Növekedjetek a hitben!,,,1.

Ahhoz, hogy az újjászületett keresztények alkotta Gyülekezet tiszta maradhasson, és egészségesen fejlődhessen, elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyes gyülekezeti tagok mindvégig kitartsanak, és folyamatosan növekedjenek az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükben, és egyen-egyenként saját lehetőségeiknek megfelelően gondoskodjanak önmagukról, hogy növekedhessenek a szeretetben (Ef 4, 16). Isten ehhez a Gyülekezetben történő egyéni fejlődéshez komoly segítséget adott. Így írt erről Pál apostol:

”És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul;…” (1 Kor 12, 28) 

(Mi az anyaszentegyház helyett szívesebben használjuk a Gyülekezet kifejezést.) Tehát Isten azzal segítette és segíti a Gyülekezetet, hogy ajándékként adott számára apostolokat, prófétákat, tanítókat, evangélistákat, pásztorokat (Ef 4, 11) Ezek nem szellemi ajándékok, ezek különleges képességekkel felruházott konkrét személyek. Ők Isten ajándékai a Gyülekezetnek. Ők azok, akik közvetetten segítik az egyes tagok fejlődését, segítséget nyújtanak nekik az Igék közötti eligazodásban, az összefüggések feltárásában, felkészítik a Gyülekezet tagjait a szolgálat végzésére, a Krisztus Testének építésére. (Ef 4, 12) Az efézusiakhoz írott levélből az is megtudható (Ef 4, 10-11), hogy a Gyülekezet mindezeket az ajándékokat közvetlenül az Úr Jézus Krisztustól kapta (kapja).

Ha ezek az ajándékként adott apostolok, próféták, tanítók, evangélisták és pásztorok tevékenységükkel gondoskodnak is a Gyülekezet tisztaságáról és egészséges fejlődéséről, továbbra is szükséges, hogy az egyes hívők önmaguk is törekedjenek arra, hogy növekedjék a hitük, és növekedjék bennük a szeretet. Ezt úgy kell értenünk, hogy bár Isten ajándéka a hit és a Lélek gyümölcse a szeretet, ahhoz, hogy a „termés” megfelelő mennyiségű és minőségű legyen, egyen-egyenként hozzá kell tennünk a saját munkánkat is. Hasonlatos ez ahhoz a gyümölcsfához, amely beoltásából eredően már képes terméshozatalra, de mennyivel különb termés takarítható be róla, ha megfelelően gondozzák, esetenként megöntözik, körülássák, megtrágyázzák, metszik, permetezik, tehát megfelelő odafigyeléssel gondoskodnak róla. Pál, a korinthusiakhoz írott első levelében így írt erről:

”Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.” (1 Kor 9, 24) 

Ebben az Igében Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy miként egy futóversenyen is sokan futnak ugyan, de csak egyetlen győztest ünnepelnek majd, mindenki igyekszik a teljes erőbedobásra, hogy ő lehessen a győztes. Mi is így fussunk! Teljes erőbedobással, mintha csupán egyetlen győztest hirdetnének ki a végén. Ennek megfelelően legyünk felkészültek a versenyre, a győzelemért adottságainknak, lehetőségeinknek megfelelően tegyünk meg mindent, futás közben ne tekingessünk jobbra-balra, hanem szemünket az Úr Jézus Krisztusról soha le nem véve küzdjünk meg a harvadhatatlan koszorúért. Tehát: Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!

Ahhoz, hogy a Gyülekezet tagjai egyen-egyenkét is „győztesek” lehessenek, Istentől nem csupán a Gyülekezet kapott (és kap) ajándékokat, hanem valamennyi tag is kapott (és mindmáig kap) úgynevezett kegyelmi ajándékot. Tehát minden Újjászületett hívő részesül újjászületésekor (amikor elnyerte a kegyelmet) valamilyen kegyelmi ajándékban, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy újjászületésétől rendelkezik valamiféle új, addig nem létező kiemelkedő szellemi adottsággal vagy képességgel. (1 Kor 12, 7) Senki sincs, aki ne kapna ilyen ajándékot. Ezt a Szentlélek osztogatja, és kinek-kinek olyan ajándékot ad, amilyet akar. (1 Kor 12, 11)

Ez a szellemi ajándék lehet olyan adottság vagy képesség, amely azonnal használatra kész és további fejlesztésére nincs sem szükség sem lehetőség, és lehet olyan, amit a hívőnek kell egyre jobban kibontakoztatnia, továbbfejlesztenie, tökéletesítenie. Az ajándékok bár különbözőek, de egyik sem lebecsülendő, valamennyi egyaránt becses, hiszen mindet ugyanaz a Szentlélek adta, illetve adja, céljai elérése érdekében pedig ugyanaz az Úr Jézus Krisztus használja fel, és ugyanaz az Isten adja hozzá az erőt. (1 Kor 12, 4-6) Lássuk, hogy a Biblia szerint, mik ezek a kegyelmi ajándékok!

 „Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.” (1 Kor 12, 8-11) 

Soroljuk fel tehát milyen személyre szabott kegyelmi ajándékok léteznek! Bölcsességnek beszéde, tudománynak beszéde (Új ford. szerint: bölcsesség Igéje, ismeret Igéje), hit, gyógyítás ajándéka, csodatévő erő, prófétálás, lelkek megítélése (megkülönböztetése), nyelvek nemei (nyelveken való szólás), nyelvek magyarázata (nyelveken való szólás magyarázása) és irgalmasság gyakorlása. Ez utóbbi kegyelmi ajándékról az 1 Kor 12, 28-ban-ban írt Pál. Némelyik kegyelmi ajándék – mint fentebb már szó volt róla – azonnal használatra kész, ilyen például a gyógyítás ajándéka, míg némelyiket a hívő megajándékozottnak kell folyamatosan kibontakoztatnia, erősítenie, tökéletesítenie, ilyen például a hit. A továbbiakban ezzel a szellemi ajándékkal (ezzel a kiemelkedő szellemi adottsággal vagy képességgel) foglalkozunk részletesebben. Nézzük, hogyan fogalmazta meg Pál a Szentlélek által a hit lényegét!

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11, 1) 

Folytatás holnap