Temetéstől feltámadásig a golgotai sírban...1.

Gyermekkorunkban, húsvét péntekén nem volt szabad húst ennünk, ez a nap böjti nap volt. Az érvényben lévő egyházi tanítások szerint ezen a napon feszítették keresztre Jézus Krisztust, és a keresztyén világ ezzel a böjttel fejezte ki e felett érzett gyászát. (Szombaton már ehettünk húst, mivel aznap volt a feltámadás.) Nem tudjuk, nem is kutattuk, de talán a római katolikus pápa rendelete miatt történt ez, és e rendelkezés már több évszázada érvényben volt. Később, szüleink szerint, ezt a tilalmat feloldották, és újra ehettünk húst ezen a pénteki napon is. Mi már tudjuk, hogy a keresztre feszítés emberileg ugyan valóban tragikus és szomorú esemény, de azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítését a mennyben, nem gyászként élték meg, hanem örömünnepként, győzelemként: „… ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere…” (Jel 5, 5), „a bárány” (Jel 5, 6). És a Szentírás lelkiismeretes, tüzetes tanulmányozása után, azt is megtudhatjuk, hogy Jézus Krisztust, az eddigi, különféle egyházi tanításoktól eltérően, nem a feltámadását megelőző pénteki napon ölték meg.

A zsidó nép körében, legalábbis a vallásos zsidók körében, Mózesnek ma is igen nagy tekintélye van, és ez így volt Jézus korában is. Istenről megfeledkezve, kizárólag Mózes érdemének tulajdonították, többek között, az egyiptomi fogságból való szabadulást is, sőt már a törvényeket sem Isten törvényeiként tanították, hanem Mózes törvényeiként. Mózes választotta szét a tengert, ő adott húst, vizet, mennyei kenyeret a pusztában vándorló népnek. Mózes, mondták Izrael vallási tanítói Jézusnak, sok jelet tett. 

„Mondának azért néki: micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked?…” (Jn 6, 30)

„És hozzámenvén a farizeusok és szadduceusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.” (Mt 16, 1)

„… Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Mt 12, 38-40)

Amikor Urunktól csodát, vagy akkori szóhasználat szerint jelet követeltek, Ő azt válaszolta, egyetlen jel adatik ennek a nemzetségnek: „… Jónás prófétának jele.” Bár mindenki jól ismerte Izraelben Jónás próféta történetét, Jézus Krisztus további nyomatékot adva kijelentésének, Jónás történetéből egy jellemző részt ragadott ki: „Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” (Mai bálnavadászok tudnak olyan, megtörtént eseményekről, amikor szerencsésebb társaik túléltek ilyen hosszú időszakot egy cet gyomrában.) Jézus tehát azt tudta jelként felajánlani, hogy Ő, valamikor, három napon és három éjszakán át lesz a föld gyomrában. (Majd azt követően, mint Jónás a cet gyomrából, élve kerül ki onnan.) Ez lesz a jele annak, hogy Ő az, aminek mondja magát. „… három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.”

Már tudjuk, hogy a kereszten beállt halála után, az Úr Jézus Krisztus holttestét még aznap, szinte azonnal, sietve egy közelben kiásott barlangsírban temették el, mondhatjuk úgy is, hogy a föld gyomrában helyezték el. Itt kellett nyugodnia tehát három napon és három éjszakán át. Íme az első probléma!  Ha Urunkat az egyházi tanításoknak megfelelően valóban pénteken temették el, és szombaton támadt fel, nem teljesedett be a Jónás jele. Ebből három dologra következtetnünk, hogy vagy Jézus nem az volt, Akinek mondta magát, vagy valótlan jelet adott meg, vagy a péntek-szombat napok körül nem stimmel valami. Miután egyértelműen elvethetjük a Jézus személyében vagy beszédében való kételkedést, csak az fordulhat elő, hogy a Biblia tévesen adta meg Jézus halálának, esetleg feltámadásának a napját. Talán nem is szombaton támadt fel? Lapozzuk fel mit olvashatunk erről! (Előzetesen tudnunk kell, hogy a törvények szerint szombaton, tehát a hetedik napon, a zsidók számára tilos volt a munkavégzés, és bizonyos távolságtól hosszabb utat sem tehettek meg.)

„A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás lőn, mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról,… megszólalván, monda az asszonyoknak:… tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott, a mint megmondta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.” (Mt 28, 1-6)

Azt olvastuk, hogy a két Mária, „… a hét első napjára virradólag,…” kiment a sírhoz, vagyis vasárnap korán reggel. János még hozzá is fűzi, hogy „… amikor még sötétes vala…” (Jn 20, 1). Izraelben egy új nap, még „előzőnap”, este hat órakor kezdődött. Tudjuk, hogy Jézust a mi időszámításunk szerint, márciusban feszítették meg. (Erre a hónapra esik ugyanis az Úr páskája és kovásztalan kenyerének ünnepe, amit a keresztyén világ Húsvét névvel ünnepel.) Márciusban, hajnali hat órakor, tehát amikor az asszonyok kimentek a sírhoz, még valóban sötét lehetett, tehát pontos a tudósítás. Az asszonyok gondban voltak. Ők azért jöttek, hogy illatos anyagokkal megkenjék Jézus testét, de miképpen hengerítik majd el a sír száját bezáró hatalmas követ. Micsoda segítséget kaptak! 

„… az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról,…” (Mt 28, 2) 

Meg is szólította őket az angyal, tudtukra hozta, hogy Jézus már nincs a sírban, nincs a föld gyomrában.

 „Nincs itt, mert feltámadott,… Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.” (Mt 28, 6)

 Jézus Krisztus feltámadt testtel, amelyre már nem vonatkoztak anyagi világunk ismert fizikai törvényszerűségei, úgy távozott a barlangsírból, hogy annak bejárata még le volt zárva. A követ azért kellett az angyalnak eltávolítania, hogy az asszonyok meggyőződhessenek arról, hogy Urunk már nincs a sírban. Vasárnap hajnalban!

A fentiek után, határozottan kijelenthetjük, hogy a Szentírás szerint, Jézus szombaton támadt fel, tehát ezt a napot kell végérvényesen elfogadnunk a feltámadás napjának. (Eddig egyezünk az egyházak tanításaival.) Ha viszont a feltámadás napja szombat, akkor be kell látnunk, hogy a temetés, illetve Jézus halála pénteken semmi szín alatt nem történhetett, hiszen mint írtuk, így nem teljesül a jónási jel, a három napra, három éjszakára vonatkozó kijelentés. Nézzük hát, melyik napon feszítették keresztre Urunkat, melyik napon helyezték sírba!

Folytatás holnap