A Messiás és ellenségei…2.

Sátán most megpróbálta megingatni Jézusnak, Isten Igéibe vetett korlátlan hitét. Tudván, hogy Isten Igéjének nem lehet ellent mondani, maga is egy Igét mondott (91. Zsolt 11-12). Nagy ravaszul azt mondta Jézusnak: ha Ő valóban Isten Fia, akkor Őreá úgy vigyáznak, hogy akár a mélybe is vetheti magát, akkor is élve marad. Természetesen csak akkor, ha tényleg Isten Fia, és ha tényleg igaz az Isten Igéje. Ha ezekben olyan biztos Jézus, nosza, próbálja ki! Urunk tudta, hogy Isten Igéjétől hatalmasabb, kardszerűen hasító és meghátrálásra kényszerítő kijelentés valóban nincs, ezért Ő is Isten Igéjével válaszolt:

„Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Ne tedd próbára szavahihetőségét! (5 Móz 6, 16)

Gondoljunk bele, Jézus negyven napja már a pusztában élt, és nem evett semmit. Egyszercsak rátört az éhség. És ahelyett, hogy táplálék után nézhetett volna, előállt az ördög és akkor támadta Őt, amikor fizikailag már a leggyengébb legelesettebb és legsebezhetőbb volt. Egy éhes embernek a legnagyobb vágya, hogy egyen, erre előállt Sátán az ötletével: „… mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.” Az ember, bűnös természetéből eredően a test kívánságai mellett, még uralkodási vággyal, elismerésre vágyással, dicsőségvággyal is telve van, ezért kínálta fel részére a továbbiakban mindezeket, Sátán. „Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét,…” Tudta azt is az ördög, hogy az ember csak hittel tudja megragadni Isten Igéit, racionálisan, kézzel foghatóan soha. Az ember számára viszont esetenként jó lenne meggyőződni az Igék valódiságáról, megbízhatóságáról, jó lenne bizonyítékokat beszereznie. Hogyan kísértette Jézust harmadszor az ördög? Ugorj le innen, a magasból! Úgysem lesz semmi bajod! „Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.” És Jézus kiállta ezt a próbát is, pedig hozzánk hasonlatos hús-vér emberként volt jelen a pusztában. Ő emberként született meg, és hogy Isten Igéi igazak és megbízhatóak, azt ugyanaz a Szentlélek jelentette ki Neki, mint Aki bennünk is él, és igyekszik minket is meggyőzni azok igazságáról. Ahogyan Ábrahám hitt a Mindenható Istenben (hogy az áldozatul megölt fiát Isten majd fel tudja támasztani), és bízott az ígéretében, (hogy Izsákból nagy nép származik, tehát Isten fel is támasztja őt), Jézus Krisztus is hitt a Szentlélek, Istenről szóló kijelentéseiben, és kételkedés nélkül bízott azok beteljesülésében is. Ráadásul Jézus Krisztus bűn nélkül és a bűnre való hajlam nélkül született e világra, ezért tudta sikeresen vérehajtani földi küldetését. Mindezekről megfeledkezett Sátán, amikor kísértette Őt. „… az ördög, eltávozék tőle egy időre.”

Amikor Jézus visszatért Galileába, elment Názáretbe ahol felnevelkedett, és bement a zsinagógába. Zsidó testvéreinek beszélt az Isten országáról, az Ő felkenetéséről, és küldetése céljáról. Még alig jutott a beszédben előre, máris nagy felzúdulás és ellenkezés támadt.

„És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. És felkelvén kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák” (Luk 4, 28-29) 

Jézus alig tudott kimenekülni az indulatos zsidók kezei közül. Lám, még csak most állt be Isten munkájába, máris az életére törtek. Jézus tanított a szombatról is, arról a napról, ami a sínai törvények szerint olyan pihenőnap volt, amelyen csak halálbüntetés terhe mellett végezhetett valaki munkát. Jézus erről azt tanította, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért, azaz szombaton például, szabad jót tenni.

„Az írástudók és a farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.” (Luk 6, 7)

És Jézus gyógyított, bizonyítva, hogy a jó cselekedet felülírja még a törvényt is. Ellenfelei:

„… eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?” (Luk 6, 11) 

„És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma, és csodálkozék a sokaság. Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle.” (Luk 11, 14-16)

Urunk gyakran szembeszállt az írástudók, a szadduceusok és a farizeusok táborával, azaz Izrael vezetőivel. Bírálta azok hit nélküli vallásosságát, képmutató életmódját, kapzsiságát. 

„… az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani, és őt sok dolog felől kikérdezgetni, ólálkodván utána, és igyekezvén az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.” (Luk 11, 53-54)

„És monda (Jézus) nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok, de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek előtt magasztos, az Isten előtt útálatos.” (Luk 16, 15)

„És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban. Mondván nékik: Meg van írva: az én házam az imádságnak háza, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek… A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni. És nem találák el, mit cselekedjenek, mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.” (Luk, 19, 45-48)

Folytatás holnap