2018. július 14., szombat

Napi remény...193.

Amiért a te módszereid nem működnek…


„Miután [Jézus] abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!' Simon így felelt: 'Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.' (Luk 5,4-5)

„Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.” Lk. 5:4-5 Károli.

Gondolj bele milyen nehéz lehetett Simon Péternek beismerni a kudarcot Jézusnak. Hivatásos halász volt, és igencsak jó a szakmájában. Így kereste a kenyerét. Mégis, néha még a profik is egy egész éjszakai halászat után sem fognak semmit.

Jó emberek voltak, és a tőlük telhető legjobbat tették. De van, amikor a legjobb sem elég, és vannak olyan alkalmak, amikor nem tudjuk irányítani a helyzetet. Nem tudjuk irányítani a gazdaságot, nem tudjuk befolyásolni az időt. Nagyon sok mindent nem tudunk irányítani az életünkben, amik hatással vannak az életünkre. Lehet, hogy nagyon próbáltad, mindent beleadtál, de úgy tűnik, mégsem változik semmi, és semmit sem tudsz felmutatni.

Mit tehetsz? Először is, hívd be Jézust a hajódba! Más szavakkal, engedd, hogy ő legyen a munkád központjában. Másodszor, ismerd be, hogy a te módszereid nem működnek. A Biblia vallomásnak nevezi ezt, és igencsak nehéz lehet.

Miért olyan nehéz nekünk beismerni, hogy a mi módszereink nem működnek?
Büszkeség. Nem akarjuk, hogy bárki is azt gondolja, hogy nem tudunk megbirkózni a helyzettel, hogy mi vagyunk az irányítók, hogy mindent kézben tudunk tartani. Úgy gondoljuk, mindent megbírunk mi magunk, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy napi 12 órát dolgozunk.

Makacsság. Nem vagyunk hajlandóak másképp tenni azokat a dolgokat, amiket teszünk. Tudtad, hogy a holnapi siker legnagyobb ellensége a tegnap sikere?

Félelem. Nem tudjuk beismerni, hogy egy egész éjszakai halászat után nem fogtunk semmit. Attól félünk, hogy az emberek kevesebbet fognak gondolni rólunk. Félünk behívni Jézust a csónakunkba, mert egy olyan irányba fogja kormányozni, ahova nem akarunk menni.

Lehet, hogy a lehető legjobban teljesítünk a munkánkban, még sincs semmi, amit fel tudnánk mutatni. Engedd el a büszkeséged, makacsságod és félelmeid, hogy megláthasd, hogy miként tölti meg csordultig Jézus a csónakod.

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!