Miért és kiért imádkozzunk?...4.

Befejezésül, de nem utolsó sorban imádkozz Izraelért, mint országért, és a zsidó emberekért! Tudnod kell, hogy a tévtanításokkal ellentétben, „nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve elismert” (Zsid 11, 2). Tehát Izrael népe, ma is az Ő, választott és szeretett népe.

„Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségetek tiérettetek, de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.” (Zsid 11, 28-29)

Sátán vezérelte indulatból, a közeljövőben Izraelt megtámadja majd a föld minden népe, azzal a szándékkal, hogy a zsidóságot, Isten népét, végképp letörölje a föld színéről. Hogy ne teljesülhessenek Isten, végidőkre kijelentett Igéi. Mi, imádkozzunk azért, hogy teljesüljenek! A zsidó emberek közül így is milliók fognak elpusztulni. Csak azok élik túl ezt a nyomorúságos időszakot, akiket előtte, a túlélésre kiválaszt, elpecsétel Izrael Istene. Mi abban lehetünk a zsidó emberek segítségére, hogy kariosz időért könyörgünk számukra is, hogy minél többen megtérhessenek, még ezek előtt, a végzetes idők előtt. És kitartóan imádkozzunk azokért a zsidó emberekért is, akik már elfogadták megváltójuknak az Úr Jézus Krisztust, hogy ők ebben a hátra lévő rövid időben, már el ne essenek, meg ne fogyatkozzék a hitük! Kapjanak erősítést, hogy mindvégig megőrizhessék hitüket! Azért kell a megtérésükért és kitartásukért, hűségükért imádkozni, mert Isten Igéi szerint, a megigazultakat, nem éri el a megjövendölt nagy nyomorúság. Mi magunk sem leszünk részesei annak, ez elől Mindenható Istenünk kiment minket is, innen a földről.

Ezek után szeretnénk néhány gondolatot leírni azzal kapcsolatban, hogy miért és kiért ne imádkozz.

Ne imádkozz halottakért! Az ő sorsuk, a halálukat követő ítélettel, már eldőlt. Ezen az ítéleten te már nem változtathatsz. Ne kérj olyat, ami eleve Igeellenes! Például ne kérd, izraeli példánál maradva, hogy béküljenek ki ellenségeikkel! Ez lehetetlen, mert Isten éppen ezeket a népeket használja majd fel (többek között) Izrael megtisztítására, Izrael számonkérésekor. Nagyon tetszetős, de ne imádkozz „világbékéért” sem! A Szentírás nem tanítja azt, hogy most ez aktuális. Sőt! Az más, ha azt kéred, hogy amikor visszajön a földre az Úr Jézus Krisztus, vezetésével valósuljon meg a Békebirodalom. Ha ezzel a vágyaddal lépsz az Úr Jézus elé, az már más, mivel ezzel erősíted Őt, hogy íme, az emberek is erre vágynak. De akkor így mondd el, az imádat! Hiába imádkozol azért is, hogy Isten számolja fel a világon a szegénységet, amikor Jézus maga mondta (Mt 26, 6), hogy szegények mindig lesznek köztetek. Imáidban tehát figyelj arra, mit jelent ki Isten Igéje!

A Biblia szól a világ szeretetéről is:

„Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1 Jn 2, 15-17)

Ne akard hát, hogy imáiddal a szemed kívánságai teljesüljenek, ne imádkozz világi kincsekért, aranyért, ezüsttért, számodra értékesnek tűnő, de valójában haszontalan vagyontárgyakért, amiket csak megláttál, és máris, mohón nyúlnál utána. Ne imádkozz olyan dolgokért, amivel csak a testedet kényeztetnéd! Nagy divat most a paráznaság, bujálkodás, de olyan egyszerű élvezetek habzsolása is, mint a wellness, fitnesz, élményturizmus, luxusnyaralás, világ körüli utazás. Ne imádkozz azért, hogy minél nagyobb részed legyen ezek élvezetében! Ha sok pénzed van, támogassad az elesetteket! Ne imádkozz, hogy feljebb és még feljebb juss a ranglétrán, ne imádkozz hatalomért!

Számolj azzal, hogy amikorra odaérsz, meghűl benned a szeretet.

Az alábbi kéréssel, fordulunk most Istenünkhöz, a ti javatokra:

„A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen” (Zsid 13, 20-21)

Miért és kiért imádkozzunk?...3.

A bölcsesség kérésének egy csodálatosan szép példáját olvashatjuk az ószövetségi iratok között található, Királyok 1. könyvében. Amikor Dávid király után fia, a fiatal Salamon került Izrael trónjára, bölcsességet kért Ábrahám, Izsák és Jákob Istenétől, hogy megfelelőképpen, Isten tetszésére vezethesse majd, Isten szeretett népét.

„És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre, ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget, úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én utaimon járandasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád Dávid, meghosszabbítom élted idejét.” (1 Kir 3, 11-14) 

Salamon király bölcsességet kért, de az Úr, kérésének teljesítése mellett, megajándékozta őt hatalmas gazdagsággal és hosszú élettel is. Szintén ebben a könyvben olvashatjuk Salamon templomszentelési imádságát, amelyből egy különös részt idézünk most:

„Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért, (mert meghallják a te nagyságos nevedet, és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban, te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön lévő népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izrael, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.” (1 Kir 8, 41-43)

Tudjuk, hogy Salamon király építtette fel, Isten földi tartózkodási helyének, az impozáns, jeruzsálemi templomot. Mint olvashattuk, templomszentelési imájában Salamon, megemlékezett a pogány (nem zsidó) népekről is, és azt kérte Istentől, ha ezek közül a népek közül, bárki eljön ehhez a templomhoz, Isten, éppen saját nevének megdicsőülése érdekében, teljesítse mindazt, amiért az ide elzarándokolt jövevény könyörgött. (Szép példája ez a másokért, hitetlenekért való imádságnak.) Isten, válaszában megígérte Salamonnak, hogy ezt a kérését is teljesíti.

