Az Úr Jézus Krisztus gyülekezete...2.

A Gyülekezet létrejötte az Úr feltámadását, majd mennybemenetelét követő, első Pünkösdhöz kötődik, küldetése pedig az elragadtatásával ér véget. Tekintsünk most bele a kezdetekbe! Pünkösd ünnepére a zsidók nagy létszámban jöttek fel Jeruzsálembe a távoli országokból, a szórványokból is. Azon a nevezetes napon, hatalmas tömeg gyűlt össze Jeruzsálemben. Miután az apostolokat az Úr Jézus Krisztus mennyei erővel betöltötte, megkapták a Szentlelket, kiálltak a tömeg elé. Szószólójuk, Péter, beszélt az összesereglett népnek a néhány héttel ezelőtti eseményekről, és beszédében a próféták írásaira hivatkozva bizonyította, hogy az a Jézus, akit a Páska ünnepén keresztre feszítettek, bizony Isten Fia volt. Azt is mondta, hogy ez a Jézus Krisztus, feltámadott, nem maradt a halottak világában. Feltámadásának ők valamennyien tanúi. Ezt a Jézust, Úrrá és Krisztussá tette az Isten.

„Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostolnak: mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnök bocsánatjára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát… Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől! A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek… Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (Apcsel 2, 37-47)

Öröm ezeket a sorokat olvasni. A hallgatóságot mintha szíven ütötte volna mindaz, amit Péter mondott. Bűnbánatra jutottak és megtértek. Nem fontolgatták hetekig, hónapokig, évekig. Nem akartak újabb és újabb bizonyítékokat, elhitték a hallottakat. Még azon a napon, háromezren megkeresztelkedtek, s az Úr naponta növelte az üdvözülők létszámát.

Külön érdekesség, hogy ezek a megtérők, annyira komolyan vették a dolgot, hogy a Szentírás üdvözülőkként ír róluk. Ezek nem álkeresztények lettek, nem egy új vallás követői, ezek egyenesen a Gyülekezet tagjai lettek, Isten szeretett (új) népe, Isten (új) szent papsága. További érdekesség, hogy a Gyülekezet első tagjai, az apostolok, valamint a beszédükre megtérők is, mind zsidók voltak. Íme igazolódik, hogy Izrael, mint nép ugyan kitöretett a szelíd olajfából, de némelyek nem törettek ki, Isten hagyott egy maradékot. És lám, a maradék szent ágak mellé, máris megkezdi azoknak a zsidóknak a visszaoltását, akik megtértek. Amint továbbterjedt a Jézus Krisztus körüli igazság, a pogányok közül is egyre többen tértek meg, és oltattak be a szelíd olajfába. Létrejött és szaporodott az új nép, épült a Gyülekezet.

Ha a Gyülekezet tagjai azok, akik üdvösségre jutnak, mert bűneikre bocsánatot nyertek, és ha Jézus Krisztus a bűnök bocsánatáért adta az életét, akkor ebből az következik, hogy Urunk, a Gyülekezetért adta az életét.

A Gyülekezet tagjait eleinte nagy népszerűség övezte Izraelben. Később, amikor a nép vezetői ráébredtek, hogy ezek az új tanok veszélyeztetik magát a zsidó vallást is, sőt a nép azzal vádolja őket, hogy megölették Isten Fiát, a tömegeket maguk mellé állítva, Istenkáromlással illették, és üldözni kezdték Jézus Krisztus híveit. Amikor Pál apostol, még megtéretlenül, Saulként üldözte, „kergette” Jézus új tanítványait, tehát a Gyülekezetet, egy alkalommal megállította őt az Úr Jézus Krisztus.

„És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz…” (Apcsel 9,  4-5)

Mivel a Gyülekezet tanai ellentétesek voltak az akkori kor pogány tanaival, a keresztyének (Krisztus lelkületűek) Izraelen kívül is folyamatos üldöztetéseknek voltak kitéve. Ennek hatására tagjaik, többnyire rejtőzködő életmódra, bujkálásra kényszerültek. A bűnös, parázna, és torzult vallásossággal átszőtt világ, a mai napig nem érti meg tanaikat, sőt sátáni vezérlettel gyűlöli is őket. Ez az új nép viszont azóta is él, létezik. Nem fogható meg, nem sorolható semmilyen földi ország népe közé, nem illeszthető semmiféle valláshoz, sem ismert egyházhoz. A világ igazából még azt sem tudja, kik a tagjai.  Csak az Úr Jézus ismeri az övéit. Az Úr Jézus Krisztus szerette, és mind a mai napig szereti és védelmezi a Gyülekezetet, mert lelkiségében, szentségében, céljaiban és gyümölcseiben, szinte Önmagát látja benne, azonosítja saját magával. A Biblia szerint, a Gyülekezet az Ő földi teste.

„… egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12, 13) 

„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” (1 Kor 12, 27)

„És Ő a feje a testnek…”, írja Pál a Kolossébelieknek. (Kol 1, 18)

Talán meglepően hat, de elképzelhető, hogy az egy testben élő tagok, azaz a Gyülekezet tagjai földi életük során, személyesen nem is ismerték egymást, soha nem is találkoztak egymással. A Biblia szerint mégis egy testben, és egységben éltek, illetve élnek a mai napig, a Krisztusban elrejtve. A Gyülekezet egységét, az egyes személyekben élő Szentlélek biztosítja. A Szentlélek Brazíliában, vagy Oroszországban, Nagykanizsán, vagy Gödöllőn is ugyanaz. Következésképpen egy-egy kérdésben, Isten Igéjének értelmezésében, vagy akár világi dolgok megítélésében, a Gyülekezet tagjainak azonos véleményen kell lennie. Amikor Jézus Krisztus, a megfeszítését megelőző éjszakán imádkozott az Atyához, így szólt:

„De nemcsak ő érettök (az apostolokért) könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek…” (Jn 17, 20-21)

Ha nem vagyunk egyek, külön-külön sebezhetőek vagyunk. De az egységben lévőket nem lehet megtámadni, mert jó pásztorunk van, aki szemmel tartja az övéit. És Gyülekezetét ügyesen elrejtette, Önmagába. Így amikor Sátán támadna, az Úr Jézussal találja magát szembe. Mint Saul. De milyen csodálatos dolog az is, hogy amikor Istenünk a Gyülekezetre tekint, az Úr Jézus Krisztust látja, Aki a legkedvesebb számára. Mert mi Őbenne élünk, egyek vagyunk Vele. És ugyanolyan kedvesek vagyunk Isten szemében, mint a saját, szeretett Fia.

Folytatás holnap