Hozzászólás a tanításhoz...VII.

Kedves OnlineBiblia! 

3) Tizedik oldalon idézték a 2 Thessz 2, 1-3-at. Sajnálatos módon épp a lényeget nem idézték, ami az egészre világos és egyértelmű választ adott volna: "ne csaljon meg titeket senki semmiképpen..." és a lényeg itt következik: "mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia".

Ma már mi is úgy érezzük, hogy nem egyértelműen fogalmaztunk. Rövidített formában idézünk most írásunkból úgy, hogy más betűtípussal írjuk, az azóta átszerkesztett sorainkat.

„A Thesszalonikában élő keresztények úgy tapasztalták, akkora üldöztetésben és nyomorúságban élnek, hogy úgy vélik, ez már a nagy nyomorúság. Miután ők tudták(!), hogy a nagy nyomorúság előtt kell lennie az elragadtatásnak, megrémültek a gondolattól, hogy az elragadtatás esetleg anélkül, hogy ők azt észre vették volna, már megtörtént, és ők nem kellettek az Úr Jézus Krisztusnak. Megijedtek, hogy ittmaradtak. Második levelében Pál (többek között) hittestvérei ez irányú összezavarodott gondolatait igyekezett helyreigazítani. Íme néhány sor a levélből!

„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen…”(2. Thessz 2, 1-3)

Pál azt írta, hogy ne hagyjátok elhitetni magatokat „… mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.” Mármint dicsőséges eljövetelének, visszajövetelének „ama” napja. Mintha azt mondaná: Hol van még az? Ezzel szemben az elragadtatás időpontját (a thesszalonikaiakkal együtt) annyira várta,… remélte, hogy az még az ő életében következik be!… Már a kereszténység korai szakaszában is ebben reménykedve, így köszöntötték a hittestvérek egymást: Marana tha! (A mi Urunk jön, közel az Úr. /1 Kor 16, 22/) Tehát nagyon remélték, hogy hamar eljön értük az Úr Jézus Krisztus.

A thesszalonikaiak zavarát éppen ez képezte. Mivel először az elragadtatásnak kellett volna eljönnie, hogyan lehetséges, hogy ők már a nagy nyomorúságban élnek? Ha viszont már abban élnek, akkor már az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele következik, hol van hát az elragadtatás? Idegesek voltak.

Levelében Pál azzal nyugtatta meg őket, hogy elismételte számukra az eseményeknek azt a sorrendjét, amit már ottjártakor is elmondott nekik (2. Thessz 2, 5),…

Pál először is szétválasztotta egymástól az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelét és a Hozzávaló gyülekezésünk (elragadtatás) eseményét. Az elragadtatással nem foglalkozott, annak közeli időpontját mindenki várta és ismerte, viszont megnyugtatta hittestvéreit, hogy amiben élnek, az még nem a nagy nyomorúság időszaka, tehát (nem volt még meg az elragadtatás és) az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele még ugyancsak odébb van.

„… Mert nem jön az el addig, (Krisztusnak ama napja) mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik (a Fenevad) a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?” (2. Thessz 2, 3-5)

Pál sorolta, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt, még előbb egy hittől való nagymérvű elfordulásnak, egy világméretű hitehagyásnak kell bekövetkeznie, el kell jönnie még a bűn emberének, a Fenevadnak (Antikrisztusnak), aki Istenként imádatja majd magát…”

Mi így, már valóban szándékunk szerintinek tartjuk. (A tanítás még megjelentetés előtt áll!)

4./ „Állításuk szerint a jelenleg is féken tartó erő a Szent Szellem, ill. a Gyülekezet. Merthogy a Gyülekezetnek kell félretolatni, mielőtt az Antikrisztus hatalomra juthatna. Csakhogy a Gyülekezet nem félretolatni fog, hanem elragadtatni, kiragadtatni. Érezhető a különbség a két fogalom között. Nem egy, ha valamit félre tolok, ill. kiemelek, kiragadok valahonnan!”

Zoli ezt csak te találtad ki. Szíveskedj Pálnál reklamálni! Ugyanazt írjuk, mint fentebb: Ez már a spekuláció kategóriája! Tőled már keményebb pengeváltást várunk.

5./ Idézték a Máté szerinti evangéliumból azt a részt, amikor az Úr figyelmezteti a tanítványokat, hogy imádkozzanak azért, hogy futásuk ne télen és ne szombaton legyen. Márk és Lukács nem ír szombatot, csak a telet említi meg. Bizonyára nem véletlen!”

János meg se szombatot, se telet nem ír. Kösz.

„Legutóbb írtam még egy Igét, amit csalódásomra nem találtam meg az önök írásában. De akkor ismét beidézném:

"Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk" /1Kor 15, 52/

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ez az Ige az elragadtatásról beszél. (Igen, a Szerk.)
Mikor? Az utolsó trombitaszóra!!! Mik ezek a trombiták? Számszerint 7 trombitáról ír a Jelenések könyve, ami hét angyalnak adatik. Ez a hét angyal a földre mért csapásokat intézi a trombiták megszólaltatásával.”

Engedj meg egy személyes dolgot! Gyermekkoromat egy hatalmas vasúti rendező-pályaudvar közelében töltöttem, valamennyi gyermekkori játszótársam édesapja vasutas volt. A vagonok között kergetőztünk, „harcoltunk” bújócskáztunk. Akkoriban találkoztam először (és utoljára) azzal a vagontípussal, amit fékező vagonnak neveztek. Ez teljesen olyan volt, mint bármelyik tehervagon, csak az egyik végéhez még odaépítettek egy kis fülkét, egy kis kabint. Ebben a kabinban volt egy hatalmas, kormányszerű kerék és amikor úton volt a tehervonat, mindvégig ült benne egy vasutas. Tudni kell, hogy abban a korban még túlnyomórészt gőzerővel működő mozdonyok voltak forgalomban. Ez a gőzmozdony csak önmagát tudta szükség esetén lefékezni, de az általa vontatott negyven-ötven, árúval megrakott vagont nem, mivel akkor még erre nem létezett megoldás. Hogy a vonat lefékeződhessen, a teherkocsik közé a kocsirendezők beépítettek két-három fékező vagont, így az abban utazó vasutas, megfelelő időben, annak a kormányszerű nagy keréknek az elforgatásával, „behúzta” a saját fékét. Nyilván a mozdonyvezető tudta, hogy mikor kell az egész vonatot lassításra, vagy megállásra, tartózkodás esetén rögzítésre fékezni, illetve induláskor szabadjára engedni. A fékező vagonokban ülő segítőtársaival úgy tudott csak kommunikálni, hogy füttyjeleket adott le, amit azok meghallottak és annak megfelelően jártak el. Mivel azonban a mozdonynak több egyéb esetben is kellett hangjelzést adnia, például beláthatatlan kanyar előtt, sorompó nélküli átjáróhoz közeledve, stb. a kommunikáció a füttyök száma alapján működött. Három füttyre ki kellett engedni a féket, négy füttyre (és ez most komoly!) félig behúzni, öt füttyre megállításhoz (nem állóra fékezve) behúzni, hat füttyre a kerekeket állóra kellett fékezni. Amikor a fékező vagonban ülő vasutas meghallotta, hogy fütyül a mozdony, elkezdte számolni a füttyök számát. (Létezett ilyen munkahely!) Nyilván csak akkor cselekedhetett, amikor nem jött több fütty, tehát az utolsó füttyszóra. Ha akkor harsonát alkalmaztak volna, akkor az utolsó harsonaszóra.

Bizonyára tudod, hogy már Mózes idejében is trombitajelzéseket adtak le. Mivel ezek a kezdetleges trombiták (például akár a kosszarvból készült sófár is) nem dallamok lejátszására készültek, különben sem lehet dallam felismerésére apellálni a jeladónak, sorozatban leadott megszólalásaikkal adták az éppen aktuális információt. Külön jele volt a figyelem felkeltésének, külön jele volt az ünnepre való felkészülésnek, külön jele az összegyülekezésnek, külön jele a táborbontásnak, a tábor elindulásának (elindításának), a riadónak stb. És cselekedni mindig csak az utolsó harsonaszóra kellett, hiszen az adta meg a jelzés értelmét. Pál, zsidó lévén, ráadásul katona lévén nagyon is jól értette, amikor a Szentlélek kijelentette neki az eljövendő dolgokat. Ha nem így kapta volna meg, zavarba jött volna és értetlenül arra gondolt volna, hogy trombita nélkül indulna meg a Gyülekezet? Ez lehetetlen. Trombita nélkül nincs sem táborbontás, sem gyülekezés, sem indulás… Mint olvashattad, itt a riadót fogják megfújni. (Nézz utána a rabbinikus irodalomban, hogy az hány „darab” jel! És végig kell várni, csak az utolsóra szabad cselekedni!

A hatnapos háborúban, amikor Izráelt 1967-ben egyidőben megtámadta az összes körülötte lévő ország, a Jeruzsálemben lévő katonai alakulatok trombitajelekkel kommunikáltak egymással, mert ezeket a kódolt üzeneteket az ellenség nem tudta időben megfejteni. Birtokunkban van az a hangfelvétel, amikor a zsidó katonák elfoglalják a Jordán csapatoktól a Sirató falat, illetve a templomteret. Jól hallatszik a trombitából leadott jel, amely nem visszavonulásra, nem a hadtáp érkezésére, nem légitámadásra stb. adott jelet, hanem támadásra. Jól kivehető az egykori felvételen, amikor az utolsó harsonaszóra megindul az össztűz, a roham. És ezt a jelet ők sem tévesztették össze a Jelenések könyvében leírt angyali trombitaszóval! Bizony Zoli.

Azt mostmár („büntetésből”) keresd ki magadnak (Kék Peti) a Bibliából, hogy az angyalok miért trombitálnak az Úr Jézus Krisztus egyes ítéletei előtt!

Ne haragudj, ha ennyi mindennel terheltünk, de a kérdéseidet szerettük volna megválaszolni.

Annyit még engedj meg, hogy megkérdezzük, ha mégis mostanság lesz az elragadtatás, te mit teszel? Hogyan fogod tudni elintézni, hogy itt maradhass?

A másik: tételezzük fel, hogy elfogadjuk a ti tanításaitokat, azon kívül, hogy visszavonjuk eddigi írásainkat, mit kell tennünk mást mint eddig, hogy veletek együtt mi is vértanúk lehessünk? Te például hogyan készülsz jobban, mint jelenleg mi? Hiszen azt tanítjátok, hogy az általatok képviselt tantól jobban felkészültek lesznek követőitek.

Ha van időd, írjál!

Az Úrjézus Krisztus nevében, szeretettel: a Szerk.

Folytatás holnap

Isten áldása  legyen az áhítatok olvasóin