Isten elfogad
téged...
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság,
szent nemzet vagytok, Isten tulajdon népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak,
aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Péter 2:9, NIV fordítás).
Sokan azzal töltjük egész életünket, hogy megpróbáljuk
kiérdemelni az elfogadást. Ki akarjuk érdemelni a szüleinktől, az
iskolatársainktól, a házastársunktól és azoktól az emberektől, akiket
tisztelünk, de még azoktól is, akiket irigylünk. Az a vágy, hogy elfogadjanak,
különböző dolgokra sarkall bennünket. Befolyásolja, hogyan öltözködünk, milyen
autó választunk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen foglalkozást
választunk.
Egyetértesz velem abban, hogy az emberek a legőrültebb
dolgokat is megteszik, csak hogy elfogadják őket? Emlékszel arra, amikor gyerek
voltál és nagyon szerettél volna a "nagyok"-hoz tartozni, és ha
valaki azt mondta, “Na, ezt fogadjunk, hogy nem mered megcsinálni!”, te már
csak azért is megcsináltad azt az őrültséget? Megtetted, mert az elfogadás
utáni vágyad fontosabb volt, mint a személyes biztonságod. Vagy emlékszel,
milyen nagyszerű érzés volt, amikor gyerekként csapatsportot játszottál és a
csapattagok kiválasztásánál egy jobb játékos téged választott a csapatába? És
emlékszel, milyen rossz érzés volt, amikor már az utolsó két vagy három
játékost válogatták, de téged még mindig nem választott senki?
Nagyon szeretjük érezni, hogy elfogadnak bennünket.
Amikor kiválasztanak, óriásit nő az önbecsülésünk. Az
1Péter 2:9 ezt mondja: “Kiválasztott
nemzetség vagytok.” Ennek a ténynek növelnie kell az
önbecsülésedet. Krisztus elfogadott téged – nem a teljesítményed alapján, és
nem is az alapján, hogy megdolgoztál érte vagy megérdemled azt. Isten csak
egyszerűen ezt mondja neked: “Kiválasztottalak.”
Lehet, hogy befogadtad Jézust az életedbe, de rádöbbentél
már valaha arra, hogy Krisztus is elfogadott téged? Nem kell megdolgoznod érte,
és nem is kell bizonyítanod.
“Ha anyám és apám elhagyna is, az Úr gondoskodik rólam.” (Zsoltárok
27:10, GW ford.)
Lehetséges, hogy olyan szüleid vannak, akiknek soha nem
tudtál a kedvében járni. Mindegy volt, mit tettél, nem volt elég jó. Ha hármast
kaptál, akkor négyest vártak tőled. Ha négyest kaptál, akkor ötöst. Ha ötöst
kaptál valamiből, akkor ők minden tárgyból ötöst akartak.
A tragédia az, hogy közületek néhányan még ma is
megpróbáltok bizonyítani a szüleiteknek. Próbáljátok kiérdemelni, hogy
elfogadjanak, pedig ez nagy valószínűséggel nem lesz így, ha eddig nem történt
meg, és ez az ő problémájuk. Viszont a jó hír az, hogy nincs is szükséged az ő
elfogadásukra ahhoz, hogy boldog legyél! Több mint 7 milliárd ember él a
világon. Ha ebből két ember nem szeret, akkor mi van? Te Isten családjába
tartozol, és téged Isten elfogadott!
Segítő
kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
Mire alapozod az önbecsülésed?
Milyen fizikai, érzelmi és szellemi hatása van rád annak,
hogy szeretnéd, ha mások elfogadnának?
Könnyen vagy nehezen tudod elfogadni azt az igazságot,
hogy Krisztus elfogadott téged? Miért?
Folytatás
holnap
ISTEN
ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!