Hit és bizalom...1.

Három történettel szeretnénk most számodra bemutatni a bibliai hitet. Az első történet az Ószövetségben található, és Ábrahámmal kapcsolatos. Így szól:

„És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatúl a hegyek közűl egyen, amelyet mondándok néked. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok fiam, És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány?” (1 Mózes 22, 1-7) 

A Mennyek Istenében bízó Ábrahámnak, fiú utódot ígért Isten. Az ígéret elhangzása óta hosszú-hosszú évek teltek el. Ábrahám és felesége, Sára, már nagyon idősek voltak, amikor megszületett a várva várt gyermek, Izsák. Annál jobban szerették egyetlen fiukat, dédelgették, tanítgatták, a széltől is óvták. És amikor végre felcseperedett, a Mindenható Isten, a Mennyek Istene, a történet szerint, arra kéri Ábrahámot, hogy áldozza fel neki szeretett fiát, égő áldozatul. Isten meg akarta próbálni Ábrahám hitét. Vajon magasabb rendű-e, fontosabb-e számára Isten szava, mint fiának élete?

Nem olvassuk, hogy Ábrahám ellent mondott volna, akár csak egy szóval is, Istenének. Engedelmesen összevágta a tűzhöz szükséges fát, és fiával, valamint két szolgájával együtt elindult az áldozat számára kijelölt hely felé. Találgathatjuk gondolatait, vajon bánatos volt-e, értetlenül tekintett-e a történtekre, kérdőn fordult-e Isten felé, csalódást érzett-e, gondolt-e arra, hogy ez az Isten is csak olyan, mint a pogány népek istenei, akik, imádóik szerint folyamatosan áldozatokat követelnek alattvalóiktól. Vajon a három napos út során tudott-e aludni éjszakánként Ábrahám? Mit jelent az, hogy „harmadnapon felemelé az ő szemeit”? Addig csak lehajtott fővel ment, némán, senkihez nem szólva, gondolataiba mélyedve? A hegy tövénél azt mondta szolgáinak, hogy maradjanak vissza, ő és fia felmennek a hegyre, de nemsokára jönnek majd.

Amikor fiával kettesben maradt, Izsák az iránt érdeklődött, hogy hol az áldozati bárány? Hiszen az imádkozás mellett, nyilván áldozatot is mutatnak majd be, ezért visznek magukkal fát, apjánál ott a tűz is, meg az áldozat leölésére szolgáló kés is.

 "És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! az pedig Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És monda Ábrahám: az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam, és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten mondott néki vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fiát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.” (1 Mózes 22, 7-10)

Micsoda dráma játszódik le Mórijának hegyén! Elérkezett az idő, meg kell ölni a gyermeket!

„Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: ímhol vagyok. És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá, hogy ímé a háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá, a kost, és azt áldozá meg égőáldozatúl az ő fia helyett.” (1 Mózes 22, 11-13)

Milyen szép példája ez a történet, az Istenbe vetett hitnek! Ábrahám, Isten szavára képes lett volna feláldoznia egyetlen gyermekét, bizonyságot téve ezzel arról, hogy számára Isten parancsolata mindenek felett való. De miért hitről, miért nem pusztán engedelmességről beszélünk? Vajon nem Ábrahám engedelmessége jelenik meg inkább e történetben, mint hite?  Nem. Ábrahám engedelmessége éppen az ő hitéből eredt, hite segítségével tudott Isten parancsolatának engedelmeskedni, eleget tenni. Elhitte ugyanis, hogy az önmagát Mindenható Istennek kijelentő Úr, valóban mindenható, és képes arra, hogy feltámassza majd a halott gyermeket. Képes arra, hogy visszaadja őt neki, hiszen a korábbiakban megígérte, hogy Izsákból nagy népet származtat majd. Hitt Isten szavának, és bízott abban, hogy Isten megtartja ígéretét. Ábrahám tehát hitte, hogy a hegyről fiával tér majd vissza. „… elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.” – mondta szolgáinak, mert bízott Istenben.

Folytatás holnap