A problémák arra kényszerítenek, hogy Istentől
függjünk…
Ne
ejtsen zavarba, és ne lepődjetek meg, amikor a szenvedés tüzén mentek
keresztül, mert ez nem idegen vagy szokatlan dolog, ami veletek történik.” (1
Péter 4:12 – TLB fordítás).
Jézus
figyelmeztetett, hogy lesznek problémáink az életben. Senki sem mentesül a
fájdalomtól, nincs védve a szenvedéstől, és senki sem siklik át az életén
problémák nélkül.
Péter
apostol bizonyossá teszi számunkra, hogy a problémák jelenléte normális dolog. „Ne
ejtsen zavarba, és ne lepődjetek meg, amikor a szenvedés tüzén mentek
keresztül, mert ez nem idegen vagy szokatlan dolog, ami veletek történik.” (1
Péter 4:12 – TLB fordítás). Isten arra használja a nehézségeket, hogy közelebb
vonjon magához. A Biblia azt mondja: „Közel van az ÚR a megtört szívűekhez,
megmenti azokat, akik lelkükben összetörtek.” (Zsoltárok 34:18 – NLT fordítás).
Az
imádat legmélyebb és legbensőségesebb megtapasztalása valószínűleg a
legsötétebb napjaidban lesz, amikor a szíved megtört, amikor úgy érzed, magadra
hagytak, amikor kifogytál a lehetőségekből, amikor a fájdalom a legnagyobb – és
amikor egyedül Istenhez fordulsz. A szenvedésben tanuljuk meg a leghitelesebb,
szívből jövő, őszinte imádságokat elmondani Istennek. A fájdalomban nincs
energiánk felszínes imádságokra.
Joni
Earecson Tada írta: „Amikor az élet rózsás, akkor megelégszünk azzal, hogy
tudunk Jézusról, utánozzuk, idézzük és beszélünk róla, de csak a szenvedésben
ismerjük meg igazán.” A szenvedésben olyan dolgokat ismerünk meg Istenről,
melyeket semmilyen más módon nem tanulhatunk meg.
Isten megtehette volna, hogy megmentse Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, megtarthatta volna Jeremiást, hogy ne dobják egy iszapos gödörbe, a három zsidó fiatalembert, hogy ne vessék az izzó kemencébe, megőrizhette volna Pált a háromszori hajótöréstől. Megtehette volna, de nem tette. Engedte, hogy megtörténjenek ezek a problémák, és ennek eredményeként mindegyikük közelebb került Istenhez.
Isten megtehette volna, hogy megmentse Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, megtarthatta volna Jeremiást, hogy ne dobják egy iszapos gödörbe, a három zsidó fiatalembert, hogy ne vessék az izzó kemencébe, megőrizhette volna Pált a háromszori hajótöréstől. Megtehette volna, de nem tette. Engedte, hogy megtörténjenek ezek a problémák, és ennek eredményeként mindegyikük közelebb került Istenhez.
A
problémák arra kényszerítenek bennünket, hogy Istent keressük, és tőle
függjünk, ne magunkban bízzunk. Pál bizonyságot tesz ennek a hasznáról: „Úgy
éreztük, hogy elpusztulunk, meghalunk, láttuk, mennyire nincs erőnk arra, hogy
segítsünk magunkon, de az volt a jó, hogy ekkor mindent Isten kezébe tettünk,
aki egyedül képes volt megmenteni minket.” (2 Korinthus 1:9 – TLB fordítás). Sohasem
fogod elismerni, hogy egyedül Istenre van szükséged, amíg nem Isten lesz minden,
amid van.
Segítő
kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez
Hogyan
kényszerítenek a problémák arra, hogy Istent keresd, és tőle függj, ne magadban
bízz?
Mi a
legerőteljesebb igazság, amit a szenvedésen keresztül tanultál meg?
A
Biblia melyik szenvedés története inspirált és bátorított leginkább, és miért?
Rick
Warren
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!