Elragadtatás a nagy nyomorúság előtt...3.

Mégis vannak, akik azt vallják, hogy a Gyülekezetnek ugyanúgy át kell élnie a nagy nyomorúságot, mint Izráelnek, Isten népének. Szerintük az elragadtatás a nagy nyomorúság után lesz. Téves tanításukra a következő választ tudjuk adni: Izráelt, amiért megszegte az Istennel kötött szövetséget és teljesen elvilágiasodott, tehát megbotlott (Róm 11, 11), Istennek meg kell tisztítania a bűneitől, hogy az ősatyák számára és a számukra adott ígéreteket beteljesíthesse, illetve ha népét abba a státuszba akarja helyezni, amelyre kiválasztotta és amelyre szövetségre lépett vele. (Mármint, hogy Isten örök papsága lesznek.) Tehát Izráelt meg kell tisztítani. Ezzel szemben a Gyülekezetet nem kell megtisztítani, de még csak megpróbálni sem, mivel – az Igék alapján – a Gyülekezet egyszer s mindenkorra már tiszta, hiszen az Úr Jézus Krisztus megszentelte „… megtisztítván a víznek feredőjével az Ige által,…” (Ef 5, 26). Ha tehát a gyülekezet tiszta, miért kellene a nyomorúság kohójába vetni? – kérdezzük saját szavaikkal azokat, akik ott szeretnék látni a Gyülekezetet ilyen-olyan összetákolt indokaik alapján. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Gyülekezet az Úr Jézus Krisztus Teste (Kol 1, 23), sőt Önmaga (Apcsel 9, 4), hogyan gondolhatnánk akár egy percig is, hogy beviszi a saját Testét a nyomorúság kohójába? És ha olvastuk, hogy mindez a nagy nyomorúság ráadásul a Bárány haragja, vajon miért tenné ki ennek a haragnak az Úr Jézus Krisztus (a Bárány) Önmagát, saját Testét, Menyasszonyát!

Akik amellett kardoskodnak, hogy a Gyülekezetnek ugyanúgy át kell élnie a nagy nyomorúságot, mint mindenki másnak, tehát azt állítják, hogy a Gyülekezet elragadtatására majd csak a nagy nyomorúság után kerül sor, gyakran azzal az Igével hozakodnak elő, hogy már Pál is megmondta: „… sok háborúságon (nyomorúságon) által kell nékünk az Isten országába bemennünk.” (Apcsel 14, 22) Mi ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértünk, csakhogy ezt a sok nyomorúságot a hívő a napi helytállása során, a megszentelődés folyamatában, a bűn és Sátán elleni harcban, óemberével való háborúskodásában éli át. Napi nyomorúságunk, hogy megvetnek, lenéznek, elfordulnak tőlünk ismerőseink, barátaink, rokonaink. Kitaszítottak vagyunk a világban. Nyomorúság látni a kihűlt, kereszténynek mondott alvó összejöveteleket, helyi gyülekezeteket. Nyomorúság látnunk a minket körülvevő erkölcsi fertőt, elsilányosodást, degenerációt, hazugságot, gúnyt, Isten Igéi iránti teljes közömbösséget. Akik Pál apostol szavait a végidők nagy nyomorúságára alkalmazzák, azok bizonyára elfelejtették, hogy Pál apostol ezt a kijelentését (Apcsel 14, 22) megkövezése után tette, ezért kizárt dolog, hogy az Antikrisztusi végidőkről beszélt volna, amikor hittestvérei éppen a testét beborító sebeit borogatták.

Térjünk vissza eredeti témánkhoz! Számtalan ószövetségi Igehelyből előre tudjuk, hogy a zsidók közül csak azok láthatják meg az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét, akik ez alatt a hétéves időszak alatt újjászületnek, és nem szenvednek mártíromságot, valamint túlélik az égi csapásokat és az általános zsidóüldözést is, továbbá azok a zsidók, akiket az Isten már idejekorán kiválasztott saját céljaira (144000). E népből bizony az Úr Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig mindenki más elpusztul, tehát csak az igazak léphetnek be az 1000 éves Békebirodalomba, hogy azután a feltámadt zsidó szentekkel együtt az Úr Jézus Krisztus papságaként szolgáljanak ebben a birodalomban. (Ilyen kijelentéseknél mindenkor csak a felnőtt lakosságról szólunk. A túlélők között természetesen lesznek még „fiak és leányok” is, amint azt az Ez 14, 22-ben olvashatjuk.)

A pogányok közül az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét azok az újjászületett keresztények láthatják meg, akik elkerülik a mártírhalált és túlélik az égi csapásokat is. Ők, mint igazak, az igaz zsidókkal együtt beléphetnek az 1000 éves Békebirodalomba. Az eseményeknek lesznek még további pogány túlélői (ők is meglátják majd Urunk dicsőséges visszajövetelét). Ezek egy részének (akik nem tértek meg /1 Thessz 1, 8/, és a nagy nyomorúság alatt részt vettek a keresztények üldözésében) ítélőszék elé kell majd állnia, ahol a győztesen visszatérő Úr Jézus Krisztus azonnali kárhozatra ítéli őket. (Az Izráelre támadó népeket már dicsőséges visszajövetelekor, a Fenevaddal vívott háborúban elpusztítja az Úr Jézus Krisztus /Zak 12, 9/.) Azoknak a pogányoknak, akiknek nem kell ítélőszék elé állni, azok hitetlen pogányként lépnek majd be a Békebirodalomba. Ők azok, akik különféle okokból kimaradtak a Fenevad keresztények elleni, illetve Izráel elleni harcából.

Visszatérve a nagy nyomorúság idejére: akkor, addig soha nem tapasztalt erővel és mértékben hirdettetik majd az Isten evangéliuma a világon bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég (tehát amikor a nyomorúság a legnagyobb lesz, amikor az evangélium a legnagyobb erővel hirdettetik) – mondta Jézus Krisztus tanítványainak az Olajfák hegyén.

Akkor romboltatik le itt (Jeruzsálemben) minden, akkor nem marad itt kő kövön. 

Kérdéseikből jól látva Jézus Krisztus, hogy a tanítványok a végidőkről érdeklődnek, az utolsó napok eseményeire kíváncsiak, így ki sem tért arra, hogy például a templom már egy korábbi időben (i. u. 70-ben) lerombolásra kerül, de nem szólt a zsidók évszázadokon, évezredeken át tartó szétszórattatásáról, üldöztetéseiről, a hatalmas áldozattal járó holokausztról, a templom végidőkben történő ismételt felépítéséről és újbóli pusztulásáról sem, hiszen ezek csak közbenső események. Jézus Krisztus, a tanítványok kérdéseire válaszolva csak a végső idők jeleit és történéseit sorolta. Így folytatta:

„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen: (Dániel 9, 27-nél: iszonyatos bálvány, lásd új ford. Biblia)… Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;… Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Mt 24, 15-16, és 20-21)

Ez az Igeszakasz a zsidó népre vonatkozik. A templom (amely a szent hely) Jeruzsálemben van, Júdea izraeli terület, és miután alig lesz ideje a benne lakó népnek a menekülésre – viszont a tél Izraelben is hideg – imádkozniuk kell, hogy ne télen kelljen menekülniük. És azért is imádkozniuk kell, hogy a menekülésük napja ne szombatra essen, mivel ez pihenőnap, és a zsidó ember, ha a törvényt be akarja tartani, ezen a napon egy adott (rövid) távolságtól többet nem tehet meg. Nyilvánvaló, hogy a szombatnak ez a törvénye csak a zsidókat érinti.

Jézus Krisztus válaszában kitért arra is, hogy ezekben az utolsó napokban minden eddigit felülmúl majd a félrevezetés, a megtévesztés, a hazugság és a csalás, hiszen tudjuk, hogy ez az időszak a Fenevad (Antikrisztus) és egyben az emberiség legsötétebb időszaka lesz.

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig… Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” (Mt 24, 29-31, és 34-35) 

Az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelére Jeruzsálemben kerül sor. (Zak 14, 4) Visszatérése, éppen a világméretű evangéliumhirdetés következtében egyáltalán nem lesz váratlan, csak a megtéretlen antikrisztusi népek számára, akik a visszatéréséről szóló beszédekben, próféciákban nem hittek. A választottak (144000) és az időközben (zsidókból és pogányokból) újjászületett keresztények szinte napra pontosan ki tudják majd számítani az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét, hiszen a Biblia egyértelműen megadja a Fenevad uralkodási idejét. Támpont lehet a hétéves szerződés megkötésének, illetve a Jeruzsálemben ismételten bevezetett áldozat-bemutatások erőszakkal történő megszüntetésének időpontja is. (Dán 9, 27) Micsoda öröm lesz, ha számításaikkal ellentétben egy kicsivel hamarább menekülhetnek meg, hiszen olvastuk: „… megrövidíttetnek majd azok a napok.”

Folytatás holnap