Kikről mondta ezt Jézus Krisztus?..2.

Számtalan egyéb Igehelyből előre látjuk, hogy a zsidó népből csak a nagy nyomorúság alatt újjászületett keresztény zsidók egy része éli túl ezt az időszakot, illetve az az Isten által elpecsételt 144000 keresztény zsidó, akit Isten már idejekorán kiválasztott. A zsidó népből bizony az Úr Jézus Krisztus eljöveteléig mindenki más elpusztul. (Ilyen kijelentéseknél mindenkor csak a felnőtt lakosságról szólunk. A túlélők között természetesen lesznek még „fiak és leányok” is, amint azt az Ez 14, 22-ben olvashatjuk.) Az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét szintén kevés újjászületett keresztény láthatja meg, csak aki elkerülte a mártírhalált. Az eseményeknek sok pogány túlélője lesz, nekik viszont ítélőszék elé kell majd állniuk, ahol a győztesen visszatérő Úr Jézus Krisztus dönt további életükről, vagy halálukról. Visszatérve a nagy nyomorúság idejére: addig soha nem tapasztalt erővel és mértékben hirdettetik az Isten evangéliuma a világon bizonyságul minden népnek, és akkor jő el (tehát amikor a nyomorúság a legnagyobb lesz, amikor az evangélium a legnagyobb erővel hirdettetik) a vég – mondta Jézus Krisztus tanítványainak az Olajfák hegyén.

Akkor romboltatik le itt (Jeruzsálemben) minden, akkor nem marad itt kő kövön. Kérdéseikből jól látva Jézus Krisztus, hogy a tanítványok a végidőkről érdeklődnek, az utolsó napok eseményeire kíváncsiak, így ki sem tért arra, hogy például a templom már korábbi időben (i. u. 70-ben) lerombolásra kerül, de nem szólt a zsidók évszázadokon, évezredeken át tartó szétszórattatásáról, üldöztetéseiről, a hatalmas áldozattal járó holokausztról, a templom végidőkben történő ismételt felépítéséről és újbóli pusztulásáról sem, hiszen ezek csak közbenső események. Jézus Krisztus, a tanítványok kérdéseire válaszolva csak a végső idők jeleit és történéseit sorolva így folytatta:

„Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen: (Dániel 9, 27-nél: iszonyatos bálvány, lásd új ford. Biblia)… Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;… Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Mt 24, 15-16 és 20-21)

Ez az Igeszakasz kizárólag a zsidó népre vonatkozik, hiszen a templom (amely a szent hely) Jeruzsálemben volt, Júdea izraeli terület, és miután alig lesz ideje a benne lakó népnek a menekülésre – viszont a tél Izraelben is hideg – imádkozniuk kell, hogy ne télen kelljen menekülniük. És azért is imádkozniuk kell, hogy a menekülésük napja ne szombatra essen, mivel ez pihenőnap, és a zsidó ember, ha a törvényt be akarja tartani, ezen a napon egy adott (rövid) távolságtól többet nem tehet meg. Nyilvánvaló, hogy a szombatnak ez a törvénye csak a zsidókat érinti. Ha soronkívül belelapozunk a Lukács evangéliumába, ott még azt is olvashatjuk, hogy az isteni bosszúállás napjai ezek Izráel népén (Luk 21, 22), nagy harag lesz ezen a népen. (Luk 21, 23) Megismételjük, ez az Igeszakasz a zsidó népre vonatkozik.

Jézus Krisztus (első) válaszában kitért arra is, hogy ezekben az utolsó napokban minden eddigit felülmúl majd a félrevezetés, a megtévesztés, a hazugság és a csalás, hiszen tudjuk, ez az időszak a Fenevad (Antikrisztus) és egyben az emberiség legsötétebb időszaka lesz.

„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig… Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” (Mt 24, 29-31 és 34-35)

Az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelére Jeruzsálemben kerül sor. (Zak 14, 4) Visszatérése, éppen a világméretű evangéliumhirdetés következtében egyáltalán nem lesz váratlan, csak a megtéretlen antikrisztusi népek számára, akik a visszatéréséről szóló beszédekben, próféciákban nem hittek. A választottak (144000) és az időközben (zsidókból és pogányokból) újjászületett keresztények szinte napra pontosan ki tudják majd számítani az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét, hiszen a Biblia egyértelműen megadja a Fenevad uralkodási idejét. Támpont lehet a hétéves szerződés megkötésének, illetve a Jeruzsálemben ismételten bevezetett áldozat-bemutatások erőszakkal történő megszüntetésének időpontja is. (Dán 9, 27)

Többször szerepel ebben az Olajfák hegyén adott tanításban a „választottak” kifejezés. Először a Mt 24, 22-ben, itt az áll, hogy miattuk rövidülnek meg a napok, másodszor a Mt 24, 24-ben, ahol azt találjuk, hogy a hamis krisztusok és a hamis próféták még a választottakat is igyekeznek megtéveszteni, harmadszor a Mt 24, 31-ben, ahol azt olvashattuk, hogy a nagy hatalomban és dicsőségben visszatérő Úr Jézus Krisztus „… elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig”. Kategórikusan ki kell jelenteni, hogy mindhárom esetben az Isten által elpecsételt 144000 keresztény zsidóról van szó, akiket Isten a maga számára elkülönített (kiválasztott). Tekintettel arra, hogy ezek nem mind Izráel területén éltek és munkálkodtak a Fenevad uralkodása idején, az Úr Jézus Krisztus haladéktalanul gondoskodik az ő összegyűjtésükről. A nagy nyomorúság előtt vagy alatt újjászületett keresztyéneket, függetlenül attól, hogy zsidók vagy pogányok, a Biblia elhívottaknak, kihívottaknak nevezi. (Ha viszont választott „népről”, vagy „nemzetségről” olvasunk, akkor az az Ószövetségben kizárólag a zsidó népet jelenti, míg az Újszövetségben megszűnik ez a kizárólagosság, és választott nemzetségnek mondja a Biblia – 1 Pét 2, 9 szerint – a Gyülekezetet is.)

A MÁSODIK kérdés így hangzott: „… és micsoda jele lesz a te eljövetelednek?…” Jézus Krisztus a legdrámaibb, legmarkánsabb, „kézzelfogható” jelként az elragadtatást adta meg. Ebből ismerhetik fel majd az Övéi, hogy eljött az Úr, (látható módon először feltámadnak a halottak…), illetve, hogy az Úr jött el, nem más. Ez az esemény kizárólag Őhozzá köthető.

„Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.” (Mt 24, 40-41)

Máshol ezzel egészíti ki az Ige: „… azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” (Luk 17, 34)

Természetesen részletesen beszélt nekik az eljövetelét megelőzően tapasztalható előjelekről is. Jézus Krisztus a válaszában elmondta, hogy ez az eljövetele váratlanul történik majd, meglepetésszerűen. Ennek a napnak, ennek az órának, eltérően dicsőséges visszajövetelétől, bár lesznek határozott jelei, de előre kiszámítható, pontos időpontra mutató jele nem lesz.

 „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24, 36-39)

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Mt 24, 42-44)

Miután Jézus Krisztus azt mondta a mellételepedett tanítványainak, hogy: „… nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.” – egyértelműen kijelenthetjük, hogy üzenete mindazokhoz szólt, akik bárhol, bármely időben Őt Uruknak fogadták vagy fogadják el, tehát e szavaival a jelenlévő tanítványain túl valamennyiünket éberségre szólított fel. Jusson eszünkbe a fügefa esete! Mindig kell, hogy legyen rajta gyümölcs. Éréstől a következő érésig. (Mt 21, 18-19) Minden kereszténynek mindig gyümölcsöket kell teremni, folyamatosan munkában kell lennie. Soha nem szabad meglankadnia, elaludnia.

Folytatás holnap