Miért és kiért imádkozzunk?...1.

Amikor egy vizsga előtt állsz, vagy jelzáloghitel miatt el akarják venni az otthonodat, esetleg családtagod egyikét súlyos, életveszélyes állapotban beszállítják a kórházba, keresztyénként azonnal tudod, hogy miért, vagy kiért imádkozz. Jól teszed, ha ilyenkor kéred a segítséget. Szerető Istened nyilván látja és megérti ezeket a nehézségeidet, és segítségedre siet. Hallottuk, hogy amikor egyik, hívő testvérünk a kertjében fát metszett, percekig kereste, hová is tette, az imént még kezében lévő metszőollót. Fel és alá járkált a kertben, mindhiába. Ekkor az Úr Jézus Krisztushoz fordult, s bár mellőzött minden dicsőítést és magasztalást, nem emlegette fel Urának tetteit, háláját sem fejezte ki semmiért, egyszerűen annyit kért, hogy megtalálhassa metszőollóját. És lám, akkor vette észre, hogy a metszőolló ott lóg, felakasztva egy ágon, szinte az orra előtt, már csak érte kellett nyúlnia.

Jól ismertek tehát ezek a segélykérő imák, és sokszor az egyszerű ima is lehet nagyszerű. Bár Teremtő Istenünk, méltán elvárja, a Hozzá való közeledés, előző tanításban írott lépéseinek, formaságainak betartását, egyúttal szeretné azt is, ha nagyobb, üdvmunkája szempontjából fontosabb dolgokért imádkoznánk, ugyanakkor, éppen kimondhatatlan szeretetéből fakadóan meghallgatja a szívből mondott, egyszerű imákat is.

Évekkel ezelőtt hallottuk, vagy olvastuk (talán a Vetés és aratás című evangéliumi lapban?) az alábbi történetet: Egy vidéki kisvárosban hosszú idő óta kézbesítette a leveleket Simon, a mindenki által, jól ismert postás. Kicsit esetlen, mulatságos figura volt, viszont munkáját mindenkor, becsületesen, hiba nélkül ellátta. Kedvelték az emberek. Napi útja során, úgy dél körül, a település egyetlen templomához ért, ekkor rendszeresen bement a templomba. Még fél perc sem telt el, már újra az utcán volt, és folytatta munkáját. Sokaknak feltűnt ez, és megfigyelésükről értesítették a templom papját. A pap, egy alkalommal számon kérte őt. Mit csinálsz te itt, Simon? Amikor erre járok, – válaszolta Simon – mindig bejövök imádkozni. Igen ám, – így a pap – de azt mondják az emberek, hogy éppen csak beugrasz, hát mit lehet így imádkozni? Simon azt mondta: Én nagyon egyszerű ember vagyok, én nem tudok rendesen imádkozni, ezért amikor bejövök, csak annyit mondok: Jézus, itt van Simon. Kénytelen volt elengedni őt a pap. Történt egyszer, hogy Simont elütötte egy autó. Súlyos sérülésekkel feküdt a helyi kórházban. A városban hamar elterjedt ennek a híre, sokan meglátogatták. Ilyenkor, állapotához egyáltalán nem illő jókedvvel újságolta mindenkinek, hogy minden nap, dél körül, valaki egy rövid időre megáll az ágya mellett, és csak annyit szól: Simon, itt van Jézus.

Folytatás holnap