Miért és kiért imádkozzunk? Személyesen ismertük azt az idős keresztény testvérünket, aki a dicsőítés, hálaadás után mindig, egy egyszerű, kockás füzetből olvasta fel, hangosan, imakéréseit. Amikor ezek a kérések teljesültek, a témát egyszerűen áthúzta füzetében. A füzet csaknem tele volt már áthúzott bejegyzésekkel. Saját fülünkkel hallottuk, amikor lányának, vejének autót kért Istentől, mivel ők anyagi okok miatt, saját erőből, még használtat sem tudtak volna venni. A járműre viszont, kisgyermekük betegsége miatt, nagy szükségük lett volna. Egy hét sem telt el, a család kapott egy kifogástalan állapotban lévő használt autót, egy módosabb, keresztény családtól. Az ima meghallgatásra talált, az Úr Jézus könyörületességre indította e család szívét, akik egyik autójukat, természetesen mindennemű térítés nélkül, átadták a családnak.

Egy más esetben, szintén hallottuk, annak a férfitestvérünknek az imáját, aki egy zsebnaptárból fohászkodott. Csak azért írunk le emlékezetből, szabadon idézve, egy részletet az általa elmondottakból, hogy újabb témákat mutathassunk be arra vonatkozóan, hogy miért és kiért lehet imádkozni. 

„… kérlek, Úr Jézus Krisztus, segíts Margitkának és Jánosnak, hogy nagyobb megértést tanúsíthassanak egymás iránt! Különösen most, amikor Margitkánk kisgyermeket vár. Kérlek egyben, hogy könnyítsd meg az ő terhességét, és add meg, hogy egészséges gyermeke születhessen! Kérlek, védelmezd meg a bátyám földjét, mert állandóan lopkodják róla a termést! Azt is kérem, hogy sikerüljön Zsuzsikánk KRESZ vizsgája, láthattad Uram, milyen szorgalommal készült rá! Úr Jézus Krisztus, áldd meg az öcsémet, vedd el tőle a poharat, segíts neki, hogy meg tudjon szabadulni az alkoholtól! Imádkozok Kovács szomszédomért is. Nagyon beteg. Kérlek, gyógyítsd meg őt, de mindenekelőtt enyhítsd a fájdalmát, mert nagyon szenved! Egyben kérlek, használd fel számára ezt az időt, hogy elgondolkozhasson az egész életén! Jusson el odáig, hogy felismerhesse a bűneit és megtérjen! Urunk, Jézus Krisztus, segíts rajtunk, hogy idén egy kicsivel olcsóbban jussunk hozzá a tüzelőhöz, vagy adj nekünk enyhébb telet…”

Látod, mindenért imádkozhatsz! És soha ne gondold, hogy ennyi kérést, már csak illemből is, nem szabad Isten elé vinni!  Teremtő Istened mindenben a segítségedre akar lenni. Imádkozz értünk is! Kérjed a Mindenható Istent, hogy áldja meg e téren kifejtett munkánkat!

Folytatás holnap

Miért és kiért imádkozzunk...2.

A Jn 9, 31-ben a következőt olvashatjuk:

„… tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” (Jn 9, 31)

Isten a hitetlen, bűnös ember imáját nem hallgatja meg. Ha mégis teljesül az imádkozó kérése, tudnunk kell, hogy akkor sem a könyörgés talált meghallgatásra. Isten nem azért gyógyítja meg egy hitetlen asszony férjét, mert az asszony imádkozott hozzá, hanem azért, mert megsajnálja a szenvedő férjet. A kórházban sem azért áll talpra egy bűnös, mert azt mondta: Jaj, Istenem, segíts, vagy kiváltképpen, ha Máriát kérte, hogy gyógyítsa meg, hanem az Úr Jézus kegyelméből, könyörületéből, szánalmából gyógyulnak meg ezek a betegek.

„… tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek, mindenütt, hogy megtérjenek.” (Apcsel 17, 30) 

Egyetlen esetben nyitott csak a Teremtő Isten a bűnös imája felé, ha teremtménye azért imádkozik, hogy bűnei bocsánatot nyerjenek, hogy megtérhessen, hogy hitre juthasson, hogy megkaphassa a Szent Lelket /Szent Szellemet/. Ez az ima ugyanis teljes mértékben megegyezik Isten akaratával, aki azt akarja, azt parancsolja „mindenkinek, mindenütt, hogy megtérjenek.”Földi munkálkodása idején az Úr Jézus Krisztus, így szólt a hitetlenekhez:

„Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik Atya az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.” (Luk 11, 9-13)

Az utolsó mondatban az evangélium (örömhír) lényegét olvashattuk
„ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket /Szent Szellemet/ azoknak, a kik tőle kérik.” Hát nem csodálatos, a bűnös ember is bejuthat Isten országába. Ezt csak kérnie kell, komolyan kérnie, bűnbánó szívvel. Még azt sem mondjuk, hogy hittel kell kérnie, mivel a bűnös ember még hinni sem tud, a hitet majd megkapja ajándékul, éppen megtérési vágyára válaszul. Ezt hirdessétek a bűnösök felé! Ez az evangélium.

És mi, megtért, megigazult keresztények, szívünkben Isten szeretetével, a dicsőítésen, magasztaláson, hálaadáson, esetleg személyes ügyünkön túl, mivel forduljunk Istenünkhöz, mi a kedves számára, miért, vagy kiért imádkozzunk? Mint hű alattvalók, támogassuk meg Istenünket, egyetértésünkkel, jelentsük ki Felé és a szellemvilág felé, hogy mi az ő seregéhez tartozunk, azonosulunk az Ő elképzeléseivel, vágyaival! Ami tehát Istenünk vágya, az a mi vágyunk is, ami az ő törekvése, az a mi törekvésünk is: (Mt 6, 10)

„Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is.”

Szintén pozitív hozzáállásunkat, és Isten akaratával való egyetértésünket, egyben a szívünkben lévő, Isten szerinti szeretetünket fejezhetjük ki azzal is, ha emberek halászaiként, buzgón könyörgünk, bűnös embertársaink megigazulásáért. Hátha Isten egyszer megadja számukra, hogy felocsúdhassanak az ördög csapdájából, és ők is bűneik bocsánatáért könyöröghessenek. Bár közvetlenül senkit nem tudunk megtéríteni, de kérhetjük az Úr Jézus Krisztust, hogy az imánkban elé vitt személyt, hozza olyan helyzetbe, hogy végig gondolhassa helyzetét, belássa bűneit, és ha csak rövid időre is, de szabad akarattal rendelkezhessen, bizonyos hitbeli döntések meghozatalához. Rendeljen ki részére az Úr Jézus (akinek adatott most minden hatalom, mennyen és földön), olyan megkülönböztetett, minősített (kariosz) időt, amikor, ha rövid időre is, de szabaddá válik a sátáni fogság láncaitól, és saját akarata szerinti, önálló döntést hozhat.

„… tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1 Tim 2, 1-3)

Nyilvánvaló, hogy mindenkor imádkozhatunk, beteg hittestvérünkért is. Erre a helyzetre egy különleges lehetőséget is felkínál Urunk:

„Beteg-é valaki közületek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5, 14-16)

Ha már Jakab apostol leveléből idéztünk, lapozzunk vissza és keressük meg az 1, 5-8 Igéket. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy Mindenható Istenünktől, még bölcsességet is kérhetünk, igaz, mint minden imameghallgatás, feltételhez kötött ez is.

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén, mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól, a kétszínű, minden útjában állhatatlan ember.” (Jak. 1, 5-8)

Folytatás holnap

Miért és kiért imádkozzunk?...1.

Amikor egy vizsga előtt állsz, vagy jelzáloghitel miatt el akarják venni az otthonodat, esetleg családtagod egyikét súlyos, életveszélyes állapotban beszállítják a kórházba, keresztyénként azonnal tudod, hogy miért, vagy kiért imádkozz. Jól teszed, ha ilyenkor kéred a segítséget. Szerető Istened nyilván látja és megérti ezeket a nehézségeidet, és segítségedre siet. Hallottuk, hogy amikor egyik, hívő testvérünk a kertjében fát metszett, percekig kereste, hová is tette, az imént még kezében lévő metszőollót. Fel és alá járkált a kertben, mindhiába. Ekkor az Úr Jézus Krisztushoz fordult, s bár mellőzött minden dicsőítést és magasztalást, nem emlegette fel Urának tetteit, háláját sem fejezte ki semmiért, egyszerűen annyit kért, hogy megtalálhassa metszőollóját. És lám, akkor vette észre, hogy a metszőolló ott lóg, felakasztva egy ágon, szinte az orra előtt, már csak érte kellett nyúlnia.

Jól ismertek tehát ezek a segélykérő imák, és sokszor az egyszerű ima is lehet nagyszerű. Bár Teremtő Istenünk, méltán elvárja, a Hozzá való közeledés, előző tanításban írott lépéseinek, formaságainak betartását, egyúttal szeretné azt is, ha nagyobb, üdvmunkája szempontjából fontosabb dolgokért imádkoznánk, ugyanakkor, éppen kimondhatatlan szeretetéből fakadóan meghallgatja a szívből mondott, egyszerű imákat is.

Évekkel ezelőtt hallottuk, vagy olvastuk (talán a Vetés és aratás című evangéliumi lapban?) az alábbi történetet: Egy vidéki kisvárosban hosszú idő óta kézbesítette a leveleket Simon, a mindenki által, jól ismert postás. Kicsit esetlen, mulatságos figura volt, viszont munkáját mindenkor, becsületesen, hiba nélkül ellátta. Kedvelték az emberek. Napi útja során, úgy dél körül, a település egyetlen templomához ért, ekkor rendszeresen bement a templomba. Még fél perc sem telt el, már újra az utcán volt, és folytatta munkáját. Sokaknak feltűnt ez, és megfigyelésükről értesítették a templom papját. A pap, egy alkalommal számon kérte őt. Mit csinálsz te itt, Simon? Amikor erre járok, – válaszolta Simon – mindig bejövök imádkozni. Igen ám, – így a pap – de azt mondják az emberek, hogy éppen csak beugrasz, hát mit lehet így imádkozni? Simon azt mondta: Én nagyon egyszerű ember vagyok, én nem tudok rendesen imádkozni, ezért amikor bejövök, csak annyit mondok: Jézus, itt van Simon. Kénytelen volt elengedni őt a pap. Történt egyszer, hogy Simont elütötte egy autó. Súlyos sérülésekkel feküdt a helyi kórházban. A városban hamar elterjedt ennek a híre, sokan meglátogatták. Ilyenkor, állapotához egyáltalán nem illő jókedvvel újságolta mindenkinek, hogy minden nap, dél körül, valaki egy rövid időre megáll az ágya mellett, és csak annyit szól: Simon, itt van Jézus.

Folytatás holnap

Hogyan imádkozzunk?...2.

És mi alapján írtuk azt, hogy biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk Tőle a kért dolgot?

„És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.” (1 Jn 5: 14-15) 

Ne feledjük, mit olvastunk! Akkor talál meghallgatásra és teljesítésre kérésünk, ha az, megfelel Isten akaratának is. Tehát amit kérünk, hittel, bizalommal kérjük! (Jak 1: 6) Az ima meghallgatására más feltétel is van: imádkozáskor, a dicsőítés, magasztalás és hálaadás mellett nem lehet harag, gyűlölet mások iránt a szívünkben. Mielőtt valaki imádkozni kezd, meg kell bocsátania ellenségeinek. Nős férfiak imája csak akkor kerül meghallgatásra, ha „értelmes módon”, megértően laknak együtt feleségükkel, megfelelő tiszteletben tartva őket. (1 Pét 3: 7). Azt is kijelenti Isten Igéje, hogy imádkozni állhatatosan, kitartóan kell. (Kol 4, 2) Pál apostol hozzáfűzi: „Szüntelenül imádkozzatok.” (1 Thessz 5: 17)

Imáinkhoz hívjuk segítségül a Szentlelket! (Jud 20) „… az Isten lelke lakozik bennetek.” (1 Kor 3: 16) És ha valaki a Szentlélektől megkapta a különféle nyelveken való szólás kegyelmi ajándékát (1 Kor 12: 10), önmaga építésére, imádkozzon (Kor 13: 28) nyelveken is. Helyi gyülekezetben viszont csak akkor, ha van a jelenlévők között olyan, aki azt az ajándékot kapta, hogy megérti ezt (1Kor 12: 10) és a közösség épülésére, le tudja „fordítani”, a nyelveken szóló imáját.

„És amikor imádkozol, ne légy olyan mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek… Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van, és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet neked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Mt 6: 5-8) 

Mintha ellentmondást fedeznénk fel. A korábban írott Ige szerint, például nyelveken, (ha van magyarázó), a gyülekezetben, mások előtt is lehet imádkozni, most viszont egyértelműen azt olvassuk, hogy imádkozáskor be kell húzódni a belső szobába, azaz félre kell vonulni. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy legszemélyesebb imáidat magányos csendességedben tárd Istened elé, míg a gyülekezetben azok kerüljenek sorra, amely a gyülekezet dolgaival foglalkoznak. Például kéred a gyülekezeted további épülését,

„… Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” (Mt 9: 37-38)

vagy kérsz a gyülekezet számára, mondjuk, magyarázót, estleg gyógyítót, vagy kérsz több evangelizációs lehetőséget, kéred a gyülekezet megáldását,… A gyülekezetben, vagy a minden helyen való imádkozásról szól a következő Ige is: 

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (1 Tim 2: 8) 

Az asszonyok olyan összejöveteleken, ahol férfiak is vannak „legyen(ek) csendességben”, számukra nem csupán a tanítás (1 Tim 2: 12), de (nehogy még csak véletlenül is vezessék a férfiak gondolatait) a hangos imádkozás sincs megengedve. „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben…” (1 Kor 14: 34) Magukban viszont imádkozhatnak nyilvános helyen is, ilyenkor viszont kendővel, be kell fedniük a fejüket. Idézzük az ide vonatkozó Bibliai szakaszt: (Mi a témánk? Hogyan imádkozzunk?)

„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét… Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége, de az asszony a férfiú dicsősége… Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején…” (1 Kor 11: 3-8) 

Imádkozáskor a külső testtartásnak (állva, ülve, térdelve, fekve…) nincs lényeges szerepe. És nincs lényeges szerepe annak sem, hogy reggel imádkozol, délben, vagy este, naponta egyszer, vagy többször, hiszen úgyis mindent felülmúl az az Ige, hogy „Szüntelenül imádkozzatok.” (1 Thessz 5: 17) Mi, megvalljuk, étkezés előtt nem imádkozunk. Ahol eddig jártunk, sok helyen tapasztaltuk, hogy étkezés előtt imádkoznak, de mesterkéltnek találtuk egy kicsit az egészet, különösképpen, ha minden étkezés előtt, sablonosan, különösebb odaadás nélkül, ugyanazt mondták. Lényegesnek találjuk viszont, hogy imádkozáskor az ember szíve legyen osztatlanul Istennél, gondolatait ne uralja más.

Most pedig szeretnénk lerombolni, az imádkozással kapcsolatos néhány rossz szokást, beidegződést, hamis tanítást. Ne menj úgynevezett „zarándokhelyekre” azért, hogy ott imádkozz, mert ott többen vannak esetleg, hátha Isten jobban „odafigyel”. Ezekhez a helyekhez mindig okkultizmus, babonaság kötődik, hamis bizonyságok, megtévesztő szellemek lengik be ezeket a helyeket, és az ártó démonok sokasága leselkedik itt a megtéveszthető lelkekre. Tartsd távol magad ezektől! Tartsd távol magadat a temetőktől is, ahol szintén sok a démon! Ezek bukott angyalok, akik szeretnének ismét testben megnyilvánulni. Magyarországon nagy halottkultusz van. Halottak napja idején milliók keresik fel a temetőket. Te ne menj ki, se akkor, se előtte, se utána! Gondold el, kinek viszel akkor virágot, koszorút, mécsest? Az elmállott csontoknak? A férgek-lakta tetemnek? (S az, vajon tud-e örülni ezeknek?) Ha emlékezni akarsz hozzátartozódra, ezt megteheted bármely napon, akár otthon is, vagy a buszon, minden ceremónia nélkül. Csak annyiszor menj tehát a temetőbe, amennyiszer feltétlenül szükséges, hogy esetenként rendbe tedd a sírt, mert lehetnek ezzel kapcsolatos közösségi igények, elvárások, hatósági szabályok, rendelkezések, előírások. Ha módodban áll, betonozással alakíts ki olyan környezetet ott, hogy az, később se igényeljen gondozást! Ne imádkozz a temetőben, különösen ne az elhunyt szerettedhez, ő, mint személy, úgy sincs ott, ne beszélj hozzá, ne érdeklődj, ne kérj tanácsot tőle, mert mindez utálatos Istened előtt!

Amikor bármely helyen imádkozol, ne használj segédeszközöket! Ilyen lehet, egy magad elé kirakott kereszt, egy imalánc, olvasó, esetleg valahonnan származó „szent” tárgy, „szent” (bűvös, vagy gyógyító) kő, „szent” kép, vagy „szentelt” víz. Nem pótolhatod ezekkel szíved őszinte megnyilvánulását, de azt ezek megerősíteni sem képesek, ráadásul ezek Isten szemében még pótlékoknak, bálványoknak is minősülnek. Imádkozáskor ne gyújts gyertyát, mécsest! Mit vársz ezektől? Talán a hangulaton akarsz srófolni? Ha nincs hangulatod, életed szerzője, megmentője, és mindvégig hűséges segítője elé járulnod, akkor ott és abban az időben, inkább ne imádkozz! Majd legközelebb.

Adja meg neked Teremtő Istened, hogy mindenkor hűséges imádója légy, és töltse be minden szükségedet, a te igényed és az Ő akarata szerint!

Hogyan imádkozzunk?...1.

Hányszor hallottad már, egy kórházi ágy mellett elhaladva, vagy egy kórház kertjében, hogy a beteg így sóhajtozik: Jaj, Istenem, jaj Istenem, most segíts! Esetleg így: Szűzanyám, segíts, Mária oltalmazz engem! És gyakran hallhatók ezek a fohászkodások is: Jézusom, Jézuskám segíts, kis Jézus, légy most velem! Imák ezek? Imádkozunk ilyenkor? Meghallgatja ezeket valaki? Így „kell” imádkozni?

Az ember társadalmilag, gazdaságilag és biológiailag is rendkívül sebezhető. A társadalmi villongások, pártoskodások, forradalmak, polgárháborúk, külső háborúk, gazdasági válságok, pénzügyi ellehetetlenülések, mind-mind megnehezítik, esetenként kockáztatják puszta létét is. Nem is szóltunk akkor még a természeti csapásokról, tűzhányók, földrengések, cunamik, földcsuszamlások, folyóáradások, szárazságok, okozta nehézségekről, a balesetekről, betegségekről, járványokról.

