Hogyan imádkozzunk?...2.

És mi alapján írtuk azt, hogy biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk Tőle a kért dolgot?

„És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle.” (1 Jn 5: 14-15) 

Ne feledjük, mit olvastunk! Akkor talál meghallgatásra és teljesítésre kérésünk, ha az, megfelel Isten akaratának is. Tehát amit kérünk, hittel, bizalommal kérjük! (Jak 1: 6) Az ima meghallgatására más feltétel is van: imádkozáskor, a dicsőítés, magasztalás és hálaadás mellett nem lehet harag, gyűlölet mások iránt a szívünkben. Mielőtt valaki imádkozni kezd, meg kell bocsátania ellenségeinek. Nős férfiak imája csak akkor kerül meghallgatásra, ha „értelmes módon”, megértően laknak együtt feleségükkel, megfelelő tiszteletben tartva őket. (1 Pét 3: 7). Azt is kijelenti Isten Igéje, hogy imádkozni állhatatosan, kitartóan kell. (Kol 4, 2) Pál apostol hozzáfűzi: „Szüntelenül imádkozzatok.” (1 Thessz 5: 17)

Imáinkhoz hívjuk segítségül a Szentlelket! (Jud 20) „… az Isten lelke lakozik bennetek.” (1 Kor 3: 16) És ha valaki a Szentlélektől megkapta a különféle nyelveken való szólás kegyelmi ajándékát (1 Kor 12: 10), önmaga építésére, imádkozzon (Kor 13: 28) nyelveken is. Helyi gyülekezetben viszont csak akkor, ha van a jelenlévők között olyan, aki azt az ajándékot kapta, hogy megérti ezt (1Kor 12: 10) és a közösség épülésére, le tudja „fordítani”, a nyelveken szóló imáját.

„És amikor imádkozol, ne légy olyan mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek… Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van, és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet neked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Mt 6: 5-8) 

Mintha ellentmondást fedeznénk fel. A korábban írott Ige szerint, például nyelveken, (ha van magyarázó), a gyülekezetben, mások előtt is lehet imádkozni, most viszont egyértelműen azt olvassuk, hogy imádkozáskor be kell húzódni a belső szobába, azaz félre kell vonulni. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy legszemélyesebb imáidat magányos csendességedben tárd Istened elé, míg a gyülekezetben azok kerüljenek sorra, amely a gyülekezet dolgaival foglalkoznak. Például kéred a gyülekezeted további épülését,

„… Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” (Mt 9: 37-38)

vagy kérsz a gyülekezet számára, mondjuk, magyarázót, estleg gyógyítót, vagy kérsz több evangelizációs lehetőséget, kéred a gyülekezet megáldását,… A gyülekezetben, vagy a minden helyen való imádkozásról szól a következő Ige is: 

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (1 Tim 2: 8) 

Az asszonyok olyan összejöveteleken, ahol férfiak is vannak „legyen(ek) csendességben”, számukra nem csupán a tanítás (1 Tim 2: 12), de (nehogy még csak véletlenül is vezessék a férfiak gondolatait) a hangos imádkozás sincs megengedve. „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben…” (1 Kor 14: 34) Magukban viszont imádkozhatnak nyilvános helyen is, ilyenkor viszont kendővel, be kell fedniük a fejüket. Idézzük az ide vonatkozó Bibliai szakaszt: (Mi a témánk? Hogyan imádkozzunk?)

„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, a ki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét… Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége, de az asszony a férfiú dicsősége… Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején…” (1 Kor 11: 3-8) 

Imádkozáskor a külső testtartásnak (állva, ülve, térdelve, fekve…) nincs lényeges szerepe. És nincs lényeges szerepe annak sem, hogy reggel imádkozol, délben, vagy este, naponta egyszer, vagy többször, hiszen úgyis mindent felülmúl az az Ige, hogy „Szüntelenül imádkozzatok.” (1 Thessz 5: 17) Mi, megvalljuk, étkezés előtt nem imádkozunk. Ahol eddig jártunk, sok helyen tapasztaltuk, hogy étkezés előtt imádkoznak, de mesterkéltnek találtuk egy kicsit az egészet, különösképpen, ha minden étkezés előtt, sablonosan, különösebb odaadás nélkül, ugyanazt mondták. Lényegesnek találjuk viszont, hogy imádkozáskor az ember szíve legyen osztatlanul Istennél, gondolatait ne uralja más.

Most pedig szeretnénk lerombolni, az imádkozással kapcsolatos néhány rossz szokást, beidegződést, hamis tanítást. Ne menj úgynevezett „zarándokhelyekre” azért, hogy ott imádkozz, mert ott többen vannak esetleg, hátha Isten jobban „odafigyel”. Ezekhez a helyekhez mindig okkultizmus, babonaság kötődik, hamis bizonyságok, megtévesztő szellemek lengik be ezeket a helyeket, és az ártó démonok sokasága leselkedik itt a megtéveszthető lelkekre. Tartsd távol magad ezektől! Tartsd távol magadat a temetőktől is, ahol szintén sok a démon! Ezek bukott angyalok, akik szeretnének ismét testben megnyilvánulni. Magyarországon nagy halottkultusz van. Halottak napja idején milliók keresik fel a temetőket. Te ne menj ki, se akkor, se előtte, se utána! Gondold el, kinek viszel akkor virágot, koszorút, mécsest? Az elmállott csontoknak? A férgek-lakta tetemnek? (S az, vajon tud-e örülni ezeknek?) Ha emlékezni akarsz hozzátartozódra, ezt megteheted bármely napon, akár otthon is, vagy a buszon, minden ceremónia nélkül. Csak annyiszor menj tehát a temetőbe, amennyiszer feltétlenül szükséges, hogy esetenként rendbe tedd a sírt, mert lehetnek ezzel kapcsolatos közösségi igények, elvárások, hatósági szabályok, rendelkezések, előírások. Ha módodban áll, betonozással alakíts ki olyan környezetet ott, hogy az, később se igényeljen gondozást! Ne imádkozz a temetőben, különösen ne az elhunyt szerettedhez, ő, mint személy, úgy sincs ott, ne beszélj hozzá, ne érdeklődj, ne kérj tanácsot tőle, mert mindez utálatos Istened előtt!

Amikor bármely helyen imádkozol, ne használj segédeszközöket! Ilyen lehet, egy magad elé kirakott kereszt, egy imalánc, olvasó, esetleg valahonnan származó „szent” tárgy, „szent” (bűvös, vagy gyógyító) kő, „szent” kép, vagy „szentelt” víz. Nem pótolhatod ezekkel szíved őszinte megnyilvánulását, de azt ezek megerősíteni sem képesek, ráadásul ezek Isten szemében még pótlékoknak, bálványoknak is minősülnek. Imádkozáskor ne gyújts gyertyát, mécsest! Mit vársz ezektől? Talán a hangulaton akarsz srófolni? Ha nincs hangulatod, életed szerzője, megmentője, és mindvégig hűséges segítője elé járulnod, akkor ott és abban az időben, inkább ne imádkozz! Majd legközelebb.

Adja meg neked Teremtő Istened, hogy mindenkor hűséges imádója légy, és töltse be minden szükségedet, a te igényed és az Ő akarata szerint!