Az első feltámadás...2.

És íme, a korszak végének a jele! Egyszer csak történik egy olyan dolog, amely bár előre ki lett jelentve, mégis váratlanul tör rá az emberekre. Ez a Teremtő Isten, világkorszakot lezáró ítéletének, bevezető akkordja lesz. Már az ítélet első eseménye is, villámként csap le az emberiségre!

„Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.” – mondja Jézus tanítványainak. (Luk 21, 35) 

„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1 Thessz 4, 16-18)

Elemezzük az olvasottakat! Íme, egy világkorszak lezárásának, és egy új eljövetelének jele! Az emberiség történetében, lesz egy olyan, drámai esemény, melynek során az Úr Jézus Krisztus (anélkül, hogy letenné a földre a lábát), eljön a mennyből és kihívja, kirendeli, kiparancsolja, kiragadja, feltámasztja sírjaikból mindazokat, akik életük során, az Őbenne való hitben éltek, azaz a holtak közül, feltámadással, begyűjti az övéit. (Még azokat is, akik az előtt éltek, hogy az Úr Jézus testben, itt járt volna. Ők a Messiásban, Isten Felkentjében bíztak, aki majd az Úr nevében jön, elhozza az örök békességet a földre, és eltörli a bűnöket.)

De e nap drámájaként, nemcsak a Krisztusban elhunyt halottak feltámadása és mennybe menetele történik majd meg, hanem a világ számára további döbbenetként, mi, akik élő szentekként, újjászületett, megigazult keresztyénekként, testben élünk ebben az időben, szintén felvétetünk a földről. Miként a feltámadott halottak, mi is új, örökkévaló, mennyei testet kapunk (átváltozunk egy szempillantás alatt), és a levegőégben találkozunk Megváltó Istenünkkel, a Fiú Istennel, az Úr Jézus Krisztussal. Valamennyien együtt megyünk a mennybe, az Atyához. „Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” Ha bármikor, bármitől elcsüggedne a lelked, vigasztaljon ez az Ige! Nem vagy elfelejtve, vigasztaljon, hogy hamarosan jönnek érted.

Most különösen figyelj, egy hosszabb idézet következik a Bibliából! (1 kor 15, 40-58)

„… vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké… Éppenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is… De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki… És miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is… Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?… De hála az Istennek, a ki a diadalmat  adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes Atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. ” (1 kor 15, 40-58)

A Bibliának ez a része azok számára íródott, akik újjászülettek. Ránk vonatkozik, hogy „mindnyájan ugyan nem alszunk el”, nem halunk meg, hanem életünk során következik be ez az egyszeri, páratlan és drámai csoda. Ezt az eseményt, amikor a már meghalt igazak a történelem során először, feltámadnak, és az élő igazak átváltoznak (majd valamennyien elragadtatnak), a Biblia első feltámadásnak nevezi. Résztvevőiről így ír:

„Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak…” (Jel 20, 6) 

Első (biológiai) halál, amikor a lélek és a szellem elszakad a testtől, második (örök) halál, amikor a bűnös ember lelke és szelleme, örökre, elszakad Istentől. Amikor Isten végső ítélete következtében, a lélek és a szellem örökre elszakad Teremtő Istenétől, annak, az örök szenvedés helyére kell távoznia. A bűnös, ettől az időponttól, a létezésnek egy olyan visszafordíthatatlan és iszonyatos formájába kerül, amit a Biblia már nem minősít életnek.

(Véleményünk szerint az Úr Jézus ennek a helynek az ismeretében, e hely szörnyűségei miatt is jött el, hogy megóvja szeretett teremtményeit ettől a helytől, amely az ördögnek és az ő bukott angyalainak, a démonoknak készíttetett. /Mt 25, 41/ Mivel ugyanazért a bűnért ugyanaz az ítélet jár, a lázadó embernek ugyanoda kell kerülnie, ahol a többi, bukott, lázadó szellemi teremtmény gyötrődik. Végül is az ember döntötte el a saját örökkévalóságának színhelyét, amikor visszautasította Isten akaratát, illetve ingyen kegyelmét.)

Folytatás holnap