Szelektív memória - csak a jóra emlékezz!
"Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit
adtatok nekem" (Filippi 1:5, NCV fordítás)
„Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom
ügyében az első naptól fogva mind ez ideig;” Fil. 1:5 Károli.
Az, hogy másokért hálásak legyünk, nem jön magától.
Természetünkből adódóan mi, emberek nem vagyunk hálásak. A természetünkből az
fakad, hogy elégedetlenek vagyunk, és hogy mindig többet vagy valami mást
akarunk.
A Filippi levélben Pál annak a gyülekezetnek írt, amelyet
ő plántált. Filippiben egy Lídia nevezetű asszony megnyitotta otthonát és
másokkal együtt szívesen fogadta Pált a városban. A filippi-i gyülekezet még
anyagilag is támogatta Pál missziós útjait. A Filippi 1:5-ben Pál ezt mondja: "Hálát
adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (NCV fordítás).
„Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az első
naptól fogva mind ez ideig;” Fil. 1:5 Károli.
Pedig az igazság az, hogy Pál nem érezte jól magát
Filippiben. Sőt, ennek a gyülekezetnek az elindítása volt az egyik legnehezebb
feladat számára. Amikor megérkezett a városba, hogy elindítsa a gyülekezetet,
megverték, megostorozták, megalázták, alaptalanul letartóztatták, börtönbe
zárták, és még egy földrengést is át kellett élnie. Ezek után a város
vezetősége illedelmesen megkérte, hogy távozzon.
Mégis, Pál azt mondta a hívőknek, "Mindenkor,
amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek" (Filippi 1:3,
NLT fordítás).
„Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való
emlékezésemben,” Fil. 1:3 Károli.
Mit tesz itt Pál? A szelektív memóriát választja. Pál
számára Filippi nem volt egy örömteli hely, mert sok szenvedést és üldöztetés
kellett elviselnie ott. Ő mégis úgy döntött, hogy nem ezeken a fájdalmas
emlékeken fog gondolkodni, hanem helyette kifejezte háláját azokért a jó
dolgokért, amit Isten tett.
Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy
természetesnek veszed őt, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jó
dolgok helyett.
Vannak olyan emberek az életedben, akikkel kapcsolatban
még mindig feljönnek benned fájdalmas emlékek? Soha nem engeded el ezeket és
ezért nem tudod élvezni a kapcsolatot velük, mert még mindig a múlthoz
ragaszkodsz.
Meg kell értened, hogy a te döntéseden múlik, hogy mire
emlékszel. Hallottam egyszer egy történetet két barátról. Egyikük megkérdezte a
másikat, "Hát nem emlékszel arra, amikor a férjed azt tette?"
A barátja erre így felelt: "Határozottan emlékszem rá, hogy elfelejtettem."
Azt, hogy mire emlékszel, te döntöd el. Ha ragaszkodni
akarsz a fájdalmas emlékekhez, akkor csak rajta, tedd azt, de ettől nem leszel
boldogabb! Pálnak rengeteg oka lett volna, hogy fájdalmas emlékei legyenek
Filippivel kapcsolatban. Ehelyett viszont ő úgy döntött, hogy hálás lesz az
életében lévő emberekért és azért a munkáért, amit Isten bennük és rajtuk
keresztül végzett. Amikor te is ezt teszed, Isten - minden várakozásodat
felülmúlva - meg fogja áldani a kapcsolataidat.
ISTEN
ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN