Linda Canino: Napi áhítat...23.

Egyedül  Istennel...


Zsidók 13: 12-13

Az egyedülléttől való félelem az ember bukásából ered, amikor is el lett választva Isten jelenlététől. Ezzel a félelemmel szembe kell néznünk és fel kell oldanunk, mert az Isten előtt való élet magába foglalja az egyedüllét időszakait. Mózes egyedül volt, amikor találkozott Istennel a hegyeken. A kapcsolat, melyre ott rátalált, megőrizte őt a negyven éves pusztai vándorlás során, amikor sokszor pont azok tették próbára, akiket szolgált. Áron társasági ember volt. Őt elfogadták az emberek, de manipulálni is tudták. Mózes az egyedüllét óráival a puszta másik végén, jobban fel volt készülve az elhívására, mint Áron, aki természet szerint tehetségesebb volt. Isten felhasznál bizonyos dolgokat az életünkben, hogy megszenteljen. Szegénység, szomorúság, fogyatékosságok és nehéz körülmények mind azt munkálják, hogy félretétessünk kizárólagosan Isten használatára. Azután megmenekülünk a valódi egyedülléttől, ami az Istentől való elszakítottságot jelenti.

Ruth elhagyott mindent, ami ismerős és biztonságos volt számára, hogy frigyre lépjen Boázzal, egy olyan férfival, akit előtte nem is ismert. Az asszony otthagyta a kútnál vízmerítő edényeit - természeti szükségei betöltését - mert annyira telve volt a Megváltóval. Péter otthagyta a hálókat, az identitást, amit halászok nemzedékei hagytak rá. Máté otthagyta a pénzváltó asztalt. Tamás otthagyta a kétkedés intellektuális örökségét. Mindezek látszólag magányos utak, de amikor a mag a földbe hullt és elhalt, nem maradt egyedül (Jn. 12:24). Ne félj túllépni azon, ami elvárt vagy elfogadott. Jézus ott van. Az Istennel való közösség megédesíti az utat, mely a táboron kívül vezet.

Folytatás holnap

https://www.ahitatok.hu/
Magyar fordítás: Szőtsné Vadász Ildikó

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN