A szelíd olajfa...1.

Az Újszövetség levelei közül, Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében találkozunk ezzel a jelképes fogalommal. A szövegkörnyezet egyértelmű választ ad arra, hogy mit, vagy kit nevez szelíd olajfának a levél írója. A szelíd olajfa, gyökerestől, ágastól, Izrael népe, a zsidóság. Azt állítja, hogy ennek az olajfának az ágai, hitetlenségük miatt „kitörettek”, és helyükre olyan új ágak „oltattak be”, amelyek korábban egy vad olajfa ágai voltak. Ez utóbbi ágak, a hitetlenekből lett igaz hívőket jelentik, tehát újjászületett, megigazult keresztényeket.  Nem kevesebbet állít tehát e levelében Pál, minthogy a zsidóság, mint nép, kitöretett, és helyette egy új „nép” oltatott be, ez a nép pedig a kereszténység. Amíg az előző ágak hitetlenségük miatt törettek ki, a vad olajfáról ide beoltott ágak, éppen hitük miatt oltattak be. Csakhogy van egy gond. Ha a jelképben a szelíd olajfa, egy Isten számára elkülönített szent nép, akkor az ágak kitörése után a gyökér, amely nem vágatott ki, továbbra is szent. Következésképpen: ha csak gyökereiben is, de életben van a szelíd olajfa.  A kérdés ezekután az, hogy a hitében elbukott Izraelt a továbbiakban is Isten népének kell-e tekinteni, vagy Isten végleg elvetette ezt a népet? (Helyette talán egy új „népet” fogadott a szívébe?)

A tanítás célja, ennek a nem egyszerű kérdéskörnek Szentírás szerinti vizsgálata, és a következtetések levonásából egy határozott álláspont kialakítása. Fontos ugyanis, hogy milyen kép él bennünk Izraelről, hiszen a mostanában mindinkább teret hódító idegengyűlölet és rasszizmus keretein belül, észrevehetően, újra, egyre hevesebb lángokkal kezd fellobbanni a zsidógyűlölet, az antiszemitizmus. Tudnunk kell, melyik oldalon állunk, mert nem mindegy, hogy ebben a kérdésben a Mindenható Isten szerint foglalunk-e állást, vagy (még ha tudatlanságból is, de) Vele szembehelyezkedve, inkább a kijelentéseivel ellentétes, tévelygő tanokat támogatjuk-e. Az eligazodás érdekében, vizsgáljuk meg a zsidóság Biblia szerinti eredetét, továbbá vizsgáljuk meg, miért éppen ez a nép lett Isten népe, egyben próbáljuk meg kifürkészni, a Teremtő Isten miért érezhette szükségét annak, hogy legyen egy saját népe.

Amikor az özönvíz után, az ítélettel sújtott földön újra elszaporodott és szétszéledt az emberiség, az emberek egy idő után bálványimádóvá lettek. Áldozatokat mutattak be a Napnak, a hegyekben lakó isteneiknek, a termékenység istenének, a harc istenének és még ki tudja felsorolni hányféle istennek, vagy istenségnek. Áldozataikkal megpróbálták jóindulatra bírni az esetenként haragvó isteneiket. Mezopotámiában (nagyjából a mai Kuwait területén) élt egy viszonylag módos, szolgák felett is rendelkező, gazdálkodással, állattenyésztéssel foglalkozó ember, aki nem bízott a bálványokban, aki a Teremtés Istenét kereste, azt az Istent, aki teremtette a mindenséget. Számára ez az Isten volt a leghatalmasabb és az egyetlen elfogadható. Ezt az embert Ábrahámként ismerjük. Isten, figyelve Ábrahám kitartását, hallva hozzá intézett dicséreteit és fohászait, egy idő után megszólította őt, és ezt mondta neki:

„… Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei.” (1 Móz 12, 1-3)

A Teremtő Isten tehát azt kérte tőle, hogy oly módon is különüljön el a bálványimádóktól, hogy hagyja el a lakhelyét, földjét, rokonságát, barátait, ismerőseit, és települjön le az Úr által mutatott új helyre. Ha így tesz, engedelmessége jutalmaként, Isten védelme kíséri majd egész földi életét, és utódai által nagy néppé lesz. Emellett Isten azt is megígérte neki, hogy úgy megáldja, hogy sokak számára, ő maga is áldássá lesz. Ehhez egy dolgot kellett tehát megtennie Ábrahámnak, el kellett különülnie a többiektől. Fizikailag is és lelkileg is. „Különülj el!” - mondta neki Isten. (Héberül: Lekh lekhá!) Ne imádd az isteneiket, ne járj velük közös úton! Szakíts meg velük minden kapcsolatot! Költözz máshová!

Folytatás holnap