Fiatalság bolondság?...2.

Isten kemény törvényeket szabott.

„Mert valaki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon, atyját és anyját szidalmazta: vére rajta.” (3 Móz 2, 9)

„Ha valakinek pártütő és makacs fia van, a ki az ő atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: az ilyet fogja meg az ő atyja és anyja, és vigyék azt az ő városának véneihez és az ő helységének kapujába. És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges. Akkor az ő városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közűled a gonoszt, és egész Izráel hallja meg, és féljen!” (5 Móz 21, 18-21)

A Teremtő Isten Izraelben, a családokon belül is rendet követelt. A gyermekek nem mondhattak ellene a szüleiknek, nem szidalmazhatták azokat, feltétlen engedelmességgel tartoztak. Isten nem ismeri el a családon belüli demokráciát. Az apa, anya tekintélye szent, hiszen közismert, hogy a gyermeknek sokkal gyorsabban növekszik a kritikai érzéke, mint a tudása, tapasztalata, a jó és rossz dolgok közötti határvonalak felismerése. Nézz szét, napjainkban milyen eredménye van annak, amikor a fiatal, félredobva, szülei tapasztalatból eredő intelmeit, azt tesz, amit akar, amit ő maga jónak lát! Izraelben az ilyen engedetlen, csak az élet örömeit hajszoló, dorbézoló, részeges, parázna, szülei intelmeire oda nem figyelő fiakat, ki kellett irtani. Teremtő Istenünk arra vágyott, hogy népe mintanép legyen a világ valamennyi népe számára, nemcsak vallási, hanem társadalmi, erkölcsi területen is.

Mondhatod most, hogy ezek a törvények egy népre vonatkoztak, a történelemnek egy adott szakaszában. Mivel ez így igaz, mi elfogadjuk ezt az érvelésedet, viszont ismételten elmondjuk, ezekből a törvényekből ismerhetjük meg Teremtő Istenünket, ezekből tudjuk meg, hogy az Ő országában mi a rend alapja. Ma is. Mert Isten egyáltalán nem tolerálja a divat hullámait, nem veszi figyelembe az idők szelét, az ember körüli díszletek változását. Istennek ugyanarról a dologról ma is ugyanaz a véleménye. Milyen jogbiztonság lenne az, amelyik állandóan változtatja szabályait? Lehetséges, hogy az az Isten, aki régen elítélte az úgynevezett „melegeket”, most azt mondja, hogy: „Jól van, nem bánom, ha egyre többen azt mondjátok, hogy a „melegek” jelenléte csupán a teremtés sokszínűsége, elfogadom én is. Valamikor nem így gondoltam ugyan, de hát az idők változnak…” Isten szemében utálatosak a fajtalankodó „melegek”. Legyen elegendő erről csak egyetlen Ige a Bibliából!

„És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok.” (3 Móz 20, 13)

A paráznaságot is kifejezetten gonosz cselekedetnek, halálos véteknek ítéli Isten. A Biblia számos helyen foglalkozik e cselekedettel, de mindenütt egyértelműen elítéli azt. Egy-egy kijelentésből emeltük ki a következőket:

„… a kik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal 5, 21) „… kinn maradnak… a paráznák…” (Jel 22, 15) „A… paráznáknak… része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz,… ” (Jel 21, 8).

Amíg a férfi, a Bibliában mindenkor férfi(ú)ként kerül említésre, a másik nemnél szüzet (hajadont), eljegyzett szüzet és férjes asszonyt különböztet meg a Biblia. Nézzük, mit olvasunk a szűz lánnyal való paráznaságról!

„Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.” (2 Móz 22, 16)

Ugyanez, máshol: 

„… Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.” (5 Móz 22, 29), 

Azaz a paráznaságra csábítónak a hajadonért kötelező volt (Izraelben) pénzt fizetnie annak a családnak, ahol a lány addig nevelkedett. Emellett kötelező volt feleségül vennie ezt az elcsábított leányt, és egy életen át vele élnie. Következik ebből az is, hogy a hajadon soha többé nem lehetett másé. Nagyon meggondolandó volt tehát a dolog!

„Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: vigyék ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzék meg őket kővel, hogy meghaljanak… De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált. A leányt pedig ne bántsd,…” (5 Móz 22, 23-26)

Itt a törvény logikája az, hogy a városban a leány segítségért kiálthatott volna (de nyilván nem kiáltott, hiszen akkor védelmére keltek volna), míg a mezőn egyszerű erőszak áldozata volt. A férfiú elitélése jogos, mivel más jegyesére, más jövendőbelijére rontott rá.

Ha valaki feleségül vett egy hajadont, és utólag kiderült, hogy korábban, titokban, a hajadon már más férfival is volt: (de akkor ez nem derült ki)

„Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon, mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az ő atyjának házánál. Így tisztítsd ki közűled a gonoszt.”(5 Móz 22, 21)

És lássuk, mi volt a rendelkezés, ha egy férfi, házassági kötelékben élő, férjes asszonnyal lépett félre, illetve egy ilyen asszony, idegen férfival létesített parázna kapcsolatot!

„Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.” (5 Móz 22, 22)

Mint láthatjuk, Istenünk kifejezetten házasságpárti. Maximálisan óvja a házasság tisztaságát. De számára nem létezik, az utóbbi időben divattá vált, felelőtlen, kötelezettség nélküli élettársi kapcsolat sem, és mélységesen elítéli a házasságkötés előtti testi kapcsolatot is.

Pál apostol, tanítványának, Timóteusnak ezt írta: 

„Az ifjúkori kívánságokat… kerüld,…” (2 Tim 2, 22),

A Prédikátor könyvében ezzel összefüggésben pedig, ezt olvashatjuk: „Mindennek rendelt ideje van,… ideje (van) az ölelgetésnek… Ideje van a szeretésnek…” Mindennek megvan, eljön a maga ideje,  csak ki kell várni.

Szólnunk kell még arról, hogy Isten a húsz évesnél fiatalabbakat, más mércével méri, mint az ettől idősebbeket. Azt tartja, (4 Móz 32, 11 és 5 Móz 1, 39) hogy ez a korosztály, még nem tudja megkülönböztetni erkölcsi területen sem, a jót a rossztól. (Éppen ezért lennének a szüleikre utalva!) Ettől függetlenül egyáltalán nem nézi el felelőtlen életüket, feljegyzi azt, de reméli, mihelyt „felnőttek” lesznek, megbánják korábbi gondolataikat, cselekedeteiket, bűnüket. Hogyan is fogalmaztunk a korábbiakban? „… a bűnös ember is üdvözülhet, örök életet élhet majd Istennel, ha még testi életében megbánja bűneit, bocsánatot kér azokért, és a továbbiakban felhagy bűnös életvitelével. Isten segít megtalálni a megigazulás útját azoknak az embereknek, akik kitartóan keresik ezt az utat.” Élj tehát bölcsen! Csak ismételni tudjuk:

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” (Péld 9, 10)

Haladéktalanul kezd el a Biblia olvasását! Barátkozz olyanokkal, akik már fiatal koruk ellenére is törekednek a bölcsességre, Teremtő Istenünk megismerésére! Bulizás helyett, csatlakozz, olyanok társaságához, akik esetleg már el is fogadták Isten akaratát! Vagy menj, és keress olyan gyülekezetet magadnak, ahol megtanítanak azokra a lépésekre, amelyekkel lélekben eljuthatsz személyes megváltód elé, az Úr Jézus Krisztus elé! Így, vagy egyszer egy csendes egyedüllétedben, de mielőbb, szólítsd meg Őt, és bűnbánó lélekkel kérj bocsánatot eddigi életedért! Az Úr Jézus Krisztus várja ezt a pillanatot. És megbocsát neked.  Megnyitja előtted Isten országának kapuját.

„A dolgoknak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatát megtartsad, mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Préd 12, 15-16)