A Messiás és ellenségei...1.

Ebben a tanításban az Úr Jézus Krisztus földi üldöztetését szeretnénk bemutatni, abból a célból, hogy megmutassuk, Urunknak micsoda állhatatosságra volt szüksége, mennyi megpróbáltatást, szenvedést kellett kiállnia. Mindezt annak érdekében, hogy elvégezze a megváltást, azaz bocsánatot szerezzen bűneinkre, megtérhessünk, újjászülethessünk, és mennyei állampolgárként örökké élhessünk. Földi élete során szinte csak ellenállással, ellenségeskedéssel találkozott. Ellenségei, folyamatos üldözéseikkel el akarták Őt lehetetleníteni, el akarták hallgattatni. Tanításait állandóan megkérdőjelezték, személyét semmibe vették, kigúnyolták, lejáratták, leköpték, és végezetül hamis vádakkal a bűnösök közé sorolva megölték. Ellenzői körében nemcsak embereket találunk, hanem szellemi, démonikus erőket is, élükön Sátánnal. Urunknak ezekkel a legmagasabb szintű láthatatlan gonosz erősségekkel is meg kellett küzdenie, hogy küldetését sikerrel elvégezhesse.

Már születése körülményei is sejttették, hogy legkevésbé sem az elismertek, hanem inkább a lenézettek, megvetettek közé tartozik majd. A római császár az általuk leigázott Izraelben népszámlálást rendelt el, mindenkinek ott kellett összeíratnia magát, ahonnan származott. József, mivel betlehemi származású volt, a várandós Máriával Betlehembe ment. A zsúfoltság miatt a helyi vendégházban nem jutott számukra hely, így Máriának első gyermekét Jézust, egy istállóban az állatok között kellett megszülnie.

„… ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked, mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját, és Egyiptomba távozék.” (Mt 2, 13-14)

„… Heródes… megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól,…” (Mt 2, 16)

Heródes király, saját hatalmát féltve, a Betlehemben és környékén élő kisgyermekeket féltékenységből megölette, miután jelentették neki, hogy Betlehemben megszületett a zsidók királya. A megszületés tényére, a távolból érkező napkeleti bölcsek hívták fel a figyelmét, a születés helyére pedig a nép főpapjai és írástudói. Jézus, mint király, mint Messiás még alig látta meg a napvilágot máris nemkívánatos személynek számított, és el akarták pusztítani.

Heródes halála után a család visszatért Izraelbe, és Jeruzsálemtől északra egy távoli vidéken, eredeti lakóhelyén Galileában telepedett le, Názáret városában. Jézus itt nőtt fel. Közben gyarapodott nemcsak testben, hanem Isten és emberek előtti kedvességben is. (Luk 2, 52) Harminc éves lehetett, amikor megkeresztelkedett a Jordánban, és betöltötte Őt a Szentlélek.

„Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban: de amikor azok elmúltak, végre megéhezék. És monda néki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus pedig felele néki, mondván: meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden Igéjével.” (Luk 4, 1-4)

Bár Jézus megkeresztelkedésekor Isten kinyilatkozta, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik, és ezt Sátán is hallhatta, mégis így közelített Urunkhoz: „Ha Isten Fia vagy,…” Bizonytalanságot akart kelteni Benne, álnok módon meg akarta kérdőjelezni Isten szavát, mintegy azt mondván: tényleg ez hangzott el, biztos, hogy jól értetted? Bizonyítsd be, csinálj a kőből, kenyeret! Ha Isten Fia vagy ez nem jelenthet Neked semmiféle nehézséget, hiszen akkor Te is Mindenható vagy. Vagy talán, nem vagy éhes? Jézus Krisztus egy Igével utasította el az ördögöt, miszerint nem a kenyér az egyedüli étke az embernek. Az ember, Isten Igéitől is él. (5 Móz 8, 3) És különben is, Jézus nem azért jött, hogy öncélú csodatételekkel bizonygassa isteni mivoltát. Az ördög tovább kísértette.

„Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki a föld minden országait egy szempillantásban, és monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Luk 4, 5-8)

Az ördög, hogy félrevezesse Őt, megpróbálta egy látomással elkápráztatni. Egy szempillantás alatt megmutatta Neki a föld minden országát, minden elképzelhető dicsőségét, és azt hazudván, hogy ez mind az övé, felajánlotta azokat Jézus Krisztusnak. Egyetlen feltétellel, ha Jézus őt imádja, ő előtte borul le. Urunk visszautasította ezt a sátáni ajánlatot, és ismét egy Igével (5 Móz 6, 13) kényszerítette meghátrálásra. De az ördög továbbra sem nyugodott:

„Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd magad alá innét, mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged, és: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.  És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.” (Luk 4, 9-13)

Folytatás holnap