Napi remény...21.

A LÁTHATATLAN ASSZONY...

„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymást megelőzők” Róm 12:10.

Margaret nemrég költözött a városunkba, úgy gondolta, végiglátogat néhány templomot és bibliaórát, és kiválasztja, hova járjon rendszeresen. Sajnos, mindenütt ugyanaz fogadta: észre sem vették, hogy ott van.

Mintha nem is látnák. Az volt az érzése, hogy egy kicsi hal a nagy óceánban. „Hogy fogok így közösségre találni, összebarátkozni valakivel?” – kérdezte magától, ahogy kitöltött egy pohár teát az egyik szeretetvendégségben.

Pár napja mesélte el Margaret, hogy érezte magát akkor, egyedül a sok lány és asszony között az agapén. Elnevettem magam, mikor elmondta, hogy heteken át azzal szórakoztatta magát, hogy szándékosan ugyanabban a ruhában ment ki az utcára. Úgysem számít, senki sem fog emlékezni rá, miben látta legutóbb.

Bár Margaret úgy érezte, egyedül van, és senki sem látja, ez nem így volt. Mit mondott Jézus? „Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a hajszálaitok is mind számon vannak tartva. Ne féljetek hát; sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél” (Lk 12: 6-7). Nem csak számon tartotta őt Isten azokban a napokban, de azt is tudta, hogy érzi magát!

Én is megtapasztaltam, mit érezhetett Margaret. A fiam idén új iskolába került, s az első szülői értekezleten ugyanolyan helyzetbe kerültem, mint Margaret a szeretetvendégségen. Körülnéztem a teremben, egyetlen ismerős arcot sem láttam. Más édesanyák is voltak ott, akik senkit sem ismertek. Egyedül üldögéltek, igyekeztek lazának látszani, nem néztek fel az üdítőről, ami előttük volt az asztalon. A többiek kettes-hármas csoportokba verődve beszélgettek, nevetgéltek, észre sem vették, hogy magányos nők is vannak a teremben.

Annyira csak magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy nem látjuk meg az új arcokat, a magányos embereket. Margaret történetén gondolkozva feltettem a kérdést: „Én is ennyire csak magammal törődöm? Mintha körülöttem forogna a világ?” Az összejövetelek, a bibliaórák, az ünnepélyek nemcsak a barátnőkkel való találkozásról kéne, hogy szóljanak, hanem utána kéne nyúlni valakinek, aki barátkozni szeretne.

Feladatként akarom kitűzni magam elé, hogy túlnézek a családi-baráti körömön, s erre hívlak téged is. Ha elmész egy társaságba, nézz körül, s ha találsz valakit, aki egyedül van, menj oda hozzá. Köszöntsd mosolyogva, kérdezd meg, mióta lakik a környéken, szeretne-e megismerkedni másokkal, tudnál-e segíteni neki valamiben. Talán te leszel az, aki bebizonyítod neki, hogy nem láthatatlan, őrá is figyelnek: Isten és te.

Uram, azt kérem tőled, segíts, hogy jártamban-keltemben tudatosabban nézzek körül. Segíts, hogy észrevegyem azokat, akik kényelmetlenül érzik magukat, akik újak a társaságban. Add, hogy ki tudjak lépni önző magamra figyelésemből, s oda tudjak lépni valakihez, aki vágyik rá, hogy észrevegyék. Kérlek, segíts, hogy ne csak magammal foglalkozzam, Jézus nevében. Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2009/12/02/invisible woman fordította: eszmélkedések.blogspot.hu 2010.március
kép:pinterest

Napi remény...20.

LÉPJ KI A BÁRKÁBÓL!

Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Máté 14:25-31.

Jézus és tanítványai több mint ötezer embert vendégeltek meg öt kenyér és két hal segítségével. Milyen hatalmas dolog volt ez! A tanítványok nem csak szemlélői voltak Jézus csodájának, hanem személyesen együtt kellett működniük az étel kiosztásában is. Ezen férfiak számára Jézus csodáinak megtapasztalása nem számított újdonságnak. Sőt, szerintem magukat érett, odaszánt és megingathatatlan követőknek tartották, amikor azonban Jézus elküldte őket a tengerre egy kicsi halászhajóban, miközben Ő a hegyen imádkozott, a hitük igencsak próbára tétetett.

Minden csodás és békés volt, - a tanítványok hitét is beleértve - mindaddig míg a vihar le nem csapott. Nem így vagyunk mi is? Nagyon könnyű Istenbe hinnünk, míg az égbolt csodálatosan kék, és a halászháló szakadozik a halak súlyától. De akkor is erősen kitartunk hitünkben, amikor egy borzalmas viharban hánykolódó hajónk oldalába kapaszkodunk? A tanítványok kétségbeesésükben segítségért kiáltottak, és Jézus a lehető legtökéletesebb időben és módon meg is érkezett. Gyakran, a tanítványokhoz hasonlóan, mi is megkérdőjelezzük Isten időzítését és tetteit. Amikor értetlenkedve bizonytalankodunk, akkor hitünket gyakran a félelem zsarnoksága alá helyezzük. Krisztus elszánt követői azonban készek feladni a megszokott és ismert dolgokat az ismeretlenért, mert ők úgy döntenek, hogy inkább Istent követik hitben járva, - nem pedig látásban és emberi bölcsességben bíznak. A tanítványok félelmére Jézus bátorítással válaszolt, és egy hívást intézett feléjük, kérve, hogy hitben és engedelmességben lépjék meg az első lépést. Azonban a hajóban egyedül Péter volt az, aki engedett a hívásnak, és hitben cselekedett.

Máté evangéliumának 14. fejezetéből a 28-29. verseket így olvassuk: "Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé."

Mert a hitben járás azt jelenti, hogy készek vagyunk feladni azt, amit látunk, a láthatatlanért és bizonytalanért. "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" Zsidókhoz írt levél 11:1 Ez a vers a láthatatlan dolgokról való meggyőződésről és bizalomról szól, mert ha valamit nem látunk, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

John Paton és felesége misszionáriusok voltak a Csendes óceán egyik szigetcsoportján. Egyik éjszaka ellenséges bennszülöttek vették körül a missziós telepet azzal a szándékkal, hogy felgyújtják a házakat, a házaspárt pedig megölik. Paton és felesége egész éjszaka imádkoztak, kérve Istent, hogy erősítse meg hitüket. Hajnalban csodálkozva látták, hogy támadóik egyszerűen sarkon fordulnak, és elmennek.

Egy év múlva a törzsfőnök keresztény lett. Paton megkérdezte tőle, hogy azon a bizonyos éjszakán mi állította meg őket tervük véghezvitelében. A törzsfőnök egy kérdéssel válaszolt: "Kik voltak azok a férfiak veletek?" Paton így szólt: "Senki sem volt velünk, a feleségemmel teljesen egyedül voltunk." Erre a bennszülött elmesélte, hogy katonák százait látták csillogó öltözékben és kivont karddal védelmezve a házaspárt. Isten nem csak készségesen, hanem örömmel is válaszol kéréseinkre. Sajnos azonban nem mindig tetszik nekünk válasza.

Tapasztalt halászként Péter jól ismerte a bárkákat és a viharokat. Azonban bizton kijelentem, hogy szerintem Péter még soha sem próbált meg előtte vízen járni, különösen nem tajtékzó tengeren. De hát ez mit sem számított, Jézus egyszerűen azt mondta: "Jöjj!" és ebben az egy szóban egy világot átölelő igazság rejtőzött. Erő minden próbához és viharhoz, bátorság minden jellegű konfliktus kezeléséhez, és az Isten jelenlétének ígérete. Minden egybefoglaltatik ebben a szóban azok számára, akik készek engedelmeskedni Jézusnak, elhagyják a bárka biztonságát, és kilépnek az ismeretlen vízre, hogy Jézushoz mehessenek. Isten azonban soha sem kényszeríti ránk akaratát. Engedelmességre hív bennünket, de a választást teljesen ránk hagyja.

Péter az engedelmességet választotta, amikor lecsatolta szandálját, felkötötte köntösét, és átlépett a bárka oldalán. Péter maga mögött hagyta az "ismert dolgokat", a biztonságot, átlépett félelmein, és egy mélyen gyökerező, Istenbe vetett hitben tette meg lépését. És ekkor történt az, amit mindannyian megtettünk már életünk egy bizonyos pontján. Levette szemét Jézusról és elkezdett süllyedni. Péter segítségért kiáltott. Olyan szép látni, hogy Jézus azonnal kinyújtotta kezét és megragadta Péter hadonászó karját. Én személy szerint valószínűleg hagytam volna ezt a kétkedő tanítványt, jól megleckéztetve, hogy egy súlyos kőhöz hasonlóan elnyelje a víz. Ám Jézus nem így viszonyult hozzá. Mert a mindent elfedező kegyelem jelen volt, - a viharban, Péter hitehagyásánál és a megmentésért való könyörgésben is. A szeretet meghallotta Péter kiáltását, és az irgalom megmentette őt.

Hogy vagy, kedves barátom? Viharban hánykolódsz éppen egy bárka oldalába kapaszkodva, azon töprengve, hogy vajon hol lehet Isten? Miért hallgat a menny? Bensődet félelmek és kétségek szorongatják? Kiálts hát Istenhez! Tedd meg hitben az első lépést, Ő eléd fog menni, és mindenképpen találkozni fog veled.

Atyám, a szívemet kétségek szorongatják, és nagyon félek. Szeretnék bízni Benned, Uram. Szeretném hitben megtenni a lépésemet, bízva abban, hogy te ott leszel mellettem a legnagyobb szükségben is, de bevallom, nagyon gyenge vagyok. Kérlek segíts, hogy meghalljam a hangodat a dühöngő hullámok zaja, és az emberi értelem tanácsának zajában. Adj erőt, hogy a körülményeim tengere ellenére is szememet mindig Rajtad tarthassam. Jézus nevében, Ámen.

Ha félek is, benned bízom! 56. Zsoltár 4. verse.
Szerinted mit jelent Istenbe vetni a bizalmadat?

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! János evangéliuma 14:27.

Szerinted a békesség irányítja az érzelmeinket, vagy inkább a helyén kezelt érzelmek biztosítják számunkra a valódi békét?

Lépd meg hitben az első lépést, és engedd, hogy Isten békessége uralja szívedet!

A békesség nem a konfliktus mentességet, nem is a gondok hiányát vagy pedig a probléma-nélküliséget jelenti, mert a békesség nem egy érzés, hanem egy Személy - Jézus Krisztus - és amikor igazán megismerjük Őt, akkor tapasztalhatjuk meg a valódi békét.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(Forrás: Girlfriends in God, Get out of that Boat, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014, Used with permission, http://www.girlfriendsingod.com/2014/get-out-of-that-boat-2/)

Napi remény...

MÉLTÓSÁGBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY...

„Ruházata erő és méltóság” (Péld.31:25a).

Hogy viselkedhettem így? Hogy süllyedhettem odáig, hogy hangosan veszekedjem tíz év alatti lányommal: „De nem!” „De igen!”

Mikor kijöttem az iskolaudvarról, éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet. Elvileg én volnék a felnőtt, nem? Érett, jámbor, a Példabeszédek 31. fejezete szerinti asszony? Hát abban a pillanatban minden voltam, csak az nem.

A lányommal való jelenet nyomán úgy áradt szét bennem a csalódottság, mint az adrenalin egy épp hogy megúszott baleset után. Próbáltam szabadulni tőle, de az érzelmek nem engedtek el.

Újrajátszottam gondolatban a beszélgetésünket, eszembe jutott egy csomó érett, józan érv, amit mondhattam volna. Olyannak láttam magam, amilyennek lenni szerettem volna: nyugodtnak, kedvesnek, méltóságteljesnek. Hogy tudtam ilyen messze kerülni attól az asszonytól, aki lenni akartam?

Méltóságteljes. Maga a szó is megérinti a lelkemet. Egy nő, aki mindig uralkodik magán, pontos értékrendje szerint mindig helyesen ítéli meg, mit mondjon, mit cselekedjen. Egy nő, akinek személyiségét nem a körülmények alakítják, aki minden kihívásra méltósággal válaszol.

Mi a méltóság? A Példabeszédek 31:25 szerint olyasmi, amire törekednünk kell: „Ruházata erő és méltóság”. Ennek, és az egész fejezetnek alapján a méltóságba öltözött asszony tudja, ki ő Krisztusban, és döntéseit következetesen istengyermeki hivatása alapján hozza meg.

Sajnos, gyakran beleesem abba csapdába, hogy a másik cselekedetei, szavai befolyásolják a reakcióimat, elfelejtem, hogy meg akarom őrizni a méltóságomat. Ilyenkor félreteszem a méltóságot, tetteimet, szavaimat az indulatok vezérlik.

Egy iskolás lánnyal való udvari veszekedés közben elfelejtettem, hogy Isten kiválasztott, és erőt ad a mindennapi kihívásokhoz. Isten meghívott, hogy az Ő erejét öltsem magamra, és én nem éltem ezzel, visszautasítottam.

Bocsánatkérések sora következett: először a lányomtól, azután Istentől. Hálás vagyok nekik, hogy megbocsátottak, lehetőséget adtak, hogy újra megpróbáljam a méltóság mintáját követni. Sikerült a változás. Legközelebb, mikor éreztem, hogy elönt az indulat, vettem egy nagy levegőt, s felidéztem magamban: ”Ruházata erő és méltóság”. Kértem Istent, lépjen közbe, és öltöztessen fel erejével, hogy az az asszony lehessek, akinek Ő látni akar.

Köszönöm Uram, hogy azt akarod, erőt és méltóságot öltsek magamra. Tudom, hogy látod bennem a lehetőséget, de nekem naponta harcolnom kell, hogy a Példabeszédek szerinti asszonnyá váljak. Segíts, kérlek, hogy feladjam önző természetemet, adja át helyét a Te jóságos lelkednek. Segítséged nélkül semmire sem megyek. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(Encouragement for today, 2010.03.05.Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

MEGJEGYZÉSEK

varga zoltan2021. június 19. 6:44

élelmiszerben kérünk segítséget!!!

Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 16 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemmel (vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//Varga Zoltán Vadna Szabadság tér 15 diabetese neuropathya állapítottak meg ill... gerinc csípő kopás ill szűkület //ha valaki tud segíteni feleségem számla száma 116 00006 00000000 2576 6862!!tavaly májusban volt egy műtétem bocsánat leírom ,herezacskón folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágy részen megműtöttek ,, és a műtét után kialakult egy sipoly ,, a sipolyból 9 hónapig lógott belőlem egy műtét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágy részen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettőnk fizetéséből von a végrehajtó.

Megosztás

Napi remény...18.

IDEADOD NEKEM A GYERMEKEDET?

„Fogadalmat tett, és így szólt: ’Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét.’” 1 Sám 1:11.

Mialatt szorosan átöleltem a fiamat, összeszorítottam a szemem, hátha így vissza tudom tartani a szemhéjam alatt gyülekező forró könnyeket. Magamra erőltettem a mosolyt, amit tudtam, ő látni szeretne, eleresztettem, és hátraléptem a repülőtér közlekedő folyosóján.

Hiába erőlködtem, a könnyek végigfolytak az arcomon. Próbáltam mosolyogni, vállat vontam, nem tudtam megszólalni. Fiam kedves incselkedése átsegített a búcsú kínos pillanatain. Egy utolsó ölelés, és 19 éves fiam elindult egy missziós útra Kínába.

Születésük előtt már azon álmodoztam, hogy gyermekeim majd örömmel akarják szolgálni Istent. Pici koruktól fogva ezért imádkoztam. Ezért dolgoztam éveken át. Nem gondoltam, hogy ennyire próbára fogja tenni a hitemet.

Tudjátok, évekkel azelőtt gyermekeinket az Úrnak ajánlottuk, és Isten szolgálatára neveltük őket. A fiam elkápráztatott az ötletével, hogy missziós útra szeretne menni – de mikor az egész valósággá vált, olyan volt, mintha a szívem egy darabját akarnák kiszakítani.

Mennyivel könnyebb volt Istennek ajánlani a gyermekemet a három év alatt, míg a meddőséggel harcoltunk. Valahányszor Hanna történetét olvastam, és az ő küzdelmeit a gyermektelenséggel az 1 Sámuel 1-ben, mindig remény lobbant a szívemben. Ahogy Ő ígérte Istennek, hogy neki adja a gyermekét, csak ajándékozza meg eggyel, én is ezt akartam tenni.

Akkor is könnyű volt Istennek ajánlani a gyermekeimet, mikor már megszülettek, de még karjaim biztonságában tudhattam őket.

Ám ott, a repülőtéren, az énem esendő fele bizony vissza akarta vonni a felajánlást. Félelmek gyötörtek. Olyan kalandvágyó a fiam, mi lesz, ha történik vele valami? Mi van, ha nem látom többé?

Próbáltam elnyomni a félelmet, de még órákkal a búcsú után is ott szorongattam egy zsebkendőt a markomban. Akkor meghallottam Isten hangját a lelkemben. Tévedés kizárva, Ő volt, én sosem kérdeznék magamtól ilyet: „Ideadod nekem a fiadat?”

Ő akkor már a gépen volt, a kérdésnek nem sok értelme látszott. De igazából a válaszom ez lett volna: „Hát, ha már kérded, nos, a válaszom: nem. Meggondoltam magam azzal az évekkel ezelőtti felajánlás-szerűséggel kapcsolatban.”

Az azóta eltelt hetekben sokszor töprengtem, miért tette fel nekem Isten ezt a kérdést, hisz nincs is szüksége az engedélyemre. Azt hiszem, az lehet az oka, mert tökéletesen tudja, hogy egy anyának van hatása még a felnőtt gyermekeire is. Kimondott vagy kimondatlan szavakkal, hanghordozással, érzelmi vagy anyagi támogatással (vagy annak hiányával), egy anya minden életkorban befolyásolni tudja gyermeke döntését, amivel ő Isten hívására reagál.

Az én esetemben Isten tudta, hogy a félelmeim máskor is hatással voltak a gyermekeimre. Tíz évvel azelőtt, az idősebbik fiam szeretett volna egy nemzetközi missziós útra menni, de az én aggódásom visszatartotta. Akkor azt gondoltam, túl fiatal még, az úti cél meg túl messze van. Az én aktív támogatásom nélkül terve dugába dőlt.

Az évek során Isten segített felülkerekednem a félelmeimen, és az a fiam már több missziós útra elment azóta. A hitem fejlődésének segített, valahányszor feloldottam az erős szorítást, amivel visszatartottam gyermekeimet az Istennek való engedelmességtől. Ezek szerint a hitemnek további növekedésre van szüksége, ezért ellenőrizte Isten a szívemet a kérdésével: „Ideadod nekem a fiadat?”

Idegesen morzsolgatva a zsebkendőmet, kimondtam egy remegő „Igen”-t. Reméltem, hogy elég jól sikerült, de éreztem, hogy mégsem, ezért megismételtem, most már határozottabban: „Igen! Neked adom a fiamat!”

Azonnal éreztem, hogy lelkemet elönti a béke, ahogy figyelmemet saját érzelmeimről Istennek fiammal kapcsolatos tervére fordítottam. A békesség és az öröm napról-napra növekedett.

Néha szeretnék azok közé az édesanyák közé tartozni, akik sosem aggódnak. Olyan magabiztosnak, erős hitűnek látszanak. De rájöttem, hogy valahányszor átadom Istennek a gyengeségeimet, Ő saját erejével helyettesíti azt, és az országa ezzel is növekszik. Így hát egy kis remegéssel, könnyekkel küzdve bár, de igent fogok mondani Istennek, valahányszor megkérdezi, neki adom-e valamelyik gyermekemet.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy gyengeségeim ellenére szeretsz engem. Szeretnék még jobban bízni Benned, és átadni neked félelmeimet, amik visszatartanak valamitől. Segíts, hogy mindig őszinte legyek Hozzád, és be tudjam fogadni megerősítésedet. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Glynnis Whitwer: Will You Give Me Your Son?
Encouragement for today, 2013.07.30.
www.crosswalk.com
fordítás: eszmelkedesek.blgspot.hu
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/szeretet-emberek-no-modell-3270224/

Napi remény...17.

TANULJ MEG ÚJRA RÁCSODÁLKOZNI...

„Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” 1 Krón 29:11. 

Néhány éve egy michigani repülőúton az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam A. J.-vel. Az előttem lévő sorban ült, és nem halogatta üdvözlésemet, ahogy elhelyezkedtem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy mindenki tudomást szerezzen róla, mennyire örül A. J. az utazásnak.

Hangosan beszélt, felkiáltásai gyermetegnek tűntek egy korabeli férfihoz képest, beszédhibája miatt nehéz volt érteni, mit mond. Egy dolog viszont egyértelmű volt: szenvedélyesen élvezte a csodálatos dolgokat. Tapsolt, és ugrált a székén, ahogy emelkedtünk. Tágra nyílt szemmel fordult a mellette ülőhöz, hogy közölje vele: „Mekkorák a felhők!”

Ekkor éreztem a jelzést a szívemben. A gyöngéd piszkálást, hogy tegyem félre feladat orientált önmagamat, aki dolgozni akar, és hangolódjam rá arra, ami körülöttem történik.

Élvezd ezt a percet, Lysa. Vedd őt észre. Vegyél Engem észre.

Így szokta Isten magára vonni a figyelmemet. Olyan feltűnő módon akasztja meg énközpontú gondolataimat, hogy nem tudom nem észrevenni, hogy ez csak Ő lehet. Letérít a bejáratott gondolatösvényekről, s azon kapom magam, hogy egy ismeretlen kalandokat rejtő mezőn ugrándozom.

Isten ott van mindenütt, bárhova nézel. Eszembe ötlött az 1 Krón 29:11. „Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” A gépen mindenki fáradtnak látszott, fásultan utaztunk. Kivéve A. J.-t.

Ő meglátta, amit senki más. Egy gyorsan haladó nagy, zárt csőben ülünk, ami elszakadt a földtől, felrepült a felhők közé, és elszállít minket egyik helyről a másikra, sok-sok kilométer távolságra néhány perc alatt. Néhány perc! Nem napok, hetek, hónapok alatt. Vajon mit szólnának ehhez a csodálatos dologhoz a pár száz évvel ezelőtt élt emberek?

Mi meg csak ülünk unottan. Még a felhőkre se pillantottunk ki. Lekötötte figyelmünket az épp aktuális tennivaló.

Elveszítettük a nagyszerűre való rácsodálkozás képességét. Nem értékeljük, hogy megláthatunk valamit Istenből és az Ő gondoskodásából, mert elvon ettől a figyelmünket állandóan igénylő világ.

De engem nem az érdekel, amit a világ fontosnak tart. Engem az érdekel, amire Isten akarja irányítani a figyelmemet. Az érdekel, hogy gyermekké válva tudjam csodálni mindazt, amiben Őt láthatom meg.

Landoláskor A. J. lelkesedése új irányt vett. Tapsolva, ugrándozva törtetett előre az emberek között a folyosón. Mikor megpillantotta édesanyját a kifutó végén, még harsányabban mint addig, adta mindenki tudtára, hogy ott az anyukája! Az ott az ő anyukája! Ott van!!

Édesanyja zavartan elpirult, de gyöngéd, meleg tekintettel várta a fiát. Mutatóujját csendesen az ajkára tette, jelezve neki, hogy talán kicsit halkabban kéne.

Mikor melléjük értem, éreztem, hogy összeszorul a torkom, és könnyek gyűlnek a szemembe, megérintettem az asszony vállát, és csak ennyit mondtam: „Csodálatos fia van.”

De jó lenne a mindennapokban rácsodálkozni a nagyszerű dolgokra! Ma is.

Uram, dicsőítelek csodálatos voltodért, amit környezetünkben felfedezhetünk. Adj nekem gyermeki alázatot, hogy Téged kövesselek, és ne a világgal foglalkozzam. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Lysa TerKeurst: Embrace the Magnificent
Encouragement for today, 2013.12.05.
www.proverbs31.org
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu
fotó: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/feny-szemely-no-konyvek-1616779/

Napi remény...16.

VÁLTS SZEMÜVEGET, VÁLTOZTASD MEG AZ ÉLETEDET...

„Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” Fil 4:8.

Gyere, menjünk el a szemorvoshoz

Mi lenne, ha létezne egy olyan szemüveg, ami hatna arra, hogyan látod az életedet? Például, nélküle a kávé, ami a csészédben van, unalmas, íztelen. De ha felveszed a szemüveget, zamatos, mennyei illatú ital gőzölög a csészédben. Tudtad, hogy Istennél van ilyen szemüveg, ami segít fejleszteni az élet-érzékelésedet? Van bizony, és át is nyújtja neked.

Azt kapod, amit látsz

Jézusnak egyik erőteljes kijelentése így hangzik: „A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét.” Lk 11,34. A szemed dönti el: világosság vagy sötétség. Ha kicsit is hasonlítunk, biztosan azt szeretnéd, hogy világosság legyen benned, ezért meg kell tanulnod, hogyan tedd „éppé” a szemed – főleg, ha azelőtt olyan rossz volt, mint az enyém. A Biblia megmutatja, mit tehetsz ezért.

Irányítsd a figyelmedet

Biztosan ismered azt a játékos feladattípust, mikor egy képen meg kell találnod a hibákat. Tegyük fel, hogy van egy kertrészlet az ábrán, s a talicskának hiányzik a nyele, vagy a dongók pirosak. Csak ilyen apróságok, a lényeg az, hogy a hibákra figyelj. Hát nem ezt tesszük a való életben is? Pedig a Biblia épp az ellenkezőjét kéri. Ezt olvassuk a Filippiekhez írt levélben: „Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” 4:8.

Tehát, ha erről a kertrészletről van szó, ne arra figyeljünk, hogy hiányzik a talicska egyik nyele, vagy hogy a dongók pirosak (bár az érdekes lehet!), hanem gyönyörködjünk a rózsák ragyogásában, az ég kékjében, a fák eleganciájában. Ugye, egészen más érzés? Ahelyett, hogy lehangoltak lennénk, magával ragad mindaz a szépség, amit Isten nyújt nekünk! Isten azt akarja, hogy így éljük az életünket, ezt pedig akkor tehetjük meg, ha felvesszük a hála szemüveget.

Hálaszemüveg

Nemrég hallottam egy öröm-kutatótól, hogy egy személy boldogságszintjét a hála érzése határozza meg. Nem ám a javak, nem a stresszmentesség, hanem az, hogy észrevesszük mindazt a csodát, ami körülvesz, és hálásak vagyunk érte. Ami azt illeti, mondta ez a hölgy, számos esettel találkozott, amikor súlyos depresszióból tudtak kijutni emberek azzal, hogy minden reggel azzal kezdték a napjukat, hogy kerestek 5 dolgot, amiért hálásak lehetnek. Mit szólsz milyen egyszerű recept a depresszió és a szorongás ellen: légy hálás! Olyasmikre gondolj, amiket magától értetődőnek veszünk: a csillagos ég szépségére; a reggelente felkelő napra, az éjszakát bevilágító holdra; jó kapcsolatainkra; az ételre, a ruhára, a tetőre a fejünk felett, amikkel Isten mind-mind ellát. Azt mondja a Biblia: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jak 1:17.

Próbáljuk ki ezen a héten

Végezzünk egy kísérletet ezen a héten: nézzük az életünket hálával ahelyett, hogy a negatív dolgokra koncentrálnánk. Mondok egy példát. Reggelente ébredéskor gondolkozhatom így (többnyire így szoktam): „Ó, már megint mehetek dolgozni. Utálom. Bárcsak szabadnap lenne.” Ekkor felteszem a hála szemüveget, és így szólok: „Köszönöm Istenem, hogy van munkahelyem, ahova mehetek ma reggel! Köszönöm, hogy örömet lelek a munkámban. Hogy ma is találkozhatom a munkatársaimmal, s nem kell egyedül töltenem a napot. Köszönöm!” Ugye látod, mekkora különbség lenne, ha így kezdeném a napot? Hirtelen egy csomó dolgot új fényben látok. És ezt megtehetem bármilyen helyzetben, még a legnehezebben is.

Örülnék, ha társulnál hozzám, s felvennénk ezen a héten a hála szemüveget. Minden reggel. S ha netán elfelejtenénk, és negatív hangulatban indítjuk a napot, akkor bármikor eszünkbe jut a nap folyamán, gyorsan felvesszük. Az a csodálatos a hálában, hogy bármikor, bárhol elővehetjük. Áldást hozhatunk a körülöttünk élők életébe – a magunkéba is! – ha tudunk hálásak lenni.

Kezdd el máris

Megpróbálod? Írj le 5 dolgot, amiért hálás lehetsz. Megteheted itt a Megjegyzések alatt is. Azonnal érezni fogod a hatását! Gyere, éljünk úgy, ahogy Isten szeretné, ne olyan negatívan, depressziósan, ahogy szoktunk. Hálás vagyok érted!

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com

http://www.godlife.com/godlife/prayer-letter/change-your-lenses-change-your-life

fotó:pinterest.com)

Napi remény...15.

ISTENI KÉSLELTETÉS...

„Ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekintgess semerre, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek és megsegítelek, s támogatlak téged szabadító jobbommal.” Ézs 41:10.

Nagyon kevés időm volt már, de elfogyott az arckrémem, s úgy gondoltam, hogy a szokásos kis illatszerbolt helyett majd beugrom az útba eső áruházba, s ott fogom megvenni. Így még időben odaérek a barátnőm szokásos karácsonyi összejövetelére. Ahogy elindultam, Isten a szívembe súgta: Ne az áruházba menj, hanem a megszokott illatszerboltba.

De Uram, szálltam vitába, az összejövetelre kell mennem, késésben vagyok, s az áruház útba esik. Nem jó az, amit kérsz. Ha kitérőt teszek, elkések az összejövetelről, s tudod, mennyire szeretek pontos lenni!

Végül kényszeredetten bár, de engedtem a késztetésnek, és betértem az illatszerboltba pár sarokra a házunktól.

Ismertem a boltvezető fiatalasszonyt. Kedves volt, gyors és szolgálatkész a vásárlóival. Jól van, Uram, talán nem fogok sokat késni.

Beléptem az üzletbe, a nő kedvesen köszönt, s megkérdezte, miben segíthetne. Megmondtam, mit kérek, s hozzátettem, hogy sietnem kell, nehogy elkéssek egy karácsonyi összejövetelről. Hamar megtalálta a keresett terméket, s odajött a pulthoz, hogy beüsse a pénztárgépbe.

Hát ez könnyebben ment, mint gondoltam, mondtam magamnak, mikor átvettem a csomagot. És akkor … kiderült, hogy miért kellett letérnem az útról.

„Tudom, hogy nagyon siet, de csak egy percig maradjon még” – kért a fiatalasszony. „Szeretném megkérni, hogy imádkozzon értem és a házasságunkért úton az összejövetelre. Félek, hogy már nem menthető meg a házasságunk.”

Éreztem, hogy az Úr bólint: „Ezért akartam, hogy megszakítsd az utadat.”

Letettem a csomagot a pultra, megfogtuk egymás kezét, és imádkoztunk. A Lélek irányította a szavaimat, s a fiatalasszony zokogni kezdett, a könnyei rácsöppentek a kezünkre. Mikor kimondtam az Ámen-t, szorosan átölelt, és így szólt: „Másokat is kértem, hogy imádkozzanak értem, de maga volt az egyetlen, aki itt maradt, hogy együtt imádkozzunk. Köszönöm. Már kezdtem elveszíteni a reményt, hogy valaki is válaszol a kérésemre. Az igazat megvallva, már abban sem hittem, hogy Isten meghallotta a segélykérésemet.”

Felidéztem neki a 145. zsoltár 18-19 versét: „Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket, és megszabadítja őket.”

Megköszönte, hogy időt szakítottam rá, ígérte, hogy előveszi a bibliáját, hogy erőt, és bátorságot merítsen Isten igéjéből. A bolt kezdett megtelni vásárlókkal. Még egy ölelés, megadtuk egymásnak a telefonszámunkat, és elindultam az összejövetelre.

Azóta többször beszélgettünk és imádkoztunk együtt, s azt tervezzük, hogy folytatjuk az új évben is. Minden alkalom, amikor együtt vagyunk, emlékeztet arra, hogy ha hallgatok az Úr indításaira, átélhetem jelenlétének örömét.

Isten késleltetése megtanított arra, hogy az Ő dicsőségéért használni mások életében, sokkal többet ér, mint az, ha pontosan érkezünk egy találkozóra.

Uram, köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy fel akarsz használni céljaidra és dicsőségedre. Taníts hallgatni hívó szavadra tétovázás nélkül. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Encouragement for today, 2009. december 9.
www.proverbs31.org
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu

Napi remény...14.

ELFOGADNI A TÖKÉLETLENSÉGET....

Sohasem leszek tökéletes anya. Sohasem leszek tökéletes feleség.

Sohasem leszek tökéletes barát, szüleim lánya, testvér, dolgozó, munkatárs, szomszéd.

Soha nem kapom meg ezt, így együtt.

Sohasem fogom a megfelelő szavakat mondani, és nem fogok jól cselekedni.

Akaratlanul is meg fogok bántani másokat.

El fogok felejteni dolgokat.

El fogom veszíteni a türelmem.

Hibázni fogok.

Hibázni fogsz.

Hála az Égnek, nekünk van egy Istenünk, aki a hiányosságaink ellenére is szeret. Soha nem kérte a tökéletességet. Egyszerűen csak annyit kért, hogy menjünk Őhozzá. Hogy tegyük le terheinket a lábai elé. És engedjük meg Neki, hogy átformálja szívünket és lelkünket.

Egy ember volt tökéletes. És Ő meghalt 2000 évvel ezelőtt mindannyiunk tökéletlenségéért.

Szeretem, ahogyan Isten a rendezetlen embereket használja. Szeretem, ahogyan Ő átformálja szívüket és lelküket és kihozza őket a sötétségből a világosságba. Szeretem, ahogyan a mi történetünket használja más emberek bátorítására. Szeretem amennyire türelmes, gyengéd és kedves hozzánk.

Egyik barátom nemrég azt mondta: „Olyan, mint egy úriember.” És teljesen egyetértettem vele.

Törekedni fogok, hogy minél jobban megismerjem Istent. Át fogom neki adni a fájdalmaimat, a sebeimet és imádkozom, hogy mindig formálódjak, növekedjek, gyógyuljak és engedjem el azt a bűnt mely úgy összefonódott velem.

De minden formálódásban, növekedésben, tanulásban és gyógyulásban azt is tudom, hogy el fogok esni.

Majd újra fel fogok kelni. És Ő, mindezek közepette is, szeretni fog.

Mert soha nem leszek tökéletes.

Nem is arra lettem teremtve.

De arra igen, hogy áldjam Őt, aki pedig az, tökéletes!

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

forrás: Truly Yours, Jen - Jennifer Thompson, Writer, maj. 22.
https://trulyyoursjen.com/2021/04/embracing-imperfection/
kép: pinterest

Napi remény...13.

JAVÍTHATATLANUL ÖSSZETÖRVE....

“Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ézsaiás 64:7.

Tört össze mostanában a szíved, vagy hullott szét darabjaira az életed? Pontosan tudom milyen nehéz lehet most neked.

Van ez a nagyon szép keresztény történet, amit most meg is oszthatnék veled: arról szól, hogy hogyan szedegetjük fel összetört életünk darabkáit, ragasztgatjuk meg őket majd hagyjuk, hogy Isten világossága átragyogjon a repedéseken. Tényleg nagyon szép történet. De mi van akkor, amikor a törött darabkák annyira kicsik, hogy már nem lehet összeilleszteni őket? Amikor ezek a darabkák is már porrá őrlődtek tovább. Ha valami csak simán eltörik, akkor él a remény, hogy egy ragasztó majd mindent megold. De amikor nincsenek darabok amiket össze lehetne illeszteni? Bizony, a port nem lehet megragasztani!

Sőt, még a kezünkkel sem tudjuk megtartani. És ilyenkor - amikor a számunkra oly drága dolgok porszemekké válnak, kicsúsznak a kezünkből és tovaszállnak a legkisebb szellővel - minden reményünket elveszítjük. Maguk a porszemek mintha azt akarnák bizonyítani, hogy az ígéretek, amiket Isten egykor nekünk adott nem is érvényesek. Vagy azt, hogy Isten karja túl rövid ahhoz, hogy elérjen bennünket, ott ahol éppen vagyunk. Vagy azt, hogy a bennünket körülvevő sötétség sokkal hatalmasabb, mint az Isten reménysége.

Az elmúlt néhány évben a saját bőrömön tapasztaltam meg mindezt, és biztos vagyok benne, hogy ha beülnénk valahova kávézni, te is tudnál mesélni. A történetek, amelyeket megosztanánk egymással nagyban hasonlítanának - habár a körülmények különböznének - a fájdalom, amellyel az a bizonyos időszak együtt járt, és a vágyak, amelyek megfogalmazódtak bennünk időközben ugyanazok lennének. Vágyak aziránt, hogy Isten állítsa helyre az életünket, írja át a történetünket, hogy más legyen a vége, vagy hogy javítsa meg a helyzetet, amiben kettéhasad a szívünk.

De vajon megfordul-e ilyenkor a fejünkben az, hogy lehet, hogy Isten szándéka nem a helyreállítás, az átírás vagy a megjavítás? Mi van, ha valami teljesen újat akar létrehozni? Akármilyen lehetetlennek is tűnik a helyzeted Ő épp ezen munkálkodik az örökkévalóság eme oldalán.

Megfigyelted-e már, hogy Isten mennyire szereti felhasználni a port? Mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy összetörésből semmi jó nem sülhet ki. De gondoltunk-e már az összetörésre úgy, mint az a folyamat, ami visszajuttat az eredeti formához, hogy aztán abból valami új jöhessen létre? Kétféleképpen tekinthetünk a porra: vagy úgy, mint egy fájdalmas, igazságtalan törés eredményére, vagy úgy, mint valami újnak a kihagyhatatlan összetevőjére. Képzeljünk csak magunk elé egy kocka jeget. Amíg a jég a kocka formában marad, nem lesz több, mint egy kocka jég. De ha megolvad, át lehet önteni egy másik formába, ahol majd valami új lesz belőle, amikor újra megfagy. Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyek porrá zúzódnak – ha egyszer porrá lesznek, képesek arra, hogy új életet, új formát vegyenek fel.

A világ összes alapanyaga közül Isten is a port választotta ahhoz, hogy embert alkosson. “Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.“ 1 Mózes 2:7 Jézus porral gyógyított meg egy embert, és adta vissza a látását: „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire” János 9:5-6 Ezután az ember megmosta magát a Siloám tavában, és már látott, amikor hazatért.

Más anyagokkal – többek között vízzel – egyesülve pedig a por agyaggá válik.. Az agyag pedig olyan formákat ölthet, aminek csak a fazekas fantáziája szab határt. “Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ézsaiás 64:7. „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” Jeremiás 18:6. Oh, mennyire szeretem és mily nagyon szükségem is van arra a reménységre, amelyet Isten ezekben az igeversekben rejtett el.

A por nem a véget jelenti. Csak azt, hogy valami új van kialakulóban. Drága barátom, nem tudom, hogy életed melyik területén törtél össze. De azt tudom, hogy bízhatunk a mi Istenünkben. Hogy rábízhatjuk azt, ami porrá lett. A csalódásaid és kiábrándulásaid – fájdalmas dolgok, amelyek megingatnak, összetörnek és amelyek miatt mindent megkérdőjelezel – nem szabad, hogy elvegyék a reményedet. Teljes mértékben a Fazekas kezeire bízhatod az életedet. Merj hinni abban, hogy valami csodálatosat teremt a porból, belőled.

Atyám, megvallom előtted, hogy nem szeretem az ilyen helyzeteket – nem szeretem a port. De emlékeztetem a lelkemet, hogy a por az egyik kedvenc alapanyagod, amiből valami újat alkotsz. És hiszem, hogy Te épp ezt teszed most az én életemben is. Jézus nevében, Ámen.

NAPI IGAZSÁG:

“A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” Jelenések 21:5.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(Forrás: Proverbs31Ministries, Daily Devotions, Shattered Beyond Repair, https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/06/10/shattered-beyond-repair

fotó:pinterest.com)

Napi remény...12.

EZEK A MAI FIATALOK...

Talán épp azóta, hogy ember él a földön, hallja az éppen felnövő nemzedék e szállóigévé vált mondást. És valóban: annyi rossz és hihetetlen dolgot hallunk a huszonegyedik századi fiatalokkal kapcsolatban, hogy a mindössze másfél évtizedes korkülönbségemmel sem tudom őket megérteni. Az utcán, a szórakozóhelyeken, a társadalmi életben jobbára csak elrettentő példákat látunk...

Nemrégiben azonban találkoztam egy nem csekély meglepetést okozó esettel. Egy pénteken a bevásárlási csúcsban türelmetlenül ácsorogtam az egyik ismert óriás bevásárlóközpont rémesen hosszú kasszasorában. Amúgy sem szeretem a bevásárlást, a tülekedést, a cipekedést, de ezúttal különösen türelmetlenné tett az előttem sorban álló fecsegése. A kislány, aki épphogy betölthette a tizenhetedik életévét, már vagy tíz perce telefonált. Sorra hívta a manikűrösét, a barátait, és megállás nélkül folyamatosan csacsogott. Lopva végigmértem: a legutolsó divat szerint öltözött, láthatóan drága holmikban volt. A kosarában a két doboz macskaeledelen meg a szempillaspirálon kívül csak egy üveg vodka lapult. Mialatt zsebemben morzsolgattam hosszú bevásárlólistámat, ez a fiatalkori gondtalanság különösképpen felbosszantott. A tinilány előtt egy idősebb néni pakolta kosarának szerény tartalmát a futószalagra. A várakozás közben elméláztam, és csak a pénztárosnő felcsattanó hangja ébresztett rá, hol vagyok valójában. A nénike szabadkozva mutatta a kezében lévő reklámújságot, majd pár percnyi szóváltás után kiderült, hogy az újságban meghirdetett párizsi csak a holnapi naptól lesz akciós. A sor türelmetlenül hullámzott, és egységesen zúdítottuk idegességünket a néni felé. Minek tartja fel az amúgy is lassan haladó sort?

- Nem kérdeztem, mikor kezdődik az akció, amikor felszelték - mentegetőzött a néni.

- És akkor én mit csináljak? - replikázott a pénztárban ülő középkorú hölgy.

- Nem tudom kifizetni, pontosan kiszámoltam, mire futja - az idős asszony hangjába nem kevés kétségbeesés vegyült.

- Talán nem veszek többet két kiflinél...

- Már megfogta, ki venné így meg? - tornyosult a biztonsági őr teljes testmagasságát bevetve a nyugdíjas fölé.

- Álljon már ki! - hangzott innen-onnan. - A hiányzó pár száz forintot csupa szívjóságból ki pótolja ki a mai szegény világban maga szerint?

- Húzza le az enyémet is hozzá, én kifizetem egyben az egészet - nyújtotta a pénztárosnő felé bankkártyáját a tizenéves lány, felnőtteket meghazudtoló erélyességgel.

- Nagyon kedves, de ezt nem fogadhatom el - tiltakozott a nénike.

- Ugyan már, mindenki kerülhet hasonló helyzetbe. Az én nagymamám messze lakik, lehet, hogy ő is így jár egyszer, és remélem akkor valaki őt is kisegíti.

Az agyonsminkelt, műkörmös fiatal lány a kedvességével kicselezte az idős asszony büszkeségét, okos válaszával megóvta önérzetét. Mosolyogva segített neki a pakolásban.

A sor elcsendesült, mert valahol mindannyian éreztük, akaratlanul is megszégyenített bennünket. Egy tinédzser ösztönös viselkedésével felülmúlta a felnőtteket. Amikor a fiatalokat szidjuk, és az elrettentő példákat soroljuk, ne feledkezzünk meg az ehhez hasonló történetekről sem, mert ők is a mai fiatalok.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Ventus Iza
(Forrás: Nyitott Szemmel Magazin, VI. évfolyam 32. szám, 2014/3)

Napi remény...11.

FÉLELEM A JÖVŐTŐL....

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Jeremiás 29:11.

Félelem, aggódás, pánik. Ezek az érzelmek úgy tartanak fogva, mint ahogy a macska belemélyeszti a karmait a fa törzsébe, és nem mer sem a biztonságot nyújtó ágra kimászni, sem a földre lehuppanni. Az ilyen pillanatokban mintha megbénítana minket a félelem. A jövőtől való félelmünkben mintha megvakulnánk, és nem látjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten készített nekünk.

Az Ószövetségi Izráel helyzete is hasonló volt. Vereséget szenvedtek, és el kellett hagyniuk a hazájukat. Bizonytalan jövő előtt álltak. Jeremiás próféta szavain keresztül viszont Isten olyan jövőt ígért a népének, ami túlmutatott az éppen aktuális helyzetük gyötrelmein. Olyan jövőt, amelyben megújul az Isten iránti bizalmuk.

A Jeremiás 29:11-ben Isten arra bátorít, hogy bízzunk az Ő jó tervében és jóságában. Már megírta az életünk történetét. Ne felejtsük el, hogy Ő a hitünk szerzője és beteljesítője.

Mi miatt aggódsz jelenleg? Emlékezz arra, hogy Jézus azért halt meg, hogy mi bővölködő életet élhessünk. Amikor félelem tölt el a jövőnk miatt, emlékezzünk vissza arra, hogy olyan Istent szolgálunk, aki nemcsak a javunkat akarja, de a legjobbat akarja adni. Isten mely tulajdonságait kell ma szem előtt tartanunk, hogy Rá tudjuk bízni a jövőnket?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Igédben megmutattad, hogy már készen áll a terved az életemre. Segíts, hogy egyre inkább tudjak benned bízni, és bele tudjak kapaszkodni abba, hogy ki vagy Te. Bocsásd meg, hogy sokszor kételkedem a jóságodban és hűségedben. Köszönöm, hogy a félelmeim ellenére is szeretsz. Mutasd meg továbbra is, hogy mi a terved az életemmel, amikor jónak látod. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

https://www.bible.com/hu/reading-plans/11262-felelem-es-aggodalom
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fekete-feher-szemely-kezek-no-568027/

Napi remény...10.

RÁBÍZHATJUK ISTENRE A JÖVŐNKET...

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

(Példabeszédek 3:5-6).

Le voltam sújtva. Döbbenten tettem le a telefont, miután elmondták, hogy a cég, amelybe befektettem – a szívem és a lelkem adtam neki 5 évig – bezárja a kapuit.

A csapatunk a semmiből épített fel egy vállalkozást, amelyben annyi lehetőséget láttunk. És már nincs; minden álmunk egyik napról a másikra szerte foszlott. Én azonnal beleestem a szánalmas önsajnálatba, ingerült voltam a hihetetlenül türelmes férjemmel és mindenki mással a környezetemben.

Miért engedte ezt Isten?

Ez a munka volt az elhívásom. Célt adott, és tökéletesen illeszkedett életem ezen szakaszába. Az identitásom teljesen eggyé vált a munkámmal, és azt hittem, Isten rendezte így el rendkívül fontos Neki, amit teszek…Nem így volt?

Tudjátok, természetemnél fogva kontroll-mániás vagyok. Jól boldogulok a terveimmel a jövőre nézve és mindig szükségem van mennyei célokra is az életemben. Mégis azt veszem észre, hogy irányítás és látás nélkül vagyok az utamon. Hogy találhatnám meg újra az életcélom?

Nem ez volt az első alkalom, hogy kételkedtem Isten tervében, és azt hittem, én jobban tudom mi a helyes.

Személyiségemből adódóan nagyon nehéz elengedni az ötleteimet, elképzeléseimet és terveimet. Annak ellenére, hogy Isten már rég megtanította nekem, hogy az Ő terve végtelenül jobb, mint amit én el tudok képzelni, mégis újra és újra ugyanabba a csapdába esek.

Tehát miközben gyászoltam a szeretett elhívásom hiányát a kedvenc igerészemhez lapoztam. A Példabeszédek 3:5-6 ezt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Bár elveszettnek éreztem magam, csodás vigasz volt tudni azt, hogy nem egyedül kell kitalálnom mindent! Jézus Krisztus és a Szentlélek által vezetve vagyunk, olyan terveket kapunk, amelyek a javunkat szolgálják, még ha néha elveszettnek és magányosnak is érezzük magunkat. Hatalmas megkönnyebbülés tudni azt, hogy nem magamnak kell megtalálni az utam! Minden nap mehetek egy lépést előre, bízva abban, hogy Isten irányít.

Lori Gottlieb író szerint: „Veszteség nélkül nincs változás, ezért fordul elő olyan gyakran, hogy az emberek hiába hangoztatják, hogy változtatni szeretnének, minden marad a régiben.” Néha Isten veszteségek útján vezet minket az ő terve felé. Bármennyire is nehéznek tűnik az adott időszakban, az Ő terve mindig tökéletes.

Drága barátnőm, Istennek tökéletes terve van az életedre nézve. Talán veszteséget élsz át…Egy elhívás, egy szeretett ember vagy egy elképzelt jövő hiányát éled meg. Úgy érzed, hogy a terved darabokra hullt? Bízz abban, hogy Isten felhasználja a fájdalmadat és csodás szándéka van a jövődre vonatkozóan, még a mai világ sok bizonytalansága közepette is. Hidd el, Isten átvisz a nehézségeken, ha engedsz Neki, tudván, hogy Jézus Krisztus minden lépésednél melletted van.

Valóban, Isten elvezetett a következő elhívásomhoz. Megáldott egy szolgálat vezetésével, amely olyan nőket segít, akik az emberkereskedelem, a bántalmazás, a függőség, a bebörtönzés, a szegénység és az üldöztetés áldozatai voltak. Erősítjük őket, hogy találják meg újra az álmaikat, miközben hasznos munkát végeznek az ékszer- és kiegészítő gyártásban. Mindeközben segítjük őket abban is, hogy rájöjjenek az isteni elhívásukra is. Utólag olyan világosan látom Isten tervét. Már mindennek értelme van!

Az emberi természet része, hogy aggódunk a jövő miatt, de Isten nem akarja ezt a stresszt az életünkben. Azt szeretné, ha a minden értelmet meghaladó béke naponként átölelhetne minket. Imádkozom, hogy találj örömet az Úr tervében, bízva az Ő akaratában, még az élet bizonytalanságai közepette is.

Mennyei Atyám, segíts, hogy inkább a Te akaratodban bízzak, mint a sajátomban, tudom, hogy a Te terved sokkal jobb, mint az enyém. Köszönöm az ajándékodat Krisztusban, aki velünk van mindig, és köszönöm a Te Lelkedet, aki bennünk lakik és segít eligazodni az élet útvesztőiben. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:

„…és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:20)

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/11/23/we-can-trust-the-lord-with-our-future
Beth Bell
fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/ferfi-szeretet-emberek-no-5199813/

Napi remény...09.

AMIKOR SZÜKSÉGED VAN EGY BIZTONSÁGOS HELYRE...

"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Zsidók" 4:14‭-‬15 RÚF.

Félig futva, félig sétálva haladtam lefelé az ösvényen. A légzésem szapora volt. A napi sétám kellemes ötletnek tűnt, míg meg nem nyílt az ég és esni kezdett. Az eső nem is volt nagy gond. Nem zavart, hogy elázom. Ami inkább kiszolgáltatottá tett, az a sötét felhők és a villámlás.

Kint kellene maradnom, vagy inkább bebújni egy hatalmas fa lombja alá, ami a közelemben volt? Mind a kettő rossz választásnak tűnt, szóval inkább futottam, míg el nem értem a biztonságos otthonom.

Míg vágytam egy biztonságos helyre a viharban, tudtam hogy voltam már más értelemben is veszélyes helyzetekben. Betegség ért utol. A bankszámlán nem volt elég pénz. Egy közeli kapcsolatot durva seb ért.

Voltál már ilyen helyzetben? Esetleg most vagy benne?

A Zsidókhoz írt levél 4. részében az író Jézust úgy jellemzi, mint aki már megtapasztalt esőt és viharokat.

"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsidók 4:14‭-‬16.

Jézus nem csak megtapasztalta mindezeket, de fel is ajánlja, hogy menedékünké lesz.

Ez nem egy átlagos menedék. Ez egy biztonságos hely, ami olyan mérhetetlen, mint az egek, amit Isten alkotott. Az eső így is megjelenik. Az ég megnyílik. A föld megremeg. A világ Alkotója pedig biztonságot kínál a lelkünknek és szellemünknek. Odaadja kegyelmét. Segítséget nyújt. Arra kér, hogy jöjjünk az esőből az Ő oltalmába.

Ez a gyönyörű üzenet a Zsidókhoz írt levél 4. részében azt mondja, hogy a biztonságos helyünk nem függ a mi erőfeszítéseinktől, hanem csak a Vele való kapcsolatunk biztonságából fakad. Ha esőben állsz éppen és közelítenek a viharfelhők, tudd hogy Ő készen áll arra hogy oltalmat adjon neked.

Jézusom, olyan sokszor próbáltam magamtól csinálni dolgokat, miközben Te ott voltál mellettem. Te nyugalmat és biztonságot kínálsz. Olyan oltalmat ami mély mint az óceán, magas, mint az egek és széles mint az univerzum. Megvallom, hogy elfáradtam egyedül állni az esőben és a Te menedékedhez futok most. Igent mondok mindarra, amit adni tudsz nekem. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

(forrás: https://girlfriendsingod.com/when-you-need-a-safe-place/
Suzie Eller-When You Need A Safe Place
fotó:pinterest.com)

Napi remény...08.

ÚJRA TALPON....

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” Péld 24:16.

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik nem félnek a bukástól. Azokról beszélek, akik nem is gondolnak rá, amikor valamibe belevágnak; akik csak egy újabb leküzdendő akadálynak tekintik saját kudarcukat.

Én nagyon haragszom magamra mindig, amikor nem úgy viselkedem, ahogy Isten elvárja tőlem, vagy ahogy én elvárom magamtól. Legutóbb is, amikor csalódást okoztam édesanyámnak, türelmetlen voltam a férjemmel, vagy rákiabáltam egyik gyermekemre. Az a belső hang (tudod, amelyik sosem enged el) hamar figyelmeztet, milyen rosszul viselkedtem, mennyire nem ütöttem meg a mércét aznap.

A legnagyobb bukás az, ha a hibáink, vétkeink, tönkrement kapcsolataink meggyőznek, hogy nem érdemes újrakezdeni.

Talán veled is előfordult már, hogy hagytad, taposson sárba a bűntudat, kötözzön meg, verjen bilincsbe a lelkiismeret-furdalás. Abból a felmérésből, amit a Confident Heart (Magabiztos szív) című könyvemmel összefüggésben készítettem 1200 nő bevonásával, kiderült, hogy legtöbbször két dolog - múltbeli elbukásaink és a félelem az újabb kudarctól - okozza, hogy nem tudunk bízni önmagunkban.

Mai alapigénk szerint nem kéne így lennie. Ez az ige segített nekem elengedni a bánkódást, a bűntudatot, a félelmet és a szégyent, amik eddig súlyosan nehezedtek rám, és fogva tartottak.

Olvasd el figyelmesen: "ha elesik is az igaz…". Igen, elesik az is, aki már megigazult Krisztusban, aki részesült a megváltás ajándékában. De nem kell lenn maradnia. Ahelyett, hogy feladnánk, Jézus erőt ad, hogy fölkeljünk.

Felkelés közben bocsánatot kérhetünk. Felkelés közben újra próbálkozhatunk: gyermekeinkkel, a munkahelyünkön, a házasságunkban, szolgálatunkban megpróbálhatjuk helyrehozni a hibát. Mert bízhatunk abban, hogy bár elestünk, Isten segít felállni újból.

Figyeld, mit ígér Isten a 37. zsoltár 23-24. versében (mialatt olvasod, képzeld a nevedet a pontok helyére): „Az Úr irányítja … lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is …, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.”

Miután újra felálltál, jobban hasonlítasz ahhoz a magabiztos emberhez, akinek Isten tervezett, mert az elesés és felállás erősebbé és jobbá tehet, ha Isten segítségét kéred. Az elesés után talán többre vagy képes, mint hitted, új lehetőségeket találsz, ha a régi nem működik.

Igen, az elbukás lehet fájdalmas, de jótékony is egyben.

Az elbukás bölcsességet ad, ha kérjük, érettebbé tesz, ha tanulunk belőle.

Azt hiszem, Isten arra akar tanítani, hogy az ő követése nem azt jelenti, hogy elkerüljük a buktatókat, és tökéletesek vagyunk. Azt jelenti inkább, hogy elismerjük gyengeségünket, és az Ő tökéletes szeretetére és bennünk működő erejére bízzuk magunkat.

Igen, elő fog fordulni ezután is, hogy nem úgy viselkedünk, ahogy szeretnénk. Ám minden alkalommal, amikor elbukunk, egyre hasonlóbbá válunk ahhoz, amilyennek lennünk kéne - ha Isten kezébe kapaszkodva állunk fel.

Uram, hálás vagyok kegyelmedért, ami újra eszembe juttatja, hogy nem esnek ítélet alá, akik Jézus Krisztusban vannak. Te határozod meg lépteimet, Uram, ezért hiszem, hogy akkor is gyönyörködsz bennem, amikor elbukom vagy leesem. Megragadom a kezedet, Uram, és a szívedre bízom magam, ahogy újra talpra segítesz, s arra használod elbukásomat, hogy egyre inkább azzá váljak, akivé Te elterveztél, mikor megalkottál. Jézus nevében, Ámen.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!

Encouragement for today, 2012.03.21.
www.proverbs31.org
Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com