Karácsonyi tévelygések...2.

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés: miért december 25-én ünnepeljük Jézus Urunk születésnapját? Tudni kell, hogy a pogány világban, december 25, már jóval a kereszténység megjelenése előtt ünnep volt, méghozzá a legnagyobb pogány ünnep. Ekkortájt született az „Ég királynőjének”, az egyiptomi bálványistennek, Izisznek a fia, és a pogány világban ezen a napon ünnepelték a babiloni királynő fiának megszületését. Babilonban a Nap győzelmét is december 25-én ünnepelték, e naptól ugyanis, az egyre rövidülő nappalokat, egyre hosszabbodó nappalok váltják fel, azaz rövidülnek az éjszakák. Ezt úgy értelmezték Babilonban, hogy a Nap győzött, a világosság legyőzte a sötétséget. Ezen a napon magát a Napot, amely egyébként is imádat tárgya volt, nem, mint világító égitestet imádták, hanem mint testté lett istent. A pogány Rómában Saturnus (isten) ünnepének nevezték ezt a napot, amelyet istenük tiszteletére, hatalmas lakomákkal ültek meg.

Tény, hogy a 3. évszázadig a keresztény egyházban nem ünnepelték december 25-ét, ez a szokás csak a 4. évszázadban nyert teret. Róma, politikai okok miatt is, beadta a derekát és utat engedett a birodalom szerte megfékezhetetlenül terjedő keresztény tanoknak. Nagy Konstantin császár, 313-ban, egész birodalmán belül kötelezővé, azaz államvallássá tette a keresztény vallást. Az Úr születésnapját is ő jelölte ki, december 25-re. Úgy gondolta, ha birodalmán belül ez a nap egyébként is ünnepnap, akkor ez a nap megfelel a kereszténységnek is. Hiszen ha a kereszténység azt állítja, hogy Jézus a világ világossága, és legyőzi a sötétséget, akkor ő megfelelhet a babiloni világosság-sötétség tanoknak is, és lehet őt december 25-én imádni. Ráadásul, ha ő a testté lett isten, hát éppen ezen a napon lett testté, a babiloniak istene is. Minden stimmel. Már csak Máriát kellett kikiáltani az „Ég királynőjének”, és Jézust, a különböző kultúrákban máris imádhatják e napon, ennek, vagy annak az istennőnek a fiaként, de Isten Fiaként is. Békesség lett így a birodalomban, nem kellett félni egy esetleges vallásháborútól, amely még a birodalom széteséséhez is vezethetett volna. Hogy Róma polgársága, érdekei sérelme nélkül, szintén elfogadja a kereszténységnek ezt a nagy ünnepét, úgy döntöttek, hogy saját bálványistenüknek (Saturnusnak) az ünneplését, amely Rómában szintén december 25-re esett, továbbra is nagy lakomákkal ülik meg, de ezen a napon, már Jézus Krisztus születését is megünneplik.

Hát így lett december 25-e Jézus Krisztus születésnapja. Számolnod kell azzal, hogy amennyiben te ezen a napon ünnepelsz, tehát ezt a napot ünnepléseddel megkülönbözteted bármely más naptól, akkor ezen a napon, te akaratlanul is, a pogány bálványisteneknek hódolsz, ha tudod, ha nem. Ez a nap, a sötétség erőinek, a megtévesztés erőinek, a hazugság atyjának (Sátánnak), a napja. Olyan erősségek ezek, amelyek képesek voltak már annak idején ezreket és milliókat megtéveszteni, bálványimádatra bírni, abban megtartani évszázadokig, évezredekig. Még a saját egyházadnak sincs ereje kiszabadulni ebből a sötétségből, leleplezni a megtévesztést. Inkább hallgat, elhallgat. Pedig tudhatják, hogy a Biblia szerint sincs köze e napnak Urunk születéséhez! Miért nem mondják legalább, hogy vigyázz, e napon biztos nem született a Megváltó, ezt a napot nehogy megünnepeld! Utálatosságot cselekszel Istened előtt!

Szeretnénk tehát felhívni a figyelmedet, hogy az Úr Jézus számára ez az ünneplés egyáltalán nem kedves. Ne ünnepeld a karácsonyt! Szándékosan feledkezz meg december 25-ről! Urunk kifejezetten meghagyta, hogy hogyan emlékezzünk Reá, mit cselekedjünk az Ő emlékezetére. Ezek között sem körmenet, sem, névnap, születésnap, halottak napja megünneplése, sem éjféli mise, de még csak karácsonyi betlehem állítása sem szerepel. Ha már megigazult keresztény vagy, szabadságod van ugyan minderre, de vizsgáld meg, hogyan indulhatsz, milyen lélek hatására olyan dolgokra, amelyeket a sötétség erői uralnak. Miért teszed ki az ezekkel való találkozásnak magad? Ne ünnepeld a karácsonyt! Ne fogadd el úgy sem, mint szeretet ünnepe. Ez megint csak elmaszatolása a dolgoknak. Szeretni egész évben lehet! Ezek után már azt is utasítsd el, aki azt mondja, jó, elismerjük, hogy Jézus Krisztus nem ezen a napon született, de attól még megemlékezhetünk ezen a napon a születéséről… Nem. Ezen a napon biztos nem. Ez a nap már évezredek óta foglalt a szellemvilágban. Ez Sátán és a démonok napja.

Mit cselekedjünk, ha Jézus Krisztusról akarunk megemlékezni? Lapozzuk fel a Szentírást!

„… az Úr Jézus azon az éjszakán, mellyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által, ez(t) cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.” (1 Kor 11, 23-26) 

December 25-e helyett, bármely napon, bármely helyen, ahol ketten, vagy hárman összejönnek az Ő nevéhez, és hívei meg akarnak Róla emlékezni, törjék meg a kenyeret, egyenek egy-egy falatot belőle, igyanak egy-egy korty bort, s máris eleget tettek, Urunk parancsának. Szeretnénk egy kicsi pontosítást tenni a szövegben! Eddig soha nem javítottunk helyesírási hibát a fordításban, most (t) megtettük, az érthetőség kedvéért.

Szeretnénk még megosztani veled, hogy az utóbbi idők nyelvészeti kutatásai szerint, helyénvalóbb az alábbi

„E pohár amaz új testamentom az én vérem által, ez(t) cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” fordítás helyett, az „E pohár amaz új testamentom az én vérem által, ez(t) cselekszitek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” fordítás.

Amíg az eredeti fordítás nyelvtanilag valóban nehezen értelmezhető, addig az új változat egyértelműen kijelenti, hogy a pohár ürítésével eleget teszünk az „új” szövetségnek, amely Jézus vérében áll fenn. A pohár ürítésével a gyakorlatban, a jelen időben is kimutatjuk hitünket.

A kutatások szerint szintén jobb a „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek,” helyett a „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdetitek” fordítás.

Azaz e jelképes cselekedetekkel hirdetjük az emberiség, valamint a jó és gonosz szellemvilág felé, hogy emlékszünk az Úr halálára, nem felejtettük el az értünk hozott áldozatát, tudjuk, hogy életünk az Ő halálának eredménye. És e cselekedetekkel mindaddig hirdetjük ezt, „a míg eljövend.” Mi így emlékezünk meg mindenkor az Úr Jézusról, megcselekedjük az általa létrehozott „új” szövetséget, és hirdetjük az Ő halálát.

Folytatás holnap