Temetéstől feltámadásig a golgotai sírban...3.

„Ne az ünnepen:…” – mondták Izrael vezetői, „… Jézus, monda… két nap múlva a husvétnak ünnepe lészen,…” A legjobbkor jött Júdás árulása. Amikor Jézus elfogyasztotta az ünnepet megelőző estén (estennen) a páskavacsorát, már (keddről) szerdára virradó éjszaka volt, mondjuk éjfél, ez a zsidó időszámítás szerint már szerda, tehát Jézus és tanítványai eleget tettek a zsidó előírásoknak. Mivel az ünnep csütörtökre esett, szerdán, azaz előző nap elfogyasztották az ekkorra rendelt liturgikus vacsorát. Vacsora után kimentek az Olajfák hegyére, ahol az áruló Júdás vezetésével érkező csapatok, még azon az éjszakán, elfogták Jézus Krisztust. Nem szeretnénk most a további történésekről hosszan írni, a Golgotán (Koponya hegyen) Jézus kivégzésénél kapcsolódunk be újra az eseményekbe.

„Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. (Luk 23, 33)

„Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban, mind kilenc órakorig… És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.” (Luk 23, 44, és 46)

Hogy Jézus Krisztus melyik órában halt meg, nehéz kideríteni, ugyanis erre vonatkozóan az evangélium írói más-más időpontot jelölnek meg. Egyikük a zsidó idő, más a római idő szerint számolja az órákat, a legújabb Bibliafordítások pedig, a jelenleg érvényben lévő időszámítás szerint adják meg az időpontot. Annyit biztosan tudunk, hogy délután volt. Hiszen maguk a zsidók sürgetik a római helytartót, hogy töresse el a megfeszítettek lábát, ezzel sürgetve (fulladásos) halálukat, hogy azután halottként levehessék őket, még este hatig a keresztről. Akkor ugyanis, már megkezdődik az ünnep, amely „nagy nap vala” és a vezetők nem szerették volna, ha az ünnepnapon is még ott éktelenkednek a halottak a keresztfákon. (Jn 19, 31) Pilátus eleget tett a kérésüknek, így még az ünnep beköszönte előtt levették a holttesteket. Úgy gondoljuk, hogy a fentiekkel igazoltuk azt, hogy azon a héten, amikor Jézus Krisztust megölték, volt egy jeles ünnep: „… az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe”. Urunkat az ünnepet megelőző napon, tehát „… a hónapnak tizennegyedikén,… az Úrnak páskhája” napján feszítették meg. Bizonyítanunk kell még azt a tényt, hogy ez az ünnep, csütörtökre esett. A további eseményeket helyezzük logikus sorrendbe!

Jézus a sírban volt, a nép megülte az ünnepet. Az ünnep elmúltával, másnap:

„Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén megkenjék őt.” (Márk 16, 1)

Az asszonyok pénteken illatszereket vásároltak. Vagy a kenetek előkészítése, a holttest liturgikus megkenése igényelhetett hosszabb időt, vagy a vásárlás húzódhatott el, esetleg háztartási elfoglaltságuk torlódott fel, hiszen tegnap pihenőnap volt, holnap ismét pihenőnap lesz, már aznap nem mentek ki a sírhoz. Majd vasárnap, jó korán. Szombaton tehát pihentek.

„És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.” (Márk 16, 2)

Úgy gondoljuk, nyugodt lelkiismerettel el tudunk számolni a páskavacsorától, a vasárnap hajnalig tartó idővel, és így végérvényesen leszögezhetjük, hogy az Úr Jézus Krisztust, egy szerdai napon feszítették keresztre, és Urunk, ígérete szerint három nap és három éjszaka elteltével, még azon a héten szombaton feltámadt. Még azt is megkockáztatjuk, hogy szombaton délután támadt fel, tehát este hat óra előtt, miként szerdán délután temették el, este hat óra előtt. Hogy pontosan három nap legyen a három nap.

Tanításunk előkészítése során több nehézséggel kerültünk szembe. Egyik az volt, hogy a Károli fordítás a pihenőnapot következetesen szombatnak fordítja, függetlenül attól, hogy az ünnepnap-e, vagy sem. Így például az Úr kovásztalan kenyerének ünnepét is szombatnak nevezi, ebből az ered, hogy az ominózus hét (valódi) péntekjét, a fordítás szerint, szombat előzi meg, és szombat is követi. A másik nehézség az volt, hogy a szombatot megelőző napot, rendszeresen pénteknek írja ez a fordítás. Azon még hamar túlhaladtunk, hogy egy héten két szombat van, hiszen „megfejtettük”, hogy ez két pihenőnapot jelent, amelyből az egyik ünnep, viszont az egy héten belüli két péntek értelmezése már több gondot okozott. Az ünnep előtti napot helyesebb lett volna esetleg „ünnepre való felkészülés napja” – ként fordítani, a hétvégi pénteket pedig, legrosszabb esetben is, a „szombatot megelőző nap” megnevezéssel illetni. Harmadik nehézségünk az volt, hogy miként például, Magyarországon is, legfőképpen a gyermekek, a két napos karácsonyi ünnepet megelőző napot, már karácsonynak tartják, hiszen azon a napon állítják fel a karácsonyfát, ekkor kapják meg az ajándékokat is, azaz számukra az a nap már az ünnep első napja, így egyes zsidó emberek számára, az Úr páskájának napja, már az ünnep első napjának számított. Ezt a szemléletet átvették az evangélisták is, így szerintük, Jézus Krisztus és tanítványai az ünnep első napján fogyasztják el a vacsorát. Ez részükről, több ok miatt is, tévedés. A korábbiakban már bebizonyítottuk, hogy Urunk és tanítványai tizennegyedikén vacsoráztak, az ünnep pedig tizenötödikén volt.

Elismerjük, hogy annak ismerete, melyik napon halt meg az Úr Jézus Krisztus, vagy mikor született, nem üdvösség kérdése. Viszont elvárható, hogy egy megtért és újjászületett keresztyén ismerje Urunk sorsfordulóit. És rádöbbenhessen arra is, micsoda tévtanítások folytak itt évszázadokig! Bocsánatkérés nélkül, mind a mai napig.