Az ember, függetlenül attól, hogy mikor, vagy milyen kultúrkörben él, mivel a felsoroltakkal szemben védtelen, erőtlen, akár bevallja, akár nem, rá van utalva Istenre. Még akkor is rá van utalva, ha nem ismerte meg a Teremtő Istenét, a Mindenható Istent, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét. Az ilyen ember, az élet nehéz pillanataiban, különböző, általa kitalált, elkészített és megszemélyesített, élőként kezelt bálványistenekbe veti bizalmát. Elhiszi, hogy életét azok kísérik figyelemmel, azok tartják meg, és ínségben azokhoz lehet fordulni, kérésekkel, imákkal, áldozatokkal.

A keresztény ember viszont tudja, hogy nem csupán egy kitalált istenre van szüksége, hanem az egyedüli, igaz Istenre. Hiszen a Teremtő Isten ajándékaként lép be az ember, a teremtett anyagi világba, s egyedül a Teremtő Istennek fontos ő annyira, hogy képes volt az életét is adni érte. Az előtt a Teremtő Isten előtt éli teljes földi pályafutását, Aki azt akarja, hogy még itt, a halál árnyékának völgyében is, boldog életet éljen. Találja meg élete célját és értelmét, ismerje meg Teremtőjét, Alkotóját, s kérje el és vegye el mindazokat az áldásokat, ajándékokat, amelyeket csak Teremtő Istene tud számára megadni. Senki más. Testi halála után is Alkotója előtt kell majd számot adnia földi életéről, Aki igazságos ítéletet mond felette, dönt további sorsa felől. Az ember tehát, ha akarja, ha nem, függ a Teremtő Istentől.

A keresztény ember világosan látja ezt a függést, és ápolni, erősíteni is kívánja ezt a kapcsolatát, mivel felismerte, hogy a Teremtő Isten az ő személyes jóakarója, segítője. Ráadásul, szükség idején, még segítségül is hívhatja Istenét.  Felismerte, hogy számára nem csupán jó, de egyenesen életszükséglet is a kapcsolat tartása, ápolása. Ha másra nem is tekintene, tudomásul kell vennie, hogy egy számára olyan ellenséges, Sátán által leuralt világban él, ahol sebezhető, és segítség nélkül csak vesztes lehet. Mivel tudja, hogy a megváltást, a szabadulást, a gonosszal szembeni védelmet, kizárólag Istenének köszönheti, ezért szívébe íródott az Isten dicsőítése, magasztalása, imádata, és az Iránta érzett hála. A földi-mennyei kapcsolatot imádsággal lehet kezdeményezni, ápolni és megerősíteni. Az ember imádsága tehát nem más, mint Istenének dicsőítése, magasztalása, imádata, az Iránta érzett hála kifejezése, egyben személyes kéréseinek elmondása, segítségért való könyörgés.

Egy olyan, filmbeli jelenetet szeretnénk emlékezetedbe idézni, amikor egy idegen ország követe érkezik egy hatalmas ország teljhatalmú uralkodója, mondjuk fáraója, császára, vagy királya elé, a trónterembe. A követ, az uralkodó előtt, hódolata jeléül a fejét is leszegve, a földre borul, majd egy idő után, tekintetét felemelve, dicsőíteni kezdi a királyt, méltatja annak felettébb nagy hatalmát és feledhetetlen tetteit. Szól saját népének, a nagy király iránt érzett őszinte megbecsüléséről, hódolatáról, majd előadja kérését, jövetele célját, saját királyának és népének azon kérését, hogy (például) védje meg őket, a hatalmas és fenséges király, a rájuk támadt ellenségtől. Ugye láttunk hasonló jeleneteket, ha máskor nem, hát gyermekkorunkban? És most gondolatban járuljunk mi magunk a nagy király elé, és vezessük elő, miért is jöttünk! 

A nagy király, minden királyok Királya és uraknak Ura, imáink esetén a Teremtő Isten, és mi vagyunk azok az elébe járuló teremtményei, akik védelemre, könyörületre, esetleg alamizsnára szorulnak. Úgy jöjjünk tehát elébe, hogy tisztában legyünk a köztünk fennálló különbséggel, tisztán lássuk kiszolgáltatott helyzetünket. Alázatban közelítsünk, tisztelettudóan, a helyzet komolyságának megfelelően, de nem aggódva, búskomoran, hiszen két dolog miatt máris öröm töltheti el a szívünket. Egyrészt, hogy közvetlenül járulhattunk Istenünk elé, bemehettünk a tróntermébe, bármikor kész bennünket fogadni, sőt már várta is, hogy jöjjünk. Másrészt már előre örvendezhetünk annak, hogy Ő nem csupán meghallgat minket, hanem biztosak lehetünk abban is, hogy nem hiába jöttünk, Ő teljesíti kérésünket. A 100. Zsoltár így szól erről:

„Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vigassággal… Menjetek be a z ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” (100. Zsolt, 2-5)

Hogyan is kezdenénk ezek után imánkat, ha most Urunk elé, az Úr Jézus Krisztus elé járulnánk? Urunk, Jézus Krisztus! Dicsőség Neked! Magasztalunk Téged, mint Teremtő Istenünket, mint Alkotónkat, mint Isten Fiát, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Hódolunk Neked, mert te vagy a Szeretet Istene, te vagy a Békesség Istene, királyok királya, uraknak Ura. Te nem töröd el a megtört nádszálat, nem oltod ki a pislákoló mécsest, telve vagy kegyelemmel és irgalommal. Dicsőség Neked Megváltó Istenünk, aki azért jöttél el a földre, hogy nekünk éltünk legyen, hogy megszabadulhassunk a bűn fogságából, hogy lerombold az ördög munkáit. Hálát adunk Neked, hiszen… (Nehogy betanuld, ezért nem is folytatjuk tovább, csupán mintának szántuk.)

Az Istenhez szóló ima, soha nem betanult szövegek elmondása, azoknak odafigyelést sem igénylő elmormogása, folytonos ismételgetése. Az ima, saját gondolataink, szavaink Isten részére történő elmondása. Mondd el Neki, miért jöttél! Hangosan, vagy magadban. Ne szégyelld, ha nem tudod magad egy képzett szónokhoz hasonlóan kifejezni, Isten soha nem arra figyel, milyen szép szófordulatokkal, szóvirágokkal fejted ki gondolataidat. Tudja Ő, hogy mennyi talentumot kaptál, Tőle. Olvastad a Bibliában, hogyan imádkozott a farizeus, és hogyan a vámszedő?  (Luk, 18: 11-13) Szívesen veszi viszont a szívedből jövő dicsőítést, magasztalást. Nem hiúsága miatt, hanem azért, hogy hallja meg a szellemvilág, hogy vannak igaz imádói, akik nem Sátán módjára becsmérlik, vádolják, szidalmazzák, hanem ismerik valódi hatalmát, magasztalják tetteit, hálát adnak cselekedeteiért. 

Folytatás holnap

Kihez imádkozzunk?...2.

„… és Isten vala az Ige… Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” (Jn 1, 1, 3)

Ennyi ismeret után, kihez imádkozzunk? Az most már egyértelmű, hogy keresztyénként, imáinkban a Mindenható Istent szólítsuk meg, a Teremtő Istent, azt az Istent, akiben Ábrahám, Izsák és Jákób hitt, tehát Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét. Ha így szólítod meg imáidban az Istent, nem követsz el hibát. Célba jut az imád, és meghallgatásra talál. Ha akarsz, dönthetsz úgy is, hogy személyre bontva szólítod meg, akár az Atyát, akár az Úr Jézus Krisztust.(A Szentlélekhez ne imádkozz, hiszen Ő benned lakik, és éppen Ő segít neked az imádkozásban. Ő adja szinte még a szavakat is a szádba, Önmagát nyilván nem fogja felmagasztalni, sem megkérni bármi teljesítésére.) Az Atya megszólításakor, alkalmazd a Mennyei Atyánk kifejezést, de bátran kezdheted imádat, Mi Atyánk megszólítással is, hiszen amikor Jézus egykoron imádkozni tanította hallgatóságát, mintaként mondott imáját így kezdte. (Mt 6, 9) Mit ígér Jézus, vajon meghallgatja-e az Atya az imákat?

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7, 7-8)

„… Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23)

Jézus, feltámadását követően azt mondta, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28, 18) Ennek előzetes tudatában merte kijelenteni:

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Jn 14, 13)

Szólítsd meg tehát imáidban,  bátran az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő, imáid meghallgatását ígéri! Mindemellett Nála van most minden hatalom, mert az Atya átengedte Neki, a megváltás csodálatos tette jutalmaként. Imádkozz az Úr Jézushoz azért is, mert ez kedves az Atya előtt, ha megbízol az Ő Fiában, aki ma is az Ő szeretett gyönyörűsége!

Miután megszólítottad, így vagy úgy Istenedet, de valóban csak azt követően, imád során a továbbiakban bármikor mondhatod számára, hogy: Uram.

Miután megpróbáltunk meggyőzni téged arról, hogy kihez imádkozz, most megpróbálunk határozottan felszólítani, hogy kihez ne imádkozz. Még akkor sem, ha eddig ezt tetted.

A tűzoltók „védőszentje” Szent Flórián, a tűzoltók, ha esetleg félkomolyan is, de hozzá könyörögnek támogatásért. A Bazilika lépcsőjén legfőbb katolikus főpapunk sok esetben István királyunkat, a Szentjobbot, és az „összes angyalokat” szólítja meg országunk megsegítése, felvirágoztatására. A „Mária könyörögj érettünk!” már teljesen hétköznapi, miként az is, hogy egyesek, egy-egy, számukra fontos döntés előtt, elhunyt hozzátartozójukat, halott szüleiket kérdezik meg, hogyan is döntsenek. Ha pedig valakit az „anyaszentegyház” boldoggá avat(?), netán szentté(?), ezzel egyúttal felhatalmazást is ad híveiknek, hogy ettől az időponttól már imádkozhatnak az újonnan boldoggá, szentté avatott halotthoz is, bizonyos életnehézségek esetén kérhetik segítségét,  Istennél történő közbenjárását.

Micsoda tévelygés! Micsoda káosz! És milyen szomorúság töltheti el a Mindenható Istent, amiért az imádkozó emberek egy szintre emelnek Vele egy csontdarabot, netán egy halottat, egy bálványt. Őhelyette, azokat hívják segítségül, nyomorúságuk idején.

Ezúton kérünk tehát, ne imádkozz különféle bálványokhoz, ember által kinevezett istenekhez! Külön kiemelnénk, s most ne botránkozz meg, de imádságban ne fordulj még (az eredeti nevén Mirjamnak nevezett) Máriához, Szűz Máriához sem. Gondold végig, hogy élete folyamán ő is csak egy egyszerű halandó volt, egy izraeli zsidó asszony. Az szinte teljesen bizonyos, hogy istenfélő, kegyes asszony volt, hiszen Isten másként nem bízta volna rá Fia test szerinti megszülését, felnevelését. De Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Máriának is meg kellett térnie, újjá kellett születnie, s ha hitében mindvégig kitartott, üdvözült, mint egy valaki a sok közül, aki megcselekedte Isten akaratát. Mária személyét a Szentírás nem emeli mások fölé, közbenjáró szerepéről említést sem tesz, sőt a közbenjárással kapcsolatban ezt olvashatjuk a Bibliában: (1 Tim, 2, 5-6)

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, a ki adta önmagát váltságúl mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.” 

Ha ezzel vitatkoznál, ne feledd, hitelt kell adnod a Szentírásnak, amely szerint:

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Tim 3, 16)

Tehát az Isten és ember között nincs szükség más közbenjáróra, hiszen a közbenjáró, maga az Úr Jézus Krisztus. Máriának tehát itt nem juthat szerep. Ha esetleg azt mondod, hogy Mária, Jézus Krisztus és az ember között látja el a közvetítői, közbenjárói szerepet, akkor mi azt mondjuk, itt sincs szükség rá, mivel Jézus mindenkor kész velünk a közbenjáró nélküli, közvetlen kapcsolatra.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11, 28)

Elterjedt az a szóbeszéd is, hogy halála után, Máriáért eljött az Úr Jézus Krisztus, és feltámasztván őt, magával vitte anyját a mennybe. Ez is csak része annak a sok, ördögi próbálkozásnak, amellyel, zavarkeltés céljából a hazugság atyja, Máriából, „Ég királynőjét” szeretne kreálni, tekintve, hogy más (pogány) vallásokban is mindig volt, az isten mellett istennő, vagy anyakirálynő is. Vigyázz, az ördög be akar csapni! Miután János apostol, Máriától lényegesen fiatalabb volt, évtizedekkel túl élte Máriát, ráadásul kereszthalála előtt Jézus, az édesanyja és János között anya-fiú kapcsolatot hozott létre, kettőjük kapcsolata olyan élő lehetett, hogy János apostol, mindenképp említést tett volna, „anyja” feltámasztás útján történő dicsőséges mennybemeneteléről, akár evangéliumában, az utókor számára fennmaradt leveleiben, vagy a késő öregkorában lejegyzett Jelenések könyvében. Ne tartsd tehát Máriát sem közbenjárónak, sem istennőnek, ne imádkozz hozzá, és ne imádkozz más meghalt személyekhez, csontokhoz, bálványokhoz sem! Ne borulj le ezek előtt, mert mindez utálatos Isten előtt.

Az Istent imádd! Csak ismételni tudjuk, a Mindenható Istenhez imádkozz, nevezheted Őt így, esetleg Teremtő Istennek, vagy Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének. Vagy imádkozz közvetlenül Mennyei Atyádhoz, a Mi Atyánkhoz! De ha ránk hallgatsz, és igazán kedvében akarsz járni Atyánknak, akkor az Úr Jézus Krisztushoz imádkozz! Hogy kit választasz közülük, ebben teljes szabadságod van.

Kihez imádkozzunk?...1.

Amikor egyik személyes ismerősünk férje, közúti balesetet szenvedett, életveszélyes, sőt válságos állapotban került kórházba. A mintegy tíz órás műtét ideje alatt, felesége, a kórházi folyosón mindvégig kétségbeesve, sírva imádkozott. Utólag elmesélte, hogy csak úgy „jött belőle”, megállás nélkül, a sok „Miatyánk”, a „Hiszek egy Istenben”, az „Üdvözlégy Mária”. Összesen ennyi imát ismert, de ezeket tíz órán keresztül, vég nélkül mondta, megállás nélkül. Amikor megkérdeztük őt, hogy kihez imádkozott, azt felelte: Imádkoztam én ott fűhöz-fához, Istenhez, Buddhához, Szűz Máriához, Mohamedhez, és még ki tudja kihez, mindegy, hogy ki, csak segítsen valaki, hogy életben maradjon a férjem.  Sajnos a műtét után néhány nappal, meghalt a férje.

Tudjuk, hogy a hit és az imádság az ember egyik legbensőségesebb, legszemélyesebb ügye. Általában (a bibliai tanítások szerint helytelenül) az ember csak akkor imádkozik, fohászkodik, könyörög, ha olyan problémával találja szemben magát, ami számára túl nehéz, megoldhatatlan, vagy egyszerűen ráérez arra, hogy bizonyos dolgok felett nincs befolyása, hatalma. Ilyenkor fordul…Kihez is? Hallott erről is, arról is, de ugyancsak tévelyeghet, ha nem ismeri az Írásokat. Azután, ha imakérései nem teljesülnek, megkeseredik, elcsügged, marad az élete abban a nyomorúságos állapotban, amilyenben volt, vagy még mélyebbre süllyed. Pedig nehézségei megoldódhattak volna, ha odafordult volna, ahol a valódi döntések születnek, ahol korlátlan hatalom van, ahol alig várták már, hogy segítséget kérjen és segíthessenek rajta, mert ott együttérzés, megértés, és mindenek feletti szeretet van. Istennél, az egyetlen Istennél. Egy, magát keresztyénnek valló ember, úgy gondolnánk, tudja kihez kell imádkoznia. Hát, Istenhez, válaszolná, legfeljebb így mondaná, az Úrhoz.

Úgy döntöttünk, hogy az imádsággal kapcsolatos bibliai tanításokat három csokorba szedjük. Külön foglalkozunk azzal, hogy „kihez”, „hogyan”, „miért és kiért” imádkozzunk. Nyilván a teljesség igénye nélkül, hiszen a teljességre terjedelmi okok miatt sincs lehetőségünk, és különben is, a Biblia elolvasását, sőt rendszeres tanulmányozását, rövid összefoglalóinkkal nem áll szándékunkban helyettesíteni. Ezek arra alkalmasak csupán, hogy felkeltsék az érdeklődést, elősegítsék, könnyebbé tegyék az Igék megértését, felhívják a figyelmet az esetlegesen fennálló rossz beidegződésekre, helyreigazítsanak téves magyarázatokat, és lerombolják a tévtanításokat.

Az Isten, egykoron járt, kelt az Édenben, és beszélt Ádámmal, személyesen találkozott Évával is. Az emberpár engedetlensége miatt, ez a közvetlen kapcsolat a bűnbeeséssel megszakadt, az emberpár testi szemével soha többé nem láthatta Teremtőjét, sőt úgy tűnhet, hogy a kiűzetéssel minden kapcsolat megszakadt közöttük. Isten viszont még ezután is gondoskodott, a Sátán hazug megtévesztése következtében, de az önhibájából engedetlenné vált emberpárról, megadta számára a kapcsolat-helyreállítás lehetőségét. Az ember kifejezhette Isten felé való közeledési szándékát, hálaadásaival, áldozatok bemutatásával, (például Ábel esetében), szóban elhangzó, Istent magasztaló megnyilvánulásaival. Az ember, Isten irgalmából, a bűnbeesés után is közeledhetett és szólhatott tehát Istenéhez, de ezek után már más formában és más módon, nem úgy, mint régen, nem közvetlenül, hanem csak közvetetten. Bizonyára hallottunk már Énókról. (1 Móz 5, 21-23)

„Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht. És járt Énókh az Istennel… És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő.” (I. Mózes 5, 21-23)

Énókh, a bűnbeesés után mintegy másfél évszázaddal később született, és első volt a valamikor is földön élt emberek között, aki kereste és helyre akarta állítani Teremtőjével, az elődei által korábban elrontott kapcsolatot. Az Írás szerint háromszáz évig munkálkodott ezen. Hányszor szólíthatta meg Istent, hányszor beszélgethetett Vele hitben úgy, hogy soha nem is látta, akihez szólt. Vajon mit tudott Istenéről, mennyi ismeretet adtak át számára elődei? Tudta egyáltalán ez az ember, hogy kihez imádkozik, ki az a Teremtő Isten?

Mózes könyvei héber nyelven íródtak. A Biblia első mondata így szól:

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1 Móz 1, 1)

A héberül írott szövegben, az Isten szó helyén az Elohim szó áll, ami azt jelenti: Istenek. Ennek a szónak nincs is egyes száma a héberben. A teremtést tehát az Istenek végezték. Ezek után nem okozhat különösebb meglepetést a következő sor sem:

„És monda Isten: Teremtsünk embert…” (1 Móz 1, 26)

Gyakorlatilag így olvashatjuk: mondának Istenek: Teremtsünk, így többes számban, teremtsünk embert! Nem kis meglepés viszont, hogy a későbbiekben olyan héber szavakat alkalmaz Istenre vonatkozóan a Biblia, amelyek a napnál is világosabban egyes számban íródtak. Az iménti „Istenek”, egyszer csak Úr elnevezéssel szerepel, de a későbbiekben így is olvashatjuk a nevét: Mindenható Isten, (nyilván héber kifejezéssel, de egyértelműen egyes számban), Vagyok, azután Vagyok, aki vagyok, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a Szövetség Istene, a Seregek ura, Izrael Szentje. A kérdés: egyetlen Isten az Isten, vagy „Istenek” az Isten? Bár Énókh még nem ismerhetett ennyi változatot, de vajon Istenhez, vagy az Istenekhez imádkozott-e, és végül is, melyik a helyes?

Mózes 5. könyvében a 6. rész, 4. versében így szól Mózes a népéhez:

„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!”

A Jézus idejében élt zsidók e kijelentés miatt nem akarták elfogadni Jézust, Isten Fiának. Jézus, önmaga származásáról szóló beszédeit pedig egyenesen istenkáromlásnak vették, mert azt hangoztatták, hogy a kijelentés alapján Isten, az Úr, egyetlen személy, egyetlen Úr, és nem létezhet neki semmiféle fia, kiváltképpen olyan fia nem, aki maga is Isten. (Megváltozhatott volna az álláspontjuk, ha belegondoltak volna a kijelentés valódi tartalmába, miszerint az Úr nem számszerűen egy Úr, hanem az Úr, az egész földkerekségen azegyedüli Úr.  Hiszen ez a kijelentés abban a történelmi korszakban hangzott el, amikor a pogány népek számtalan istent tiszteltek, különféle bálványisteneknek hódoltak.) És Izrael, hát nem emlékszel arra, hogy éppen az általad oly nagyra becsült Mózes írta le neked Istent, Elohim névvel, Istenekként?

A mai zsidó ember, Isten emlegetésekor általában az Úr (héberül: Adonáj) szót használja, de gyakori az Örökkévaló, esetenként az Örökkévaló Úr használata is.

Az Úr Jézus Krisztus többek között azért is jött a földre, hogy tanítson, hogy bemutassa Isten személyét is, kijelentse az Ő Nevét. Az akkori közel-keleti világban, a név jelentése félreérthetetlenül azonosította viselőjét, hordozta annak legfontosabb ismertetőjegyét. Ezért kapta keresztre feszített Urunk, a Jósua (görögül: Jézus) nevet, ami héberül annyit jelent:üdvözítő. Hát nem telitalálat számára ez a név? Mária, Jézus anyja, külön felszólítást is kapott erre, hogy így nevezze el születendő gyermekét. (Luk 1, 31)

Amikor földi élete során, Jézus Krisztus, a mennyei Istenről szólt, az Istent atyjának, Atyának nevezte. (Volt, hogy „abbá” jelzőt is tett az Atya név elé, amit együttesen most már, a legbensőségesebb apa-fiú kapcsolat kifejezéseként, apucika-ként értelmezhetünk.) A mennyben lévő Istenről tehát Jézus kinyilatkozta, hogy Ő az Atya (-Isten). Tanítványainak azt is elmondta, hogy ha Ő elmegy (visszamegy) halála és feltámadása után az Atyához, elküldi majd önmaga helyett a Szentlelket, az igazság Lelkét, aki most az Atyánál van, és ha eljön, úgy pártfogol, tanít, vígasztal majd bennünket, hogy bennünk is lakik, közösségben lesz velünk. (A Jn 14 és Jn 15-ben vannak megírva az ide vonatkozó kijelentések.) Ő, a Szentlélek Úristen lesz majd számunkra, az az erő (Apcsel 1, 8), melynek segítségével harcolhatunk a bűn ellen.

Jézus Urunk ezekkel a kijelentéseivel, felfedte számunkra, hogy Elohim(Istenek) nem más, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman. De Ők egyek is, mivel Ők a Teremtő Isten, Ők együtt a Mindenható Isten és sorolhatnánk. Nyilván megalázza az értelmünket, hogy Ők hogy lehetnek hárman egyek, egy Isten három személyben. Racionálisan ezt nem is lehet sem felfogni, sem megérteni. Íme, itt lép be a hit, hogy elfogadjuk-e az Ő kijelentésüket, kijelentéseiket. Jézus, például így beszélt az Atyával való kapcsolatáról:

„Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10, 30)

„… az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.” (Jn 10, 38)

Számos Igehelyet sorolhatnánk arra nézve is, hogy a Szentlélek az Isten (Atya) Lelke, máshol azt olvashatjuk, hogy a Lélek, magának Krisztusnak a Lelke. Pál, Korinthusbeliekhez írott második levelében (2 Kor 3, 6) azt írja, hogy a Lélek a megelevenítő, 

„… az Úr… a Lélek.” (2 Kor 3, 17)

Ezek után (hittel) beláthatjuk, hogy Atya, Fiú, Szentlélek a Teremtő Istenünk. (Elohim). Mindenek mellett Ők alkották az embert is. („Alkossunk…”) Nyilvánvalóan ki-ki a saját területén végezte a hatalmas munkát. Azt biztosan tudjuk, hogy a teremtésben, az Úr Jézus Krisztus végezte a „manuális” munkát, mint „kézműves” (Péld 8, 30), tehát az Úr Jézus Krisztus a mi megformálónk, a mi Alkotónk.

Folytatás holnap