, hogy nyomtasson egy beadandót, de a nyomtatóból kifogyott a festék. A szendvicsekhez való kenyér még a boltban van, mert tegnap elfelejtettem venni. A tetejébe, semmi készpénz nincs itthon, hogy odaadjam nekik, vegyenek maguknak valamit ebédre.

Nyafogás erről. Panaszkodás arról. Közben úgy érzem, nem készülünk el időre. Mindez feltorlódik bennem, és robbanok.

Szeretném, ha az idei tanév más lenne. Ha az történne, amit az Ef 22-24 leír: újuljak meg gondolkodásmódomban. A „megújulni” értelmű görög szó a kaino. Azt is jelenti, hogy különleges, nem közönséges. Különleges nyugalom megtestesítője szeretnék lenni a káosz közepén, a béke példaképe gyermekeim számára. Ezért kialakítottam egy tervet:

Szólok a világnak, hogy várjon. Mikor felébredek, az agyam olyan, mint egy száraz szivacs. Amit legelőször magába szív, az itatja át legmélyebben. Ha nem akarom, hogy a stressz uralkodjon rajtam egész nap, hagyjam szegre akasztva a világot addig, míg magamba nem szívom azt, ami megújítja a gondolkodásomat: Isten Igéjét.

Jusson eszembe, mekkora áldás, hogy vesződhetem velük. Ha meg akarom újítani a viselkedésemet, meg kell újítanom a hozzáállásomat is. Lehet, hogy nagyon idegesítőnek tűnik, de valljuk be: egy elszórt cipő, egy nem tökéletes uzsonna igazából nem nagy ügy. Apró bosszúságok, amik a nagy áldások velejárói. 

Hagyjam, hogy gyermekeim vállalják a felelősséget. Gyermekeim felelőtlensége ne várjon tőlem sürgősségi ellátást. Úgy kell közölnöm elvárásaimat, hogy megértsék, döntéseik következményeit nekik kell vállalniuk. Például, ha az utolsó pillanatra hagyják a nyomtatást, és nincs festék a nyomtatóban, az iskolában kell kinyomtatniuk, vagy később fogják beadni a leckéjüket. Ha én akarom megoldani, akkor csak dühkitörés, „mindent nekem kell intézni!”-hiszti lesz belőle részemről. Hadd ne én üvöltsek gyermekeimmel, hanem hanyagságuk következményei.

Biztos, hogy nagyon oda kell figyelnem, hogy mindez sikerüljön, nem megy majd azonnal, és nem lesz egyből tökéletes. De alig várom, hogy kipróbáljam. Alig várom, hogy „magamra öltsem az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény”. Ez most ugyanaz, mintha azt mondanám, alig várom, hogy kevesebb mamahisztivel, nagyobb békességben teljen ez a tanév.

Uram, köszönöm kegyelmedet, amit nyújtasz nekem. Nem akarok tovább az eddigi kiabálós anyuka lenni. Segíts, hogy gyakorlatba is át tudjam ültetni, amit elhatároztam. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN

Napi remény...01.

Szeretnék éhes lenni…

„Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.” Ef 3,20-21.

Miután befaltam egy hatalmas szendvicset, egy zacskó teljes kiőrlésű ropogtatni valót és egy fehér csokoládés makadámdiós süteményt, kínálhatnának bármilyen finoman illatozó ínyencfalattal, visszautasítanám, mert tele lennék.

Ez így természetes a test vonatkozásában. Minél többet eszik az ember, annál jobban jóllakik, annál kevesebbre vágyik.

A lelki éhség ennek a fordítottja. Minél többet eszel, annál éhesebb vagy, annál többre vágyol.

Néhány éve volt az életemben egy időszak, amit lelki szárazságként jellemezhetnék. Hiába nyitottam ki a Bibliát, a szavak ott maradtak a papíron, nem ugráltak át a szívembe, mint régebben. Imádkozni kezdtem, s közben egy csomó minden keringett a fejemben. El ne felejtsek vécépapírt vásárolni. Kifizettem már a vízszámlát? Ez az étvágytalanság elkeserített. Tehetetlen voltam, kísértést éreztem, hogy hagyom az egészet, vagy épp csak átfutok rajta, letudom.

Csakhogy újra meg újra eszembe jutott az Ef 3,20-21 szavaiból sugárzó igazság: Isten, akit szolgálok, mérhetetlenül többre képes, mint amit kérhetnék, vagy akár csak el is tudnék képzelni, s mindezt azzal az erővel, ami bennem is működik. Isten működni szeretne bennünk. Nem tudnám megmondani, mi okozta azt a lelki szárazságot, de voltak még hasonló időszakok az életemben. Okozhatta túlzott elfoglaltság, az ellenség támadása, vagy egyszerűen egy szükséges fokozat volt lelki életem fejlődésében, nem tudom. Azt viszont már megtanultam, hogy amikor észreveszem, ne adjam meg neki magam, hanem menjek, és tömjem magamba a lelki táplálékot. Akkor is, ha éhes vagyok rá, akkor is, ha nem. Stormie Omartian, akinek az imádságról írt könyvei milliókhoz jutottak el (néhányuk magyarul is olvasható), leírja, hogy egy alkalommal, mikor aggodalmaskodó gondolatokkal küszködött, egy barátnője azt tanácsolta, hagyjon magának időt az Istennel való csendes együttlétre, hogy Ő elcsitítsa a gondolatait. Ettől kezdve minden reggel és este elolvasott egy-egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből és a Példabeszédekből. Néhány hét elteltével már várt ezekre az alkalmakra, és ami kényszeredetten indult, pár hónap alatt Istennel való átélt találkozásokká vált. Életbe lépett a lelki éhség szabálya: minél többet eszel, annál éhesebb vagy. Ha szeretnél rákapcsolódni Istenre, de étvágytalanságban szenvedsz, és emiatt lelkiismeret furdalásod van, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ne várj az éhségre ahhoz, hogy imádkozz, vagy kinyisd a Bibliát. Isten arra vágyik, hogy működni tudjon benned. Hála neki, ez nem egy kötelezően végzendő feladat, vagy egy vizsga, amin elbukhatsz.

Meghívás ez a Mindenség Istenétől, aki nagyon szeret téged, és szeretne veled együtt lenni.

Tekintsd úgy, mintha a legjobb barátodról lenne szó. Minden nap beugrik hozzád. Nem nézed az órát. Van úgy, hogy csak pár percet vagytok együtt, szent perceket. Ha a tervezett néhány perc alatt történik valami mélyen a lelkedben, add át neki magad. Ne foglalkozz mással. Ha beugrik valami elintéznivaló, amit nem kéne elfelejteni, írd le mindig nyitott jegyzetfüzetedbe, aztán hagyd is ott, és fordulj vissza Istenhez. A hajdani lelki szárazság? Nem tartott örökké.

Étvágytalanságom lassan elmúlt, és már alig vártam a napi találkozásokat Istennel. Ha újra jelentkezik – és bizonyára fog – enni kezdek. Előbb egy falatot, majd még egyet, és így tovább. Fel fogom tölteni magam Annak igéivel és jelenlétével, aki mérhetetlenül többre képes, mint amit én kérni vagy elképzelni tudok.

Mennyei Atyám! Nem érzem az éhséget, de ez nem akadályozhat meg abban, hogy jelenlétedbe helyezkedjem. Köszönöm, hogy mindig ott vagy, ahol én, felfrissíted és táplálod a lelkemet. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN