Globális birodalom a Biblia szerint...1.

Tudjuk, hogy Salamon király uralkodását követően Izrael kettészakadt. Egy idő elteltével az északi országrészt elfoglalták az asszírok, a déli országrészt pedig a káldeusok. Ez utóbbiak Nabukodonozor vezetésével, nem csupán megszállták ezt az országrészt (Júdeát), hanem lerombolták annak fővárosát (Jeruzsálemet), azon belül a zsidók legszentebb helyét, a templomot is. Magukkal vitték a templom kincseit, és magukkal hurcoltak több ezer zsidó foglyot Babilonba. Az elhurcoltak között volt a királyi vérből való, nemesi származású fiatalember, Dániel is, akit néhány társával együtt arra szemeltek ki, hogy majd egyszer a királyi palota szolgálatába állnak. Ezért megkülönböztetett bánásmódban részesültek, megtanították őket a káldeusok nyelvére, de mindenféle tudományra és bölcsességre is tanították őket, úgyhogy néhány év után már a babiloni bölcsek közé tartoztak.

„És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt. És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé. És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. És mondák a Káldeusok a királynak szíriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.” (Dán 2, 1-4)

Nabukodonozor arra gondolt, hogy amennyiben elárulja, hogy mit álmodott, ezek a bölcsek azt mondanak neki, amit akarnak, félrevezethetik, esetleg szándékosan be is csaphatják őt. Igazából úgy győződhetne meg tudásukról és szándékaikról, ha előbb a bölcsek megmondanák, hogy mi volt az ő álma.

 „… Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.” (Dán 2, 5-6) 

 „Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.” (Dán 2, 10-11)

A királyt, aki Babilonban élet-halál ura volt, úgy elöntötte a méreg, hogy megparancsolta a bölcsek azonnali kivégzését. Ennek a megtorlásnak nyilván Dániel és társai is áldozatul estek volna. Sikerült elintéznie, hogy a király elé járulhasson, és kérte a királyt, hogy adjon részére egy kis időt, és ő megmondja a királynak, hogy mit álmodott, és mi annak a jelentése. A király, Dániel szavára elhalasztotta a bölcsek kivégzését.

„Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne vesszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban.” (Dán 2, 17-19) 

Dániel nagyon jól tudta, hogy a király kérésének teljesítése, miszerint az álom értelmének megfejtése mellett, azt is meg kell mondaniuk, hogy mit álmodott, emberileg lehetetlen. Ezért fordult Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez. Bízott abban, hogy Atyái Istene, minden titok ismerője, a segítségére siet. És nem is csalódott, éjjeli látomásban megkapta, hogy mit álmodott a király, és mi az álom jelentése.

„… Áldá akkor Dániel az egek Istenét. Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!” (Dán 2, 19-23)

Dániel újabb engedélyt kér, hogy a király elé járulhasson. A király fogadta őt, és ha eleinte kétkedik is, de kíváncsian várta, hogy vajon mit mond neki ez a fiatal bölcs.

„… A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.” (Dán 2, 27-30)

Az uralkodóknak általában nagy gondja, hogy mi történik azután, ha meghalnak. Ki örökli a királyságot, s az hogyan sáfárkodik majd? Darabokra szakad-e a nagy igyekezettel, sok háborúval felépített birodalma, vagy esetleg tovább erősödik? Megbecsült lesz-e, fennmarad-e az ő neve az utódok körében, vagy csupán a porba íródva örökre a feledés homályába merül? És egyáltalán, támad-e még más birodalom ő utána? Vége lesz-e egyszer a történelemnek, s ha igen, milyenek lesznek az utolsó napok, mi történik majd az utolsó napokban? Ezeken töprengett a király. Dániel elmondta, hogy ezeket a dolgokat emberek, legyenek azok akármilyen okosak is, előre nem láthatják. Ezek titkok. „De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti;…” És Isten úgy döntött, hogy ezeket a titkokat Nabukodonozor királynak, megjelenti. (És így nekünk is, hogy el tudjunk igazodni a történelemben. Dicsőség Istennek!)

Folytatás holnap