Hit és cselekedet…2.

„És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak… kinek magassága hat sing és egy arasz vala. Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt. És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala. És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek… Válaszszatok azért magatok közül egy embert, és jőjjön le hozzám. Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk… Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala… A Filiszteus pedig előjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át… És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal… Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam… Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is… mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is... És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat… tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz. Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, a ki a paizsát hordozza, előtte vala. Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével együtt… Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad… hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr… És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arczczal a földre esék. Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.” (1 Sám 17, 4-50) 

Dávid és mindenki, akiről olvashattunk eddig, igen erős hittel rendelkeztek, valamennyien igazak voltak Isten előtt. Amikor róluk esik szó nem győzzük hangsúlyozni, hogy hittek Istenben, bíztak igazságában és kijelentéseiben. Érdekes módon mégis a cselekedeteik kerülnek előtérbe mindenkor, mintha az fontosabb lenne, mint a hitük. Dávid hőstettéről is, még ha rövidítetten idéztünk is a Bibliából hosszabban írtunk, mint a hitéről, sőt a hitére – miután az említésre sem kerül a leírásban –  csak következtetni tudunk az idézett sorokból. Felvetődhet ezek után, hogy melyik a fontosabb, melyiknek van nagyobb jelentősége, melyik esik nagyobb súllyal a latba majd egy ember életének elbírálásánál a Mindenható Isten előtt. Mi számít jobban egy ember életében, a hit vagy a cselekedetek? Hit által, vagy cselekedetek által üdvözül-e valaki?

Az Újszövetség egyértelműen azt tanítja, hogy a hit a fontosabb, hitből igazul meg az ember, nem pedig cselekedeteiből. A római levélben határozott kijelentést találunk erre: 

„… az ember hit által igazul meg…” (Róm 3, 28)

„… Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Róm 4, 6-8) 

Ha csak a fentieket vesszük is figyelembe, egyértelműen kijelenthetjük, hogy a hit üdvösség kérdése, a hit a bűnbocsánatnak és az újjászületésnek az alapja. Az Istenbe vetett hit nélkül senki nem igazulhat meg, senki nem lehet „boldog”, senki nem nyerheti el az örök életet. A Mindenható Isten szemében az az elsődleges, hogy hiszünk-e, bízunk-e Őbenne, alá merjük-e rendelni életünket az Ő óvó és szeretetteljes gondoskodásának. Az Újszövetségben ez a bizalom akkor kedves Isten előtt, ha ez az Ő Fiába, az Úr Jézus Krisztusba vetett hitben nyilvánul meg. Bíznunk kell tehát Jézus Krisztus váltságművében, egészen a Neki való teljes odaadásig.

Amíg egy ember magassága, testsúlya jól mérhető, addig öröme, bánatának mélysége, fájdalma viszont nem mérhető egzaktul, mérőszámokkal meghatározhatóan. Ez utóbbiakat legfeljebb jelezni tudja, kifejezésre tudja juttatni. Örömében ugrándozhat, nevethet, sírhat egy ember, esetleg a nyakába ugorhat valakinek. Bánatának, fájdalmának is hangot tud adni mindenki, tehát érzelmeit ki tudja mutatni, illetve azok jól felismerhetően láthatóvá válnak rajta. Ilyen a hit is. Nem mérhető, de a belőle fakadó cselekedetekből érzékelhető, kimutatható, látható. A hitből eredő cselekedetek a megmentett emberi élet külső bizonyítékai. Ezeket a bizonyítékokat látta és jegyezte fel a Szentlélek, és ezekről a külső bizonyítékokról kaptunk képet, amikor olvastunk Noéról, Ábrahámról, Sáráról, Mózesról, Dávidról és a többiekről, az Újszövetségben az apostolokról, s ha most íródna a Biblia, bizonyára sok ehhez hasonló külső bizonyítékot jegyezne fel a Szentlélek esetleg rólad vagy másokról.

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin.

Folytatás holnap