Hol van Isten, amikor nagyon fáj?
Katasztrófák: Hol van ilyenkor Isten?
Sokan vagyunk, akik –nem is, inkább mindannyian – időről időre fittyet hányunk Istenre és az ő útjaira. Másokhoz képest, vagy mondjuk egy terroristához képest lehet, hogy tiszteletre méltó, szerető embereknek tartjuk magunkat. De a szívünk tömény őszinteségével megvallva, ha Istennel kellene szembenéznünk, egyből tudatára ébrednénk a bűnösségünknek. Amikor imádságban hozzá fordulunk, nem belénk hasít néha váratlanul az az érzés, hogy Isten nagyon is jól ismeri a gondolatainkat, cselekedeteinket és önzőségünket? Az életünkkel és a tetteinkkel eltávolodtunk Istentől. Sokszor éltünk úgy, mintha remekül elboldogulnánk az életben nélküle is. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”
A következmény? A bűnünk elválaszt minket Istentől, ez pedig nem csak a mi egyéni életünkre van hatással. A bűnünkért való büntetés a halál, vagyis az Istentől való örökös elválasztottság. De Isten adott nekünk egy lehetőséget, hogy megismerjük és bocsánatot nyerjünk tőle.
Marilyn Adamson
Folytatás holnap
ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÁHÍTATOK OLVASÓIN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdvözöllek kedves látogatóm, érezd magad jól, és tanulj és épülj az olvasottakból: Jézus szeret téged!