Szelektív memória: középpontban a szép idők
"Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem
segítettetek." Fil 1:5a, NCV ford.
A hála érzésének felfedezése nem automatikus reakció. Nem
vagyunk természetünknél fogva hálás emberek, hanem hálátlanok. Mindig valami
mást akarunk ahelyett, ami éppen adatott.
A Filippi levélben az ott éppen elinduló gyülekezetnek
írt Pál apostol, ahol egy Lídia nevű nő megnyitotta az otthonát másoknak, és
aki többekkel együtt köszöntötte a városban Pál apostolt. A filippi gyülekezet
Pál missziói útjait is segítette. A Filippi 1:5-ben azt olvassuk:
"Köszönöm Istennek a segítséget, amellyel nekem segítettetek."
A helyzet az, hogy Pál nem töltött szép időket
Filippiben, sőt az itt induló gyülekezetet volt a legnehezebb megalapítani.
Amikor megérkezett a városba és szerette volna elkezdeni a gyülekezet
plántálását, megverték, megostorozták, megalázták, hamis vádak alapján
letartóztatták és börtönbe is vetették, majd túlélt egy földrengést. Mindezek
utána a város vezetői udvariasan megkérték, hogy hagyja el a várost.
Mégis így beszél Pál a hívőkhöz:"Minden alkalommal,
amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek." Fil 1:3 NLT.
Mit csinál itt Pál? A szelektív memória áldásait
választja. Filippi nem volt a boldogság városa Pál számára, mert sok
üldöztetést és szenvedést kellett elviselnie ebben a városban. De mindezek
ellenére nem a fájdalmas emlékek tengerén való hajózást választotta, hanem
kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit érte és vele tettek.
Minél régebben ismersz valakit, annál természetesebb a
jelenléte és annál könnyebben látod meg a hibáit, emlékszel a rossz dolgokra a
jók helyett.
Még mindig fájdalmas emlékek áradatában élsz? Nem tetted
őket még félre és nem tudod élvezni a kapcsolataidat, mert még mindig a múltban
ragadtál meg?
Meg kell értened, hogy az emlékek választás kérdései.
Hallottam egyszer egy történetet két barátról, akik beszélgettek. Az egyik
megkérdezte a másikat: "Nem emlékszel arra, hogy a férjed mit tett a
múltkor?" A barátja így válaszolt: "Határozottan emlékszem arra, hogy
elfelejtettem."
Az emlékeid válaszhatók. Ha meg akarod tartani a
fájdalmas emlékeket, csak hajrá! De ettől nem leszel boldog. Pálnak sok oka
lett volna arra, hogy fájdalommal emlékezzen a Filippiben eltöltött időre.
Ehelyett azt választotta, hogy hálás lesz azokért az emberekért az életében, és
a munkáért, amit Isten végzett el rajta keresztül. Amikor te is hasonlóan
cselekszel, Isten meg fogja áldani a kapcsolataidat, melyek messze felül fogják
múlni a képzeletedet.
Beszéljetek róla:
Miért egyszerűbb néha megtartani a fájdalmas emlékeket,
ahelyett, hogy a jókkal helyettesítenénk?
Hogyan változtatják meg a jó dolgokra való koncentrálás a
jövőtől való elvárásaidat?
Rick Warren
Folytatás holnap
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!