Kikről mondta ezt Jézus Krisztus?...4.

A HARMADIK kérdés így hangzott: „… és (micsoda jele lesz) a világ végének?” Tudjuk, hogy a nagy nyomorúság végén az Úr Jézus Krisztus nagy hatalommal és dicsőségben visszajön a földre. Dicsőséges visszajövetelét követően, miután az ellenség támadása alól felszabadította Izráelt, elpusztította a Fenevadat és a Hamis prófétát, 1000 évre megkötöztette Sátánt, egy különleges eseményre kerül sor. Ezzel az eseménnyel, egy Általa meghozott népek feletti ítélettel zárul le ez a világkorszak.

„Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Mt 25, 31-34)

„Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt 25, 41)

Az ítélet felettébb szigorú. Élet, vagy halál. Valaki vagy bemehet az Úr Jézus Krisztus Békebirodalmába, vagy az örök tűzre kerül, mint a Fenevad és a Hamis próféta. Akik az örök tűzre jutnak azok már az ezeréves Békebirodalom utáni, nagy fehér királyi szék előtti végítéletnél sem lesznek jelen, ők már itt elnyerik méltó büntetésüket. Tetteik, az Úr Jézus Krisztus szemében annyira súlyosak, hogy közvetlenül és soron kívül a kárhozatba jutnak.

Vegyük észre azt is, hogy a „népek” lettek az Úrként visszatért Jézus Krisztus elé az ítéletre felsorakoztatva, azaz a pogány népek. (A zsidók, Jézus test szerinti rokonai, úgynevezett „atyámfiai” nem.) Szellemi látásunk szerint azok a pogány népek kerülnek itt (mind) megítélésre, akik a Fenevad időszakában belekeveredtek az Izráel és a keresztyének elleni háborúskodásba.

Nézzük hát, kik állnak az Úr jobb oldalán (juhok), azaz kik mehetnek be a Békebirodalomba! Lássuk, kikről beszélt itt Jézus Krisztus! Itt állnak azok a pogányok, akik ebben a nehéz és nyomorúságos időszakban megtértek és újjászülettek, vállalva még annak a kockázatát is, hogy hitükért esetleg az életükkel fizetnek majd. Ők az igazak, „… én Atyámnak áldottai…” – fordul feléjük az Úr Jézus Krisztus az ítélkezéskor. „… örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Ők nemcsak az üldöztetéseket élték túl, de túlélték mindazokat az égi csapásokat is, amelyeket az Úr Jézus Krisztus szabadított rá a földre. Saját megpróbáltatásaik mellett még arra is futotta erejükből, hogy segítsék a 144000 elpecsételtet és a szintén újjászületett zsidó hittestvéreiket is.

„Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”(Mt 25, 35-40)

Nézzük hát, kik állnak az Úr bal oldalán (kecskék), azaz kik nem mehetnek be a Békebirodalomba! Az ő osztályrészük a kárhozat. Lássuk, kikről beszélt itt Jézus Krisztus! Itt állnak a felsorakoztatott pogányok közül azok, akik ebben a nehéz és nyomorúságos időszakban nem tértek meg, mert nem hallgattak a 144000 elpecsételtre, de nem hallgattak a munkálkodásuk következtében megtért zsidó és pogány keresztyénekre sem, sőt a Fenevaddal együtt mindvégig a mennyek Istenét káromolták, még a földet ítéletként sújtó csapások miatt is. (Jel 16, 9, 11, 21) Hogyan olvastuk? „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt 25, 41)

„Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25, 42-46) 

Ha alaposabban tanulmányozzuk ezt az utoljára idézett Igét, észre kell vennünk, hogy az Úr bal oldalán állók kissé értetlenül fogadják az Úr Jézus Krisztus szavait, amikor sorolja az ellenük szóló vádat. „Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.” Azonnal felelnek: „… Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?” Mondj egy példát – folytathatnák – mikor nem szolgáltunk neked!? Mi mindvégig támogattuk az Úr nevében azokat, akiket sújtottak a természeti csapások, pénzzel is támogattuk a szegényeket, az éhezőket, gyűjtést rendeztünk és ruhacsomagokat állítottunk össze részükre, befogadtuk a hajléktalanokat, mit tehettünk volna az Úr nevében még többet, mit nem tettünk meg? Felel nekik az Úr Jézus Krisztus: „Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.” Jót tettetek, jót tettetek, jók voltatok, soroljátok. De közben besúgtátok, feladtátok az enyéimet, zsidókat és pogányokat egyaránt, hagytátok üldözni őket, szánakozás nélkül segédkeztetek elfogásukban, összegyűjtésükben. Elnéztétek szenvedésüket, kínzásukat, kivégzésüket, sőt segédkeztetek is ebben. Úgy tettetek, mintha nem láttatok és nem hallottatok volna semmit. Pedig tudjátok meg, hogy ők valamennyien az „… én Atyámnak áldottai…”, vagy zsidó testvéreim voltak. Ti pedig gonoszak voltatok velük.  „… Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre,…” (Mt 7, 21-23) Kik voltak tehát az Úr Jézus Krisztus baloldalán állók? Ők voltak azok, aki istentelenségük mellett azzal tetézték be gonoszságukat, hogy szemet hunytak a nagy nyomorúság alatti irgalmatlan keresztyénüldözés felett, vagy éppen segédkeztek, aktívan részt is vettek abban.

Reméljük segítségedre voltunk ezzel a tanításunkkal, érthetőbb és áttekinthetőbb lett, hogy kikről szólt Jézus Krisztus ebben az Olajfák hegyén elmondott beszédében. A Békebirodalomról szóló, egyik kedves Igénkkel köszönünk el most tőled.

"Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde.” (Ézs 2, 2-3)