E világ fejedelme…3.

 „… új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” (2. Pét 3, 13)

Számunkra mindezek csak a jövő reménységei. Mi még ebbe a sötét sátáni rendszerbe születtünk bele és ebben a világrendszerben nevelkedtünk. Ebben éltünk mindnyájan, a testünk kívánságainak, és hiábavaló gondolatainknak engedelmeskedve mindaddig, amíg az irgalmas Isten akaratából újjászülethettünk. (Ef 2, 3-4) Újjászületett életünkkel viszont testben továbbra is ebben a sötétség erői által uralt világrendszerben kell élnünk, kitéve Sátán szüntelen vádlásának, hazugságainak (aki esetenként a világosság angyalának adja ki magát /2. Kor 11, 14/), és ki vagyunk téve a gonoszság erői állandó szellemi és fizikális zaklatásainak is. Az újjászületett keresztények harcáról ezt olvashatjuk az efézusi levélben:

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6, 12)

Sajnos az öntelt, testies hívők közül sokan alulmaradnak ebben a harcban. Különféle okok miatt hitükben csalódnak és hajótörést szenvednek a hit vonatkozásában, testies vágyaik miatt visszaaraszolnak evilági életükhöz, folytatják egykori bűnös életüket, újra Sátán fogságába kerülnek, Isten szemében ismét a sötétség világrendszerének halottjai lesznek. Bár az Úr Jézus Krisztus meg tudná menteni őket, de ők nem igénylik már ezt a segítséget. Más a helyzet a hitben erős, aktívan szolgáló, folyamatosan gyümölcsöt termő igaz hívőkkel. Sátán zaklathatja őket, és mindennapi életüket megnehezítve zaklatja is, de erőt venni képtelen rajtuk, mert Isten:

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol 2, 14-15)

Jézus Krisztus egy alkalommal ezt mondta tanítványainak:

„Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Luk 10, 19)

Halála és feltámadása után a mennybe menetelekor pedig külön megerősítette a tanítványoknak és nekünk is, hogy jól értsük, kié a hatalom a Földön (is):

„… mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28, 18)

Pál apostol küldetését így határozta meg az Úr Jézus Krisztus:

„Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.” (Apcsel 26, 17-18)

Fentiek után úgy gondoljuk, sikerült bebizonyítanunk, hogy a Föld nem Sátán tulajdona, hazudott amikor ezt a kijelentést tette a pusztában Isten Fiának. Bukása után semmiféle jogosultságot nem kapott semmiféle hatalomra. Egy időlegesen megtűrt, mennyből kivetett teremtmény, aki képességeit Isten ellen veti latba. Magaválasztotta munkaterületén gonosz szövetségeseivel dicsőségre szomjasan egy olyan sötét és gonosz birodalmat hozott létre, amelyben megpróbálja immáron Isten emberi teremtményeit is saját zsarnoki rendszerébe becserkészni, és általuk önmagát mind nagyobb hatalomra, isteni szintre emelni. Sajnos hozzá kell tennünk, hogy munkasikereihez, világrendszerének fenntartásához maga az ember is nagyban hozzájárul. A történelem során milliárdokban mérhető azoknak az embereknek a száma, akik jobban szerették, vagy szeretik napjainkban is a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak a cselekedeteik.

„Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek.” (Jn 3, 20) 

E gonosz emberek nem hallgatnak a Teremtő Isten folyamatos figyelmeztetésére, a Szentlélek és a Gyülekezet hívogatására:

„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22, 17) 

Ezek az Istent elutasító emberek inkább hisznek a „hazugság atyjának”, a nagy megtévesztőnek, aki leginkább azzal téveszti meg őket, hogy azt terjeszti magáról, hogy ő nincs is, ő nem létezik, ő csak egy kitalált valaki, akit lehet gúnyolni, vörösnek és szőrösnek, lólábakkal és lópatával ábrázolni, aki a szurkot kevergeti a pokolban. Ezt a képet látják maguk előtt az e világrendbe többé-kevésbé jól beilleszkedett bűnös emberek, akik a maguk kis stiklijeikkel, csalásaikkal, át nem gondolt bűneikkel jól vannak. Akik azt hiszik, hogy csak az a bűn, amit a földi hatóságok lelepleznek, mivel Teremtőjük igazságrendszerére oda sem figyelnek. Így aztán tudtukon kívül, esetleg kisebb-nagyobb átmeneti örömökért Sátán elkötelezett alattvalóivá válnak, és a végük az örök szenvedés, az örök halál lesz.

Ránk, újjászületett keresztényekre, akiket Jézus Krisztus a saját vérével megváltott és megtisztított, nem ez a sors vár.

Befejezésül adjunk hálát Mennyei Atyánknak,

„… ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (Kol 1, 12-14)

Egyben – kijelölve feladatunkat – így szól hozzánk a Szentlélek által: 

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2, 9) 

Örvendezz az Úr Jézus Krisztusban, aki az életét adta azért, hogy felismerhesd a te Teremtő Istenedet, és felismerhesd ennek a jelenlegi világrendszernek a sötétségét, és tarthatatlanságát, amelybe beleszülettél. Az életét adta azért, hogy olymértékben meggyengítse, lerombolja e világ fejedelmének birodalmát, hogy te az Isten Fiába vetett hit segítségével kiszabadulhass abból, és eljuthass az örökkévaló mennyek országába. Ámen.

 Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin