Hit és bizalom...2.

Ezt a hit és bizalom témát, nem véletlenül jártuk ennyire részletesen körbe. Szellemi dolgokban a Bibliánk, mindenkor a hit szót használja. Jó, ha tudjuk viszont, hogy annak a görög szónak, amelyet hitnek fordítanak, két jelentése van: az egyik jelentése a hit, a másik jelentése a bizalom.

Gyakran előfordul, hogy azt mondják nekünk az emberek: „Én hiszek Istenben”. Hiszi az illető, hogy van Isten, sőt egyetért azokkal a dolgokkal is, amiket leírtak Róla. Hiszi (elhiszi) azt is, hogy Jézus itt járt a földön és keresztre feszítették. De amikor azt kérdezzük: „Bízol Istenben, bízol az Úr Jézus Krisztusban, rá mered bízni az életed?”, ha igent mond is, látni, hogy elbizonytalanodik, és legszívesebben mielőbb befejezné a beszélgetést. Hiszen adódhat egy újabb kérdés: „Akkor miért nem térsz meg, miért nem törekszel az üdvösségre, miért nem?…” Az emberek többsége elhiszi a bibliai történeteket, de egyáltalán nem bízik a leírt kijelentések tartalmában, Isten mindenhatóságában, Jézus Krisztus erejében. Jó esetben elhiszi, hogy Ábrahámmal megtörténtek a leírt dolgok, de ő maga biztosan nem tette volna meg azt, amit Ábrahám megtett. Mi van, ha Isten nem tartja be a szavát? Ha Jézus, „higgyetek bennem” szavait „bízzatok bennem” kifejezéssel is megpróbálnánk, hamar lelepleződne, hogy tényleg „csak” hiszel Benne, vagy valóban bízol is Benne?

Hittel tudjuk elfogadni, például a teremtést, és bízunk abban, hogy imáink meghallgatásra találnak. Hittel tudjuk elfogadni azt az ígéretet, hogy az igazak örök életre támadnak fel, és bízunk az Úr Jézus Krisztusban, hogy a megfelelő időben meg is cselekszi velünk ezt, hiszen ezért törekszünk kegyes életet élni. Egészséges esetben a hit együtt jár a bizalommal, ezt láthattuk Ábrahám esetében is.

A Bibliában használt eredeti szó kétféle jelentésének felemlítésével, csak arra kívántuk felhívni a figyelmedet, hogy esetenként egy-egy kijelentést vizsgálj meg úgy is, hogy próbaképpen a hit szót, a bizalom szóval helyettesítsd be, meglátod, mennyivel gyakorlatiasabban szól hozzád a Szentírás. Önmagadat is jobban megismered ezáltal. 

Három történetet ígértünk neked, íme a második:

„… Mikor pedig ő (Jézus) méne, a sokaság szorongatá őt. És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani. Hátulról hozzá járúlván, illeté az ő ruhájának peremét, és azonnal elálla vérének folyása. És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor minnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? Jézus pedig monda: Illete engem valaki, mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!”  (Lukács 8: 42-48)

A történet szerint egy olyan asszony férkőzött a tömegben haladó Jézus közelébe, aki már hosszú évek óta, olyan súlyos betegségben szenvedett, hogy eddig hiába költötte minden pénzét orvosokra, azok nem tudták őt meggyógyítani. Nyilván hallott a názáreti Jézusról, s azt is hallotta, hogy a híres gyógyító itt és most fog ő előtte elhaladni. Soha vissza nem térő alkalom! Mint olvastuk, a tömegbe furakodott, és abban bízott, ha megérinti Jézus ruhájának, akár csak a szegélyét is, elmúlik a baja. A csoda megtörtént, az asszony abban a pillanatban, ahogy Jézus ruháját megérintette, meggyógyult. Tette nem maradt titokban, Jézus a következő szavakkal bocsátotta útjára: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!”

Az asszony elhitte a korábban meggyógyítottak bizonyságtételét. (Lám milyen fontos a bizonyságtevés!) Elhitte, hogy Jézus tud gyógyítani. Elhitte azt is, hogy ez az orvos, ingyen gyógyít. Ez fontos volt számára, mivel eddigre már minden vagyonát, az orvosokra költötte. És bízott abban, hogy Jézus meg tudja gyógyítani majd őt is, akit még egyetlen más orvos sem tudott meggyógyítani. Bizalma olyan mértékű volt, hogy úgy gondolta, a názáreti orvos hatalma akkora, hogy elegendő csak a ruháját megérinteni, akkor is meggyógyul. Így is történt. Hite és bizalma megtartotta őt. Vajon Jézus halála és feltámadása után, hogyan élte az életét? Emlékezett-e Jézus szavára? Elhitte-e vajon, hogy egykori gyógyítója, maga az Úr Jézus Krisztus volt? És töretlen maradt-e, élete hátralévő részében, az Úr Jézus Krisztusba vetett bizalma? Kívánjuk, hogy a bizonyságtevők hatalmas serege vegyen téged körül, hogy segítségedre lehessenek hitre jutásodban, és az Úrba vetett bizalmad, soha el ne fogyatkozzék!

A harmadik történet az egyik apostollal kapcsolatos, aki megpróbálja megtenni még a lehetetlent is, Jézus segítségével. A történetet a Máté evangéliumából idézzük, a 14. részből. Íme a 14. rész, 24-től 31-ig tartó versei:

„A hajó pedig (amiben a tanítványok ülnek) immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembe fújt vala. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És amikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet, és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle, és amikor kezd vala merűlni, kiálta, mondván. Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté 14, 24-31)

Nem tudjuk mennyire közismert, hogy az ókori egyiptomi írás (hierogrifák), a lehetetlen szó helyére, egy vízen járó embert rajzolt, ezzel szemléltetve, hogy ha valami igazán lehetetlen, hát az a vízen való járás. Ez az egyiptomi ábrázolás talán a történelmi kultúrákon átívelve, ismert volt Izraelben is. Minden esetre Jézus a Genezáret taván bemutatta, hogy számára nincs lehetetlen, amikor tanítványai előtt járt a vízen.

Mint olvastuk, a tanítványok az ijedtségből hamar felocsúdtak, amikor Jézus megszólította őket. Péter, valamennyiük és valamennyiünk meglepetésére így kiáltott Jézus felé: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” És Jézus hívására, gondolhatjuk, hogy a többiek meglepetésére, Péter kiszállt a csónakból. Nyilván először a csónak szélére ült, rátette az egyik lábát a vízre, megpróbálta bemeríteni, de a víz szilárd talajként állt ellen. Bizonyára meglepődött. Még egyszer megpróbálta, egyre erősebben belenyomni a vízbe a lábát, de a helyzet változatlan maradt. Kitette hát a csónakból a másik lábát is, annak is ellenállt a víz. Eddig még úgy, ahogy, rendben a dolog, gondolhatta, de most már valahogy fel is kellene állni. Talán kár volt az egészet kezdeményezni. Mit szólnak a többiek, ha egy pillanat alatt elmerülök? Nevetségessé válok. „Péter azt hitte, hogy tud a vízen menni, hallottátok?” – mesélik majd sokaknak Egy pillanat alatt játszódhattak le mindezek benne. Viszont az is megmásíthatatlanul élt benne, hogy Jézus azt mondta neki: „ Jövel!” Péter felállt, és elindult Jézus felé. Lábaival először talán csetlett, botlott, de aztán kiegyenesítette magát, és mintha mindig ezt tette volna, úgy járt a vízen. Járok a vízen! Járok a vízen! – lelkendezhetett önfeledten. Jézus! Járok a vízen!

Azután egy pillanatra levette a tekintetét Jézusról, figyelve arra, hogy mekkora szél kerekedett. Riadtan tapasztalta, hogy hirtelen merülni kezd a vízben. Halászember lévén, gyakorlott úszó lehetett, tehát nem félt a víztől, inkább a kudarctól félve kiáltott Jézushoz: „Uram, tarts meg engem!” Ne engedj elsüllyednem! „Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Kicsinyhitű, hát mért ijedtél meg egy kis széltől is? – folytathatta volna Jézus. Hát nem tudtad, hogy én akár a legnagyobb vihar közepette is magamhoz tudlak vezetni? Hát miért fogyatkozott meg a te bizalmad? Péter, Péter, máskor ne vedd le a tekinteted Rólam! Bízzál Bennem!

Erősítsen meg téged ez a történet abban, hogy megtudd, az Úr Jézussal kapcsolatba kerülve, nincs számodra lehetetlen, mert az Ő számára nincs lehetetlen! Nyilván nem arra szólít fel Urunk, hogy ilyen, egyszer történt, megismételni szükségtelen eseményben  vegyél részt, de igen is felszólít arra, ha Őt Uradnak tartod, mindvégig harcold meg a hit nemes harcát, amelyre Ő hívott el, még ha ez gyakran nehéz is. És mindaddig, amíg Őhozzá meg nem érkezel, ne figyelj a körülötted kavargó szélre, ne figyelj a körülményekre, ne vedd le a tekintetedet Róla, soha ne téveszd szem elől, Megváltó Istenedet, az Úr Jézus Krisztust!

Folytatás holnap