Az Úr Jézus Krisztus visszajövetele...1.

Tudjuk, hogy Teremtő Istenünk rövidesen lezárja ezt a bűnös és parázna világkorszakot. E világkorszak lezárásának „leglátványosabb” bevezető jeléül Gyülekezetének elvitelét, az elragadtatást adta meg az Úr Jézus Krisztus. Az elragadtatás során a világon mindenütt egy-időben feltámadnak a Krisztusban elhunytak, és egy szempillantás alatt átváltoznak az élő, újjászületett keresztények. Valamennyien mennyei testet öltenek, és mindenki szeme láttára a mennybe emeltetnek. Nem történik más, minthogy Urunk, ígéretének megfelelően Magához veszi az övéit. A Gyülekezet elragadtatásával lezárul az a kegyelmi időszak is, amikor az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által zsidónak és pogánynak egy új népként, egyaránt üdvösségre lehetett jutni. Tanításunk célja, hogy röviden bemutassuk mi történik az itt maradt emberiséggel addig, amíg a világkorszak végleg lezárul, azaz visszajön az Úr Jézus Krisztus, megalapítja Békebirodalmát, és megkezdi dicsőséges, 1000 évig tartó földi uralkodását.

Kezdjünk azonnal egy Igével! Az Igét, Pál apostolnak a Rómaiakhoz írott leveléből idézzük:

„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik,…” (Róm 11, 25-26) 

Nem akarja tehát Pál, hogy önmagunkat bölcsnek tartva úgy gondoljuk, hogy Izraelt végleg elvetette Isten, sőt azt akarja, hogy tisztán lássuk, Izrael csupán arra az időre lett félretéve, ameddig a Gyülekezet korszaka tart, tehát a Gyülekezet elragadtatásáig. Ez alatt az idő alatt, az Úr dolgaiban (átmenetileg) a Gyülekezet helyettesíti a zsidó népet. Hangsúlyozzuk ki még egyszer: az Úr dolgaiban! Izrael helyett a Gyülekezet lett Istennek a dicsőítő, magasztaló, imádó, bizonyságtevő, áldozatokat bemutató, közbenjáró, evangéliumot hirdető új népe, azaz papsága. Miután tagjainak többsége a pogányság soraiból kerül ki, így az első feltámadással, kegyelemből, igen sok pogány üdvösségre jut, szám szerint annyi, amennyit Isten előre meghatározott. Amikor ez az Általa tervezett létszám teljes lesz, a Gyülekezet betöltötte a küldetését, és a földről felvétetik. Ezt olvastuk: „… a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.” A pogányok teljességének bejutását követően, Isten újra foglalkozik népével. „És így az egész Izráel megtartatik,…” 

 „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt: Azonképen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek.” (Róm 11, 29-31) 

Sajnos Izrael népének jelentős hányada, függetlenül attól, hogy szétszórtságuk következtében a föld mely országában él, mára már elvilágiasodott. Bár valamennyien Ábrahám fiai, de csupán testi leszármazás alapján, nem pedig hitben. Istennel kötött szövetségüktől eltévelyedve, ugyanúgy élik világias, öntörvényű életüket, mint bármely más nép. Ha helyzetük változatlan is Istenük előtt, az ősatyák miatt ők továbbra is Isten szeretett népe, jelenlegi állapotuk, siralmas. Elvilágiasodásuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartják meg az ősi hagyományaikat, ünnepeiket, népszokásaikat, ezek azonban mára kiüresedett ceremóniákká zsugorodtak csupán számukra, szívük távol van Istentől.

Léteznek viszont olyan zsidók is, akik nem világiasodtak el, ők a vallásos zsidók. A vallásos zsidók egy része úgy tartja meg a zsidó hagyományokat, mint Isten parancsolatait. Ők kimondottan imádják Istenüket, imádkozók, törvénytisztelők, várják a próféták által megjövendölt Messiást, Isten Felkentjét. Amellett, hogy saját közösségeikbe bezárkózva nem közvetítik a világ felé a Teremtő Isten nagy tetteit és a zsidóság bizonyságait, alapvető hibájuk, hogy képtelenek Isten Igéiként befogadni az Újszövetség kijelentéseit. Ezért nem fogadják el, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten Fia, és feltámadása óta Ő az üdvösség egyedüli útja. Ők továbbra is az Isten törvényeinek maradéktalan betartása révén kívánnak üdvözülni, eljutni Istenhez a mennyek országába. Tehát bár rajongva imádják a Teremtő Istent, Izrael Istenét és keresik a Vele való kapcsolatot, de nem helyes ismeret szerint. 

 „… megtompultak az ő elméik… Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.” (2 Kor 3, 14-15) 

Folytatás holnap