Napi remény...4.

Szolgálni és adni ez a két szó kéne, hogy életed meghatározza...

"Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" Mt.20:28

Azt az utasítást kaptuk, hogy az Urat szolgáljuk. Jézus félreérthetetlenül fogalmaz: "aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." Mt.20:27-28.

A keresztények számára a szolgálat nem egy olyan dolog, amit csak úgy beillesztünk a napirendünkbe, ha jut rá felesleges időnk. Ez a keresztény élet szíve. Jézus azért jött, hogy szolgáljon és hogy adjon - és ez a két ige kell, hogy meghatározza a Te életedet is itt a földön.

A szolgálat és az adás foglalja össze Isten célját az életedben. Teréz anya egyszer ezt mondta: "A szent élet az, hogy Isten munkáját cselekedjük mosollyal az arcunkon”

Jézus azt tanította, hogy a lelki érettség önmagában nem a vég. A lelki érettség a szolgálatért van! Azért növekedünk a hitben, hogy továbbadhassunk. Nem elég csupán egyre többet és többet tanulni. Azt kell cselekednünk, amit már megtanultunk és gyakorolnunk azt, amit hiszünk. A minket érő hatás, hogyha nem kerül kifejezésre, depressziót okoz. A tanulás szolgálat nélkül lelki stagnáláshoz vezet.

A régi hasonlat a Galileai-tengerről és a Holt-tengerről még ma is igaz. A Galileai-tó tele van élettel mivel be is fogad, és ki is ad magából vizet. Ezzel ellentétben, a Holt-tengerben nincs élet, mivel nincs kiáramlása sem, így a tó stagnál.

Az utolsó dolog, amire a hívőknek el kellene menniük, az egy újabb Biblia-tanulmányozás lenne. Már így is többet tudnak, mint amennyit alkalmaznak belőle. Amire szükségük van, az tapasztalat a szolgálatban, amivel erősíthetik a lelki “izmaikat”.

A szolgálat a mi természetes hajlandóságunknak az ellentéte.  Az idő nagy részében az érdekel minket, hogy szolgáljanak minket, és nem pedig az, hogy mi szolgáljunk. Azt szoktuk mondani:”Egy olyan gyülekezetet keresek, amelyik megfelel a szükségleteimnek és megáld engem”, és nem ezt, hogy :” Egy olyan helyet keresek, ahol szolgálhatok és áldássá lehetek”. Mi várjuk el, hogy minket szolgáljanak, és nem pedig fordítva.

De ahogyan növekedünk Krisztusban, az életünk középpontja mindinkább a szolgálatban teli élet kell hogy legyen. Jézus bölcs követője nem kérdezi többé, hogy: “Ki tesz eleget az én szükségleteimnek?” hanem azt kérdezi: "Kinek a szükségleteit tudom én betölteni?"

http://napiremeny.blog.hu

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN