Elragadtatás a nagy nyomorúság előtt...6.

4./ Az éjszakai tolvaj képe

Úgy gondoljuk eljött az ideje, hogy tisztázzuk, mit Jelent az a kifejezés, hogy az Úr napja. Ezt azért is tesszük, mivel az úgy jön el, mint az éjszakai tolvaj, azaz váratlanul, vagy szívesebben fogalmazunk úgy, hogy előre pontosan ki nem számítható módon. Váratlanul a hitetleneknek, nem váratlanul, de előre pontosan ki nem számítható módon az Újjászületetteknek. Azok, akik a nagy nyomorúság utáni időpontra helyezik az elragadtatás eseményét, gyakran érvelnek igazuk bizonyítása céljából ezzel a képpel. Azt állítják, hogy valamennyi Igehely, amelyikben szerepel az éjszakai tolvaj kifejezés, az mind az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelére (az Úr napjára) vonatkozik, ebből arra a következtetésre jutnak, hogy az elragadtatás is a dicsőséges visszajövetel eseményének része lesz, mivel arról is úgy ír a Biblia, hogy olyan váratlan lesz, mint az éjszakai tolvaj eljövetele. Szerintük az elragadtatás során csupán elébe megyünk az Úrnak, hogy fogadjuk Őt. (Számtalan olyan eseményről megfeledkeznek, mint például a Bárány menyegzője, aminek nyilván meg kell történnie a mennyben – a Biblia szerint – még az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljövetele előtt, stb. de ezekbe már nem kívánunk e tanítás keretein belül elmélyedni.) Az alábbiakban kifejtjük, hogy álláspontunk szerint mit is takar az Úr napja kifejezés, illetve rávilágítunk arra, hogy mely Igék esetében vonatkozik az éjszakai tolvaj képe a dicsőséges eljövetelre, mint egyszeri eseményre.

Az Úr napja az a nap, amelyen a Teremtő Isten (Elohim), aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene (2. Móz 3, 15) tevőlegesen, nagy változásokat keltve beavatkozik az emberiség életébe, akár áldás, akár ítélet formájában. Az Újszövetség idejében ez a nap a Gyülekezet elragadtatásával kezdődik és a menny és föld megtisztításával ér véget, előkészületként az új ég és az új föld létrehozására. Mindez úgy lehetséges, hogy Istennél nincs idő, azaz „… egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.” (2. Pét 3, 8) Az Úr napját ezért földi szemmel úgy kell tekintenünk, hogy egy folyamat, egy időintervallum, amelyen belül lehet egy-egy jól elkülöníthető mozzanat, esemény is, de egyébként az Úr napja egy eseményhalmaz. Ha ezt megértettük, és segítségül hívjuk Isten Szentlelkét, Aki mindenre megtanít bennünket, és eszünkbe juttatja Jézus Krisztus beszédeit, sőt kijelenti nekünk az eljövendő dolgokat is, a továbbiakban nem tévedhetünk el a bibliai Igékben. Nézzünk meg – időrendi sorrendben – néhány meghatározó eseményt az Úr napján!

Ilyen tehát a Gyülekezet elvitele, az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele, a Fenevad, a Hamis próféta és szövetségeseinek leverése (a megtisztított Izráel felszabadítása), a pogányok tömegszerű kárhozatra ítélése, maga az ezeréves Békebirodalom is az Úr napja, Sátán végső megítélése, az „általános” feltámadás és ítélet, a jelenlegi föld és ég tűz általi elpusztítása, előkészületként az eljövendő „Isten napjára.” (2. Pét 3, 12)

Nem lehet célunk most mindezek részletezése, de szükségesnek tartottuk tisztázni ezeket. Összpontosítsuk most már ezek után figyelmünket az éjszakai tolvaj kifejezések vizsgálatára! Öt „éjszakai tolvaj eset” van a Bibliában, igaz ezek egy része csak tolvajként van említve, de ez a lényegen nem változtat. Haladjunk ezeken röviden végig!

„Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt 24, 40-44)

Vitathatatlan, hogy ez az Igeszakasz az Úr napjáról szól, amikor felvétetik a Gyülekezet. Ezt a napot a Biblia Krisztus napjaként is ismeri. (2. Thessz 2, 2) Az éjszakai tolvaj emlegetésének célja a vigyázásra való intés Jézus Krisztus részéről, hiszen az a nap vagy óra valóban váratlan lesz. Elsődlegesen a hitetlen világ számára, de ők aligha foglalkoznak ezzel a vigyázásra intéssel, de váratlan lesz a hamis keresztények (álkeresztények, nem újjászületett, de önmagukat kereszténynek vallók) számára is. Alapvetően őket figyelmezteti a tolvaj képpel Jézus Krisztus. Számunkra az elragadtatás egyáltalán nem lesz váratlan, miután mindennap várjuk. Igaz viszont, hogy azt a napot és azt az órát előre mi sem ismerjük pontosan. Csak a kijelentett előjelekből tudunk tájékozódni. A korábbiakban írottakkal is összhangban megállapíthatjuk, hogy ez az Igeszakasz nem az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléről szól

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.” (1 Thessz 5, 2-6) 

Annak ellenére, hogy itt is szerepel a tolvaj képe vitathatatlan, hogy ez az Igeszakasz is az Úr napjáról szól, mégpedig arról a kiemelkedő eseményéről, amelynek alkalmával felvétetik a Gyülekezet. Szintén vigyázásra int. Az újjászületettekről, mint a világosság fiairól szól, akiket az a nap nem ér majd váratlanul. A békesség és biztonság emlegetése hasonlít Jézus Krisztus beszédének arra a részére, amikor Noé napjairól beszélt. Ettek, ittak, adtak vettek… semmit nem vettek észre.

„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel 3, 1-3)

Ez az Igeszakasz csak valószínűsíthető, hogy az Úr napjáról szól, hiszen mint írtuk az egy folyamat. De miután ez az Igeszakasz nem kötődik egyetlen kiemelkedő eseményhez sem, csupán egy instrukciót és a továbbiakban általános figyelmeztetést tartalmaz, ezért részletes elemzésébe nem bocsátkozunk.

„A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.” (Jel 16, 12-16) 

Ez az Igeszakasz kifejezetten Úr napjáról szól, viszont szintén nem egy kiemelkedő eseményhez kapcsolódik, ezért ennek az Igeszakasznak a részletes elemzésébe sem bocsátkozunk. Annyit megemlítünk, hogy a nagy nyomorúságbeli hitetlenek részére szól a figyelmeztetés, figyelmüket ráirányítva arra, hogy „… eljövök, mint a tolvaj”, utalva ezzel az Úr Jézus Krisztus dicsőséges és számukra váratlan eljövetelére. (Csak érdekességként írjuk le, hogy a nagy nyomorúság alatt sokan kutatják majd a Szentírást. Dániel könyvében olvashatjuk, hogy „… Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.” /Dán 12, 4/) Az Igeszakasz egyben kitartásra és éberségre szólítja fel a nyomorúságbeli keresztényeket. Ekkor viszont a Gyülekezet már nincs itt a földön, mint azt a korábbiakban már bizonyítottuk.