Hozzászólás a tanításhoz...XVI.

Kedves Esther!   

F O L Y T A T Á S:

Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy az Újszövetség több helyen is állítja, hogy Sátán „e világ fejedelme”. Keressünk ki két Igehelyet, amelyekben Jézus Krisztus nevezi így Sátánt, az ősi kígyót! „Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme…” (Jn 14, 30) A másik Igehely, amikor a Szentlélek elküldéséről és küldetéséről beszél. Azt mondja, hogy amikor majd eljön, meggyőzi a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében Az „Ítélet…, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.” (Jn 16, 11) Hogyan kell hát helyesen értelmeznünk ezeket az Igéket?

Sátán miután kivettetett a mennyből (Luk 10, 18) a levegőt és a Földet tette meg fáradhatatlan tevékenysége színhelyének. Az Ef 2, 2-ben így olvashatunk róla: „… a levegőbeli hatalmasság fejedelme”, az 1 Pét 5, 8 szerint: „… a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (kit nyeljen el Új ford. Biblia). A teremtés után a kígyóba bújva (1 Móz 3, 1) álnokságával rászedte Évát, ezáltal ő okozta Ádámnak, és rajta keresztül az emberiségnek a bukását, és a bűn bejövetelét most már az emberek világába is.

Sátán azzal, hogy az embert bűnre csábította, lefektette egy olyan világrendszer alapját, amelynek valóban Ő a fejedelme! Ez a világrendszer a sötétség és bűn világrendszere, a hazugság és lázadás világrendszere, valamennyi gonoszság világrendszere. Ennek a világrendszernek valóban Sátán a fejedelme részben mint alapító, részben mint aki e témákban a legjobb, mert ő a leggonoszabb, a leghazugabb, a legalattomosabb. Ennek a világrendszernek nem csupán zsarnoki fejedelme, hanem istene is (2. Kor 4, 4). Bukott angyalaival, démonaival egy olyan szellemi világot hozott létre és tart fenn, ami az erőszak, kapzsiság, önzés, nagyravágyás és bűnös kívánságok alapelvein, és szellemiségével „… most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.” (Ef 2, 2) Ez a világ érthető módon gyűlöli Istent, gyűlöli az Úr Jézus Krisztust és gyűlöli a Szentlelket, gyűlöli a világosságot, megveti Isten igazságát. Sátán, Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkája ellen harcol. Ha tehetné elpusztítaná az újjászületett hívőket, a Krisztus Testét, a Gyülekezetet, hiszen az igaz hívők mind az ő ellenségei, mert hitre jutásukkal kiléptek az ő világából, a továbbiakban nem őt szolgálják, nem az ő világát erősítik, nem az ő világából valók. Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból… azért gyűlöl titeket a világ.”(Jn 15, 18-19) Ezekkel a szavakkal azt jelentette ki tanítványai számára Jézus Krisztus, hogy ők már nem tartoznak e világrendszer alá, amelynek fejedelme, ura és istene maga Sátán! Aki viszont élete során nem tér meg és nem születik újjá, nem lesz az Úr Jézus Krisztusé, az életét Sátán szolgájaként éli le, és bűneiben hal meg. Végső helye a kárhozat lesz.

Az Úr Jézus Krisztus az ezeréves Békebirodalom megalapításával ezt a világrendszert fogja felszámolni (megszünteti Sátán fejedelemségét) és uralma végeztével (Sátán elpusztítását követően) létrejön majd egy új, örökérvényű kormányzati rendszer, amelyben az (Atya-)Isten az Úr. (Dániel 2, 44, és 7, 18, 22, 27) „… új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” (2. Pét 3, 13)
Sajnos napjainkban még mindezek csak a jövő reménységei. Mi még ebbe a sátáni rendszerbe születtünk bele és ebben a világrendszerben nevelkedtünk. Ebben forgolódtunk mindnyájan, a testünk kívánságainak, és hiábavaló gondolatainknak engedelmeskedve, de egyszer csak az irgalmas Isten akaratából újjászülethettünk. (Ef 2, 3-4) Újjászületett életünkkel viszont testben, továbbra is a sötétség erői által uralt világrendszerben kell élnünk. Kitéve Sátán szüntelen vádlásának, a gonoszság erői állandó zaklatásának. Az újjászületett keresztények szellemi harcáról ezt olvashatjuk az efézusi levélben: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6, 12)

Az igaz hívőket Sátán zaklathatja csupán, de erőt venni képtelen rajtuk, mert Isten „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol 2, 14-15) Jézus Krisztus egy alkalommal ezt mondta tanítványainak: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Luk 10, 19) Halála és feltámadása után a mennybe menetelekor pedig külön megerősítette a tanítványoknak és nekünk is, hogy jól értsük, kié a hatalom a Földön (is): „… mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28, 18)

Pál apostol így mondta el egyszer az Úr Jézus Krisztussal való találkozását: „… Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni. Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.” (Apcsel 26, 15-18)

Befejezésül adjunk hálát Mennyei Atyánknak, „… ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1, 12-14)

Egyben – kijelölve feladatunkat – így szól hozzánk a Szentlélek által: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2, 9)
Szeretettel: a Szerk.

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin