Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű… 27. Zsoltár:14.
„Várj az Úrra, légy erős és bátor szívű…” (az angol fordítás szerint)
Egyszerű, műanyag székeken körbe ülve, könnyáztatta arccal osztottuk meg egymással élettörténetünket. Felületesen szemlélve a térdeinken pihenő Biblián kívül semmi közös nem volt bennünk. Különböző korú, más-más háttérből érkező nők voltunk, azonban egy láthatatlan kötél fűzött össze bennünket: mindannyian a várakozás időszakában voltunk.
Néhányan gyógyulásra vártak, mások egy csodálatos áttörésre. Volt aki a tékozló gyermeke megtérésére, és voltak közöttünk olyanok is, akik a házasságuk megújulásában bíztak.
Egy hétvégét töltöttünk el együtt, kezeinket felemelve dicsőítve Istent, fejünket pedig imában meghajtva fordultunk Hozzá. Gyorsan eltelt az idő, észre sem vettük, és máris a bőröndöket pakoltuk össze, felkészülve, hogy mindenki visszatérjen saját helyére. A közös beszélgetések azonban mindannyiunknak sokat jelentettek.
Az élettörténetünk különbözött, azonban a fájdalmunk azonos volt.
„A várakozás nehéz” mondta egy szép szemű és kedves mosolyú hölgy.
„… és fárasztó” teszi hozzá egy másik, miközben a táskájában kutat egy zsebkendő után, hogy az arcán lefolyó könnycseppeket letörölje.
Megosztjuk egymással az éjszakai vad gondolat spirálunk és a nappali apróra töpörödő hitünk történetét. Megvalljuk egymásnak, hogy a bizonytalanság elszívja erőnket és felduzzasztja félelmeinket. Ez biztonságos közeget teremtett számunkra, hogy merjük őszintén megosztani egymással a küzdelmeinket, de ezen felül szükségünk volt arra is, hogy bölcsességet találjuk a várakozás időszakában. Így az ölünkben nyugvó Bibliánkhoz fordultunk.
A 27. Zsoltár szerzője számára ismerős volt a várakozás nehézsége.
Annak ellenére, hogy Dávidot fiatal korában már Isten választott királyává kenték, évekig kellett várnia a koronára. A szent felkenetés és a királlyá koronázás közti időszakban nyájat legeltetett, hűségesen szolgálta feletteseit, és bátran küzdött ellenségeivel szemben. Saját testvérei gúnyolták, bizalmasai elárulták, és az a király üldözte, akinek védelmeznie kellett volna őt. Dávidnak több mint egy évtizedet kellett menekülésben élnie, mielőtt Isten a trónra helyezte volna.
Dávid feladhatta volna a küzdelmet ebben a várakozás időszakában. De a 27. Zsoltár egy egészen más hozzáállást tár elénk. Amikor Dávid élethelyzete nem volt összhangban Isten kijelentésével, úgy döntött, hogy nem eltávolodik, hanem inkább közelebb húzódik az Úrhoz. (4. vers) A közös Biblia tanulmányozásunkkor a barátnőimmel a 14. versen gondolkodtunk, megragadható-e annak az igazsága számunkra?
„Várj az Úrra, légy erős és bátor szívű…”
Az élethelyzetünk nehézségében könnyen üresen csengőnek minősíthetjük ezeket a szavakat. Ha azonban átgondoljuk Dávid életútját, rájövünk, hogy ez a kijelentés nem vádló és elváró terhet tesz ránk, hanem egy kemény lecke megértésének a gyümölcse – a várakozás időszakában erőssé válhatunk.
Dávid több héber kifejezést is használhatott volna az erő megfogalmazására, ő azonban a „quvah” szót használta, melynek „összefűz,összeköt” a jelentése. A „quvah” szó egy erős kötél képét tárja elénk.
Egyetlen szó jelentésével Dávid egy képet fest számunkra arról, hogy honnan származik az ő ereje. Ő nem csupán az Úrra várt, Dávid Istennel töltötte a várakozás idejét.
Dicsőítette Istent, és imádkozott (4.vers) az Úr irányítását kereste és engedelmeskedett Istennek (7.vers). Igyekezett meglátni Isten jóságát, (14. vers) és áldotta Istent hűségéért. Miközben Dávid összefonta reménységét Isten szeretetével, bátorságra lelt a várakozásban.
És amikor az elmélkedése hangos dicsőítéssé formálódott, Isten választott királya egy ígéretet fogalmazott meg számunkra, mely szerint mi magunk is bátorságra lelhetünk a várakozás időszakában.
Ha közel húzódunk Jézushoz ezen időszakban – észrevéve jelenlétét, és őszintén beszélgetve vele imádkozásaink alkalmával, ha Isten szavával tápláljuk a hitünket és a bizalmunkat Istenre alapozzuk, - akkor az erőnk nem lelohad, hanem kiteljesedik, a reménységünk pedig a bukdácsolás helyett szárnyalni fog.
A legcsodálatosabb azonban az, hogy nem vigasztalás morzsákat kapunk Istentől, hanem megtapasztalhatunk egy valódi ajándékot. Mert a bizonytalanság közepette, - amit szerettünk volna oly nagyon megúszni, - Jézus felajánlja nekünk jelenlétének meghittségét, melyre mindannyian vágyunk. A bizonytalanság csapdájában veszteglés helyett, a Megváltónk szorosan magához von és biztonságban tart bennünket.
Drága Uram! Segíts meglátnom hűséges jelenlétedet a várakozásom időszakában, és segíts megragadnom felém hajló szeretetedet a mai napon. Arra vágyom, hogy ezen időszak eredményeképpen mélyebben megismerjelek és odaadóbban ragaszkodjak hozzád. Jézus nevében, Ámen
Folytatás holnap
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!
fotó: pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!