Az Úr Jézus Krisztus gyülekezete...1.

A Szentírás szerint, az ősatyáktól, Jézus Krisztus mennybemenetelét követő első Pünkösdig, az emberek közül valaki, vagy zsidó volt, vagy pogány. Pogányok voltak az egyiptomiak, az asszírok, a káldeusok, a médek, perzsák, görögök, de a rómaiak is, hogy csak azok közül említsünk néhányat, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a zsidó néppel. Valaki tehát vagy zsidó volt, vagy pogány, ez a kétféle nép létezett. Zsidó férfi nem vehetett feleségül pogány leányt, de az Úr törvényei szerint, zsidó leányt sem adhattak hozzá pogány férfiúhoz. A zsidóknak tilos volt követni, vagy átvenni a pogányok szokásait, és tilos volt számukra a pogány (bálvány-) istenek imádása. Az előírások szerinti elkülönülést fejezte ki az is, hogy a pogányok nem vehettek részt a zsidók vallási szertartásaiban. Ha mégis érdeklődtek, ott lehettek ugyan az Istentiszteleteken, de az áldozatok bemutatásában, a dicsőítésben, magasztalásban, imádkozásban már nem vehettek részt, azokat nem is láthatták. Amikor Salamon király felépíttette az első jeruzsálemi templomot, abban az áldozati oltár körüli rész lett a zsidóké, és ettől egy magas fal választotta el azt a területet, ahol a szertartások idején, a pogányok tartózkodhattak. Ez volt a pogányok udvara. Pogány ember csak halálbüntetés terhe mellett léphetett be a válaszfal mögötti területre. Így volt ez Jézus Krisztus idejében, a Heródes király uralkodása alatt újjáépített templomban is.

Ez a választófal, hűen fejezte ki a zsidó nép és a pogányok közötti különbséget. Amíg a zsidó nép, hitbeli gyengélkedései ellenére is, az ősatyák miatt, Isten szeretett népe volt, addig a pogányok nem számíthattak semmiféle áldásra, ők kívül voltak az ígéreteken. A választófal azt is jelentette, hogy a zsidó ember, ha tételesen megtartotta Isten törvényeit, üdvözülhetett, ezzel szemben a pogány, aki miután nem kapott törvényeket, be sem tudta azokat tartani, üdvössége tekintetében, ha egyáltalán tudott erről a lehetőségről, reménytelenül, teljes bizonytalanságban élte le az életét. Ám eljött az Úr Jézus Krisztus, és keresztáldozatával ledöntötte ezt a két nép között fennálló, szimbolikus falat. Szülessék ezután valaki zsidóként, vagy pogányként, egyaránt és azonos módon, akár azonos helyen is, saját Isteneként tisztelheti Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, az egyedüli Istent. Szülessék ezután valaki zsidóként, vagy pogányként, egyenlő lehetősége van Isten akaratának megismerésére és annak teljesítésére is, de az áldozatok bemutatására, Isten dicsőítésére, magasztalására, imádására, sőt imái meghallgatására is. A fal ledöntésével immáron, valamennyien azonos mértékben számíthattak, számíthatnak Isten áldásaira és megkülönböztetés nélküli irgalmára, szeretetére, azonos feltételekkel és esélyekkel nyerhetik el az örök életet, juthatnak üdvösségre. Az egykori pogányokhoz így szól Isten Igéje:

„… ti…(akik eddig) Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók (voltatok), reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon, most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén, hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén. És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak, és a közelvalóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek…” (Ef 2, 12-19)

Elképzelhető, hogy az idézett Ige, az azt megelőző magyarázattal sem egyértelmű. Világosítsuk meg az alábbiakkal! Az Ige kimondja, hogy akik eddig nem voltak „Isten népe”, ezután azok lehetnek. „… kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek…”, hogyan, mi által?„… a Krisztus vére által.” Mert kicsoda nekünk az Úr Jézus Krisztus? „Ő a mi békességünk,… ”, ha másért nem is, akkor a jelen Ige szerint azért, mert hit vonatkozásában összebékítette a zsidókat és a pogányokat, „… egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,… ” Miért tette ezt az Úr Jézus Krisztus? „… hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt…” Itt meg kell állni egy kicsit.

Az egyik nép (nemzetség) tehát eddig a zsidó nép volt, a másik nép (nemzetség) a teljes pogányság. A zsidó nép, mint tudjuk, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, számtalan hitbeli fogyatékossága mellett, megölte Isten prófétáit, de halálra adta Isten Fiát is. Isten haragja szállt reá. Bár Isten soha nem vetette el népét, üdvtörténeti szerepétől átmenetileg megfosztotta, egy időre félretette. A válaszfal lebontását követően is gondoskodott azonban arról, hogy a zsidó ember, ha változó feltételekkel is, de újfent kereshesse Istenét, békességben élhessen Ővele, és üdvösségre juthasson.

A pogányoknak viszont idáig semmiféle kapcsolatuk nem volt Istennel, így nem jelenthetjük ki azt sem, hogy háborúságban, vagy békességben éltek Istennel. Az Úr Jézus Krisztus, a válaszfal lerombolásával, a pogány ember számára is feltárta az Istennel való békességben élés, illetve az üdvösségre jutás lehetőségét. Ezek után, mint írtuk azonos feltételekkel közeledhet Istenhez a zsidó is és a pogány is, és Isten azonos mércével méri mindkettőt. Fogadjuk el, hogy az Úr Jézus Krisztus vére által „… van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.”Az Úr Jézus Krisztus azzal, hogy lerombolta ezt a válaszfalat, egy új népet hozott létre. Az eddigi két nép mellett létrejött egy harmadik. Ez a nép, bár ugyanúgy hús-vér emberekből, személyekből áll, de a világ számára, mint nép, mégsem látható. Ez az új nép zsidókból és pogányokból áll, mégpedig olyan zsidókból és pogányokból, akik az Úr Jézus Krisztust fogadták el Megváltó Istenüknek. Akik felelősségteljes felnőttként megtértek, megkeresztelkedtek, Szentlélekkel betöltekeztek, megigazulva újjászülettek, azaz Isten gyermekei. Ők az Isten új népe, szeretett népe, jelenlegi hű papsága. Ők azok, akik a zsidó nép, mint nép helyett, hirdetik Isten szeretetét, hatalmasságát, Isten evangéliumát, az üdvösség útját, egyben magasztalják az Ő Fiát, Aki testté lett azért, hogy az embereknek üdvösségük lehessen. Ez az új nép nem más, mint az Úr Jézus Krisztus Gyülekezete.

Fentebb írtuk, hogy a Gyülekezetnek zsidó és nem zsidó személy is tagja lehet, azaz a megtérése és újjászületése után, a zsidó ember és a pogány ember is, egyaránt a Gyülekezet tagjává lesz. Belátható, hogy az üdvösség vonatkozásában, a zsidó ember már semmiféle előjogot nem élvez a pogánnyal szemben, neki ugyanúgy meg kell térnie, be kell töltekeznie a Szentlélekkel, mint egy pogánynak. Mondhatjuk ezek után, hogy a Gyülekezet nem más, mint az igazhívő keresztények összessége? Igen. Mondhatjuk, hogy kizárólag azok üdvözülnek, akik tagjai a Gyülekezetnek? Igen. Mondhatjuk azt is, hogy az elragadtatással, az Úr Jézus Krisztus a Gyülekezetet viszi majd el a földről? Igen. Mindhárom kérdésre, igen a válasz.

Folytatás holnap