"Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az
egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik,
az elég rossz, mert nincs aki segítsen rajta." (Préd 4:9-10 TEV fordítás)
„Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem
az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból. Mert
ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha
elesik, és nincsen, aki őt felemelje.” (Préd. 4:9-10) Károli.
A családok viharkabátok az élet viharaiban.
Van amikor a gyerek megy át egy viharon. Van amikor az anya megy át egy
viharon. Van amikor az apa megy át egy viharon. Bármelyik családtag megy át a
viharon, segítenünk kell neki. Igazi családok óvják egymást a viharban.
Prédikátor könyve 4:9-10-ben olvassuk:
"Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az egyik elesik, a másik fel tudja
segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik, az elég rossz, mert nincs aki
segítsen rajta."
Háromféle vihar van, amiben vigyáznunk kell
családtagjainra. Az első a változás. A második úgy hívom, hogy káros
eszmék.
A legfájdalmasabb azonban az összes
életviharból az elutasítás. Amikor a gyermekek, a férj vagy feleség úgy
érzi, hogy elutasítják, a családnak köré kell sereglenie, és úgy legyenek mint
a viharkabát a viharban.
Sohasem felejtem el, amikor évekkel ezelőtt
legidősebb gyermekem Amy középiskolás volt. Vezérszurkoló szeretett volna
lenni. Edzésről edzésre járt. Az ő barátját felvették, de őt elutasították,
azzal, hogy "túl belevaló" és ez őt nagyon elszomorította. Amikor
hazajött, beszaladt a szobájába, bebújt a ruhásszekrényébe és zokogott.
Mindannyian a családban hallottuk, ahogy Amy
sírt. Akkor sorban, egyenként, besétáltunk a szobájába, bebújtunk a
ruhásszekrényébe és együtt sírtunk vele.
Nem adtunk neki semmilyen tanácsot. Nem volt
szüksége tanácsra. Nem mondtuk azt : "Ugyan már, felejtsd el! Nem olyan
nagy ügy." Nagy ügy volt. Nem mondtuk: "Ne sírjál". Ostobaság
ilyet mondani annak, aki szomorkodik. Nem. Mi csak ott ültünk vele fél óráig,
és együtt sírtunk.
A mi családunk sohasem fogja elfelejteni ezt
az esetet. Miért? Mivel akkor, abban a helyzetben, mi voltunk a viharkabát. Mi
voltunk a villámhárító. Mi voltunk a védelmezői. Valakit a mi családunkban
megbántottak, és mi nem értékeltük le. Mi nem magyaráztuk ki magunkat belőle.
Nem akartuk őt megvigasztalni. Mi csak sírtunk vele együtt.
Az igazi családok óvják egymást a viharban.
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!