Napi remény...63.

 Akarnod kell a lelki növekedést

„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 2:12-13) Károli” 

Az emberi lélek növekedése feltételezi a növekedés iránti elköteleződést. Elengedhetetlen az emberi akarat, elhatározás és erőfeszítés a növekedés érdekében.

A lelki növekedés egy elhatározással kezdődik, amely elhatározás nem kell, hogy nagy ívű legyen, sokkal inkább legyen szívből jövő és komoly. Amikor Jézus követői egy elhatározással az ő útjára léptek, nem voltak tisztában döntésük minden vonatkozásával. Egyszerűen kinyilvánítottak egy szándékot, hogy követik őt, ami aztán egy izgalmas lelki utazás nyitánya lett. Jézus pedig megragadta ezt az egyszerű, ám komoly döntést és építkezett rá.

A Filippibeliekhez írt levél 2:12-13. igeversében Pál beavat minket a lelki növekedés rejtelmeibe, midőn azokhoz szól, akik már megtértek:

Figyeld meg a szóhasználatot: „vigyétek véghez a ti” üdvösségeteket – nem pedig „munkálkodjatok rajta”. Semmit sem tehetsz azért, hogy lelki értelemben megváltsd magad; Krisztus végezte el ezt életével, halálával és feltámadásával. Fontos azzal tisztában lenni, hogy Istennek része van a növekedésünkben – de nekünk is oda kell tennünk magunkat. Elszánt erőfeszítéseket kell tennünk a lelki fejlődésünk érdekében.

Elszigetelődve nem tudsz szellemileg növekedni

 „Gondolkodjunk azon, hogyan tudunk másokat motiválni arra, hogy szeretetben munkálkodjanak, és jó dolgokat tegyenek. Ne hanyagoljuk el a közösséget egymással, mint ahogyan azt némelyek teszik, hanem bátorítsuk egymást, különösen most, hogy a visszatérés napja egyre jobban közelít.” (Zsidók 10:24-25, NLT fordítás, második kiadás)

„És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. (Zsid. 10:24-25) Károli

Néhányunk visszakozik attól, hogy elköteleződjék olyan nemzetközi növekedési terv kidolgozásában, ami elszámoltathatóságot és másokkal való kapcsolatépítést feltételez, mert azt hisszük, hogy a szellemi növekedés egy személyes és privát dolog. Ehelyett inkább úgy gondoljuk, hogy minden egyes személy saját magának fejleszt ki egy ilyen dolgot.

Ez azonban távol áll az igazságtól. Az individualizmus erőltetése még a szellemi növekedéssel kapcsolatos gondolkozásmódunkat is befolyásolta. Nagyon sok szellemi fejlődésről szóló tanítás én-központú és önmagunkra fókuszáló, a többi kereszténnyel való kapcsolat témáját teljesen figyelmen kívül hagyva.

Ez egyáltalán nem biblikus és az Újszövetség nagy részét semmibe veszi. A keresztényeknek szükségük van a kapcsolatokra a növekedéshez. Elszigetelődve nem tudunk növekedni, közösségen belül tudunk csak fejlődni.

Az Újszövetségben újra és újra találkozunk azzal az alapigazsággal, miszerint a hívőknek szükségük van az egymással való kapcsolatra annak érdekében, hogy növekedni tudjanak. A Zsidók 10:24-25-ben úgy olvassuk, hogy „Gondolkodjunk azon, hogyan tudunk másokat motiválni arra, hogy szeretetben munkálkodjanak, és jó dolgokat tegyenek. Ne hanyagoljuk el a közösséget egymással, mint ahogyan azt némelyek teszik, hanem bátorítsuk egymást, különösen most, hogy a visszatérés napja egyre jobban közelít.” (NLT fordítás, második kiadás)

http://napiremeny.blog.hu

Folytatás holnap

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN