Hozzászólás a tanításhoz...XV.

Kedves Esther!

Úgy döntöttünk, hogy áttekinthetőbb lesz Sátán uralmával kapcsolatos írásunk, ha összekapcsoljuk a tegnapi és a mai levelünket. Tesszük ezt azért is, mert néhány javítást tettünk a tegnapi anyagba. Na, ne ijedj meg, semmit nem húztunk ki abból, hanem inkább egy-egy félmondattal itt-ott kiegészítettük azt. Bizonyságképpen pedig elmondjuk neked azt, hogy amikor ma délelőtt fogalmaztuk a folytatást, az egyik hittestvérünktől teljesen váratlanul kaptunk egy E-mailt, amiben nagy segítségre leltünk, ugyanis éppen a Sátán világrendszerét fejtegette levelében. Egy pár mondatát be is építettük soron kívül a neked írt anyagba, mert úgy találtuk, hogy néhány dolgot tőlünk szebben tudott megfogalmazni. Dicsőség az Úr Jézus Krisztusnak a segítségért, egyben köszönjük Csaba testvérünknek, hogy ennyire engedelmeskedett a Szentlélek szavának, és ezzel betöltötte szükségünket.

Idézünk először a 28. sz. tanításunkból!

„Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki a föld minden országait egy szempillantásban, és monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (Luk 4, 5-8)

Az ördög, hogy félrevezesse Őt, megpróbálta egy látomással elkápráztatni. Egy szempillantás alatt megmutatta Neki a föld minden országát, minden elképzelhető dicsőségét, és azt hazudván, hogy ez mind az övé, felajánlotta azokat Jézus Krisztusnak.”

A Bibliában egyetlen helyen sem olvashatunk arról, hogy a Teremtő Isten Sátán tulajdonába adta volna a jelenlegi Földet annak minden országával és dicsőségével együtt, hogy tulajdonosi hatalmat gyakoroljon fölötte, egyben annak adhassa, akinek akarja. Amikor Jézus Krisztusnak ezt mondta, hogy „… mert nékem adatott” egyszerűen hazudott. Nem igazán áll távol tőle ez a mentalitás. Jézus Krisztus így szólt később róla: „… Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8, 44) Tehát Urunk eleve a „hazugság atyjának” nevezi őt.

Menjünk vissza egészen a teremtésig! „És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (1. Móz 1, 3) Állíthatja-e valaki, hogy a Teremtő Isten az ördög részére teremtett világosságot, Napot, Holdat, vizeket, erdőket, mezőket, állatokat? Amikor pedig először szóba kerül az ember teremtése, ezt írja a Biblia: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék… mind az egész földön… És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá…” (1 Móz 1, 26, 28) Az ember teremtésekor tehát nem az ördögnek adatott a Föld, hanem egyértelműen az embernek, az emberiségnek. Nem tulajdonba, hanem használatra. Haszonbérlői, szívességi használói vagyunk az Isten által uralt és az Isten tulajdonában lévő Földnek.

A Biblia Isten üdvtervével foglalkozik, minden benne van, ami ahhoz szükséges, hogy a bukott ember elkerülhesse a kárhozatot. De nem szól sok olyan dologról, amire az ember bár kíváncsi, mégsem kap rá választ, mert Isten – végtelen bölcsességéből eredően – ezt így tartotta jónak. A Prédikátor könyvében ezt olvassuk: „A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” (Préd 1, 9) Mit enged sejtetni a Szentlélek ezekkel a sorokkal? Hogy elképzelhető, hogy már előttünk is élt valamiféle civilizáció a Földön, de kell ezt tudnunk? Hasznos ez a tudás az üdvösségünk szempontjából? Ha ezt tudná valaki, akkor talán hamarább megtérne? 

Ha már idéztük a teremtést, vegyük még egyszer szemügyre a róla írottakat, most más nézőpontból! „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (1 Móz 1-3)

Vizsgáljuk meg a „vala” szót, mit is fejezhet ez ki! Tudni kell, hogy a héberben (csaknem a teljes Ószövetség héberül íródott) nincs semmiféle kifejezés a „volt”, a „van”, a „lesz” vagy „lett” szavakra. Olvashatjuk tehát a fenti Igeszakasz egyik Igéjét így is: „… A föld pedig kietlen és puszta volt.” Ez így helytelen, Ézsaiás Igéje cáfolja is: „Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté (nem kietlennek teremtette lásd Új ford. Biblia) azt…” (Ézs 45, 18) Mivel annak, hogy: „… A föld pedig kietlen és puszta van.” nyelvtanilag semmi értelme, szintén értelmetlen éppen a teremtéskor arról beszélni, hogy: „… A föld pedig kietlen és puszta lesz.” Így utolsó lehetőségként ez kínálja magát: „… A föld pedig kietlen és puszta lett.” Más Bibliakutatók álláspontjával megegyezően mi is azt állítjuk, hogy az 1 Móz 1, 1 és az 1, 3 versek időpontja között, tehát a kezdetben való teremtés és a világosságot elrendelő isteni szózat között történt valami olyasmi, amiről nem ír részletesen a Biblia. 

Sátán, akit Isten valószínűleg nagy tekintélyű tisztségre szánt, elképzelhető, hogy valamiféle hatalmat kapott a kezdetben teremtett Föld vonatkozásában. Ha jól értelmezzük az Ézsaiás 14-ben írtakat, akkor éppen e hatalomban elkövetett fennhéjazása, felfuvalkodottsága okozta bukását, és hozta be a bűnt a világmindenségbe. „… ezt mondád szívedben… az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet… hasonló leszek a Magasságoshoz… A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója… A ki a föld kerekségét pusztasággá tette…” (Ézs. 14, 13-14, 16-17)

Tehát elképzelhetőnek tartjuk, hogy Sátán egykor szerepet kapott a földi történések irányításában, de közreműködése felette károsnak bizonyult és olyan kaotikus állapotokat okozott, hogy attól „… A föld pedig kietlen és puszta lett.” Tönkre tett a Földön mindent. Ha valaha adatott is valamiféle hatalom számára, a Teremtő Isten a sötétség helyett immáron világosságot akart látni a továbbiakban. Ha Sátán bármiféle jogot is képzelt (képzel) magának bizonyos dolgok felett, tudomásul kell vennie, hogy felfuvalkodottsága, valamint az angyalseregek egy részének Isten ellen történő fellázítása és megrontása miatt örökre kivettetett a mennyből (Luk 10, 18). Ez számára azt jelenti, hogy (ha átmenetileg még meg is tűrik eseti jelenlétét a mennyben de) ott a továbbiakban semmiféle szolgálatára senki nem tart igényt. Pusztulást okozó ténykedése után végignézhette, hogy (amire ő képtelen lett volna) a Teremtő Isten mindent újjá tudott teremteni, és nem is egyedül, hiszen a teremtésben alkotó munkájával Isten Fia is aktívan közreműködött (Péld 8, 22-30), ráadásul immáron számára teremtetett minden! „Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek (érte van minden Új ford. Biblia). Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Róm 11, 36) Isten Fiának teremtetett tehát minden, és Övé a dicsőség! Nem Sátáné. Ki állíthatja ezek után, hogy a Föld jelenleg Sátán tulajdona?

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvsóin