Zákeus története...1.

Zákeusról a Lukács evangéliumában olvashatunk, íme így szólnak a 19. rész, 1-10 versek:

„„És bemenvén (Jézus), általméne Jérikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előrefutván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.  Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács 19, 1-10)

Az Igéből három dolgot tudunk meg Zákeusról: gazdag volt, foglalkozására nézve fővámszedő és alacsony termetű. A történet szempontjából valamennyi nagy jelentőséggel bír. Gazdag volt, tehát valószínűleg nagy és szép házzal rendelkezett, nyilván ehhez jókora föld is tartozott, lehettek állatai, béresei, szolgái, cselédei. Nyilván bővölködött egyéb javakban is, lehettek arany és ezüst tárgyai, ékszerei, és ezek mellett még sok pénze.

Tellett mindenre Zákeusnak, hiszen mint olvastuk, kifejezetten jó állása volt. A vámszedők akkoriban a római megszállók részére szedték az adót és a vámot. Ez az állás kifejezetten ellenszenves volt a zsidók számára, hiszen az adók és vámok behajtásával egy idegen hatalmat szolgáltak, tevékenységükkel saját népüket sarcolták, és Rómát gazdagították. Egyéb okból sem szerették a vámszedőket. Korruptnak, csalónak és minden tekintetben megbízhatatlannak tartották őket, olyannyira, hogy még a legegyszerűbb bírósági eljárásokban sem vehettek tanúként részt, hiszen úgysem lett volna igaz, amit vallanak. A vámszedőknek természetesen megszabták a rómaiak, hogy egy-egy szállítmány, vagy termésmennyiség, kifogott halmennyiség, stb. után, mennyi vámot, vagy adót kell beszedniük, majd a római hatóság részére leadni. A vámszedők viszont annyit szedtek, amennyit akartak, sok esetben „patvarkodással”, veszekedéssel, erőszakkal. Tevékenységük gyakorlatilag ellenőrizhetetlen volt, vita esetén pedig megvédte őket munkaadójuk. Ha másért nem, hát azért, mert a kicsalt többletből mindig juttattak valamennyit római feletteseiknek. Nyilván lehetett velük egyezkedni is, meg lehetett vesztegetni őket. A termést, jó pénzért le lehetett tagadni, az eseményeket meg nem történtté tenni, megmásítani. Így a vámszedők látványosan meggazdagodtak. Zákeus nem is akármilyen vámszedő volt, hanem ő a ranglétrán már feljebb haladt, ő már fővámszedő volt. Nagyon szerethették a rómaiak, nyilván nagyon ügyesnek, talpraesettnek és eszesnek találták. Mindezt Zákeus névvel kellett megélnie, ami a zsidók nyelvén azt jelentette: ártatlan, tiszta.

Kicsi termete még tovább ronthatott a megítélésén, így még csak azt sem lehetett róla mondani, hogy szép és derék ember, valószínűleg az asszonyok is kinevették, gúnyolódhattak rajta a háta mögött. Ha termetéből eredően vám, vagy adóvitába keveredett, mindenkor a római katonáknak kellett védelmükbe venni, hiszen önmagát aligha tudta volna megvédeni.

És egyszer csak, ez a mindenki által megvetett és kigúnyolt Zákeus, tudomást szerzett arról, hogy a Názáretből való Jézus ő előtte megy majd el. Nagyon szerette volna látni, hogy ki ez az ember, fiatal vagy idős, alacsony vagy magas, egyszerű, hétköznapi megjelenésű, vagy valami különlegesség. Valószínű, hogy Zákeus már sok mindent hallott felőle, de most személyesen is látni akarta. Ki lehet az, aki mindenféle betegséget meg tud gyógyítani, aki még a vakok látását is vissza tudja adni, aki ki tudja űzni az emberekből az ördögöket, és azok engedelmeskednek neki, aki még a halottat is vissza tudja hozni az életbe, aki azt mondja, hogy ő a világ világossága, aki azt állítja, hogy az Isten az ő Atyja, és aki azt állítja, hogy a mennyből jött, és joga van ahhoz, hogy megbocsássa a bűnöket?

Ezt a személyt Zákeus feltétlenül látni akarta. „És előrefutván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra vala elmenendő.”

Amikor Jézus ment valahová, mindig nagy sokaság követte. A szűkebb és tágabb tanítványi köréhez tartozók mellett, sokan mentek Vele olyanok, akiket meggyógyított, de olyanok is esetleg, akik éppen azért követték, hogy előbb-utóbb a közelébe férkőzhessenek és kérjék a meggyógyításukat. Voltak, akiket Jézus tanításai vonzottak, tetszett nekik az Isten országáról való beszéd, elgondolkozhattak a példázatain. Az iránta érdeklődők egy része városról-városra követte, mások annak a településnek voltak a lakosai, ahol Jézus éppen áthaladt. Így lehetett ez Jerikó esetében is, ahol Zákeus lakott. És a tömegből valaki észrevehette, hogy a fővámszedő felmászott egy fára, és rejtve, onnan leskelődik. Nevethettek rajta, és valószínűleg szóltak erről Jézusnak is. 

„… feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.”

Folytatás holnap