Hit és cselekedet…4.

Térjünk vissza korábbi megállapításunkhoz, miszerint a hitből eredő cselekedetek a megmentett emberi élet külső bizonyítékai. A hit és a cselekedetek közötti összefüggésről szép levezetést találhatunk Pál apostolnak az efézusiakhoz írt levelében. Olvassuk el!

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2, 8-10) 

Tehát Pál szavaiból tökéletesen megérthetjük és rögzíthetjük ismét, hogy hit által kegyelemből tartatunk meg. Az Úr Jézus Krisztusba és az Ő váltságművébe vetett bizalmunkért nyerjük el az örök kegyelmet éppen azért, hogy jócselekedeteket tudjunk végezni, mert a jó cselekvésére szól az elhívásunk. Isten részéről azért lettünk kiválasztva és elhíva, megigazítva, hogy legyenek olyan emberek is a földön, akik jót cselekszenek, bemutatva és tanúbizonyságot téve arról, hogy ilyen mentalitású az Isten országa. Ezek a jócselekedetek, mint láthattuk, Teremtő Istenünkkel és közvetlen embertársainkkal lehetnek kapcsolatosak. Hasznos és jó cselekedet volt például Noé részéről a bárkaépítés, mivel amellett, hogy Istennek való engedelmességét mutatta ki ezzel, dicsőséget szerzett a szellemvilágban Istennek azzal, hogy alávetette magát az Ő akaratának, egyben felhívta embertársai figyelmét egy közeledő veszélyre, figyelmeztette őket, tettével szolgált feléjük. Mai hitbeli cselekedeteinkkel is részben az Úr Jézus Krisztusnak szolgálunk, a világ felé bemutatjuk, hogy az Ő hatására és erejével mennyire megváltoztunk, egykori gonosz létünkre íme, lényünket már a jócselekedetek jellemzik, másrészt valóban jót teszünk embertársainkkal, amikor egyes szükségleteiket igyekszünk szeretet-megnyilvánulásainkkal betölteni. 

Térjünk vissza egy előző kijelentésre, amely így szólt: „nem is létezhet hit cselekedetek nélkül, ha megjelenik a hit, azonnal megjelennek a cselekedetek is.” Hogyan lehetséges ez? Miért vagy mitől kezd el valaki hitre jutása után jócselekedeteket végezni? És „a hitből eredő cselekedetek valóban a megmentett emberi élet külső bizonyítékai”?

Van egy példázat Máté evangéliumában (Mt 18, 23-33), amely a megbocsátásról szól ugyan, de mi most ide alkalmazzuk a mondanivalóját. A példázat szerinti király megszánja az egyik alattvalóját és a hatalmas összegű adósságát elengedi. Amikor a szolga összetalálkozik azzal a szolgatársával, aki viszont őneki tartozik, ahelyett, hogy ő is elengedné annak az igen csekélyke tartozását, olyannyira követelőzik, hogy adósát még börtönbe is juttatja. Meghallván ezt a király, magához rendeli, és nagyon megbünteti gonosz szívű szolgáját.

A király méltán elvárta alattvalójától, hogy szolgája őhozzá hasonlóan viselkedjék. Az Úr Jézus Krisztus is méltán elvárja tőlünk, hogy elgondolkozván azon a kegyelmen, amelyben bűneink eltörlése során részesültünk, és telve Szentlélekkel a lelkiismeretünk azonnal a hála, a köszönet, az öröm hatására valamit visszaadni igyekezzen mindabból a jóságból, amiben részesültünk. És ez egy újjászületett hívő esetében így is „működik”. Azonnal szolgálni akar, azonnal el akarja mondani, hogy ő Isten gyermeke lett, azonnal bizonyítani akarja az életében bekövetkezett változást, azonnal jócselekedetekre indul. A bennelakó Szentlélek munkája eredményeként megváltozik szívében az értékrend, megértőbb lesz, szánalom ébred benne mások iránt és sorolhatnánk. Tehát mihelyt megjelent a hit az életében, azonnal megjelennek a látható, jól érzékelhető cselekedetek is, mint a megmentett élet külső bizonyítékai.

Óvjuk magunkat és mindig is óvtuk attól, hogy valakinek megmondjuk, hogy miket cselekedjen ahhoz, hogy megszentelődési folyamatában mind hasznosabb, hűségesebb és kipróbáltabb szolgája legyen urának, az Úr Jézus Krisztusnak. Hiszen ez azonnal olyan törvénnyé válna számára, amit teljesítenie kell. Az is előfordulhatna, hogy még erőn felüli lenne számára az általunk javasolt cselekedet, szellemileg még nem tudná azt jó szívvel elhordozni, éretlen lenne még hozzá. Ezért úgy tartjuk helyesnek, hogy a megfelelő hitbeli cselekedetek végrehajtására indítson mindenkit a szívében élő hála és a benne lakó Szentlélek. Kutassa a Bibliában azokat az Igehelyeket, amelyek ezzel foglalkoznak! Mérje meg, vizsgálja meg ki-ki önmagát ezeknek az Igéknek a tükrében! Kihasználja-e az adandó lehetőségeket, észre veszi-e a próbaként elébe hozott helyzetekből, hogy adott szituációban mi is lenne az ő dolga, mit is kellene, mit is lehetne cselekednie? Nem akadályozza-e cselekedeteit a túlzott fontolgatás, esetleg saját kényelmének féltése?

Hidd el, hogy az Úr Jézus Krisztus nem olyan dolgok megcselekvését várja el tőled, amely végletekig kimerítő fáradtsággal járna, vagy amibe anyagilag, erkölcsileg, fizikálisan beleszakadhatnál, rámenne a vállalkozásod, egészséged, vagy családi életed. Egyáltalán nem. Hogy mégis kaphass egy kis útbaigazítást e dolgok felől, javasoljuk részedre az alábbi Igék és Igeszakaszok tanulmányozását:

(1 Pét 4, 10-11)  „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…”

(Róm 12, 5-21)   „Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig…”

(Jak 1, 27)         „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt…”

(Jak 4, 17)         „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi…”

Befejezésül szeretnénk még megemlékezni a babiloni fogságból hazatért Nehémiás helytartóról, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének szolgálva Jeruzsálem újjáépítését vezette és abban kétkezi munkájával tevőlegesen is részt vett. Amikor úgy vélte, hogy kimagaslóan jót cselekedett az Úrért és népéért, sajátos módon minden esetben így szólt Istenéhez:

„Emlékezzél meg én rólam én Istenem!” Ezt többször is olvashatjuk a hitbéli cselekedetei leírásánál. (Neh 5, 19,), (Neh 13, 14, 22, 31)

Törekedj arra, hogy cselekedeteiddel minél több gyümölcsöt teremj, hiszen amellett, hogy az Úr Jézus Krisztusnak szolgálsz ezekkel és az Ő Nevét dicsőíted meg, magadnak gyűjtesz örökkévaló kincseket a mennyben.  Légy olyan a cselekedetek területén (is), hogy a nap végeztével szellemed mindenkor Nehémiásként szólhasson az Úrhoz: „Emlékezzél meg én rólam én Istenem!” És soha ne feledd, mit mondott Jézus Krisztus!

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15, 5)

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin.