A Szentlélek (Szent Szellem)...1.

Minden keresztény tudja, hogy amikor megtért, azaz felismerte bűneit, azokat bűnbánó szívvel megvallotta az Úr Jézus Krisztusnak, és az Ő nevére víz alá merítkezéssel megkeresztelkedett, az Úr Jézus Krisztus betöltötte azaz megkeresztelte őt a Szentlélekkel. E keresztség (Szentlélekbe való bemerítés) által isteni erő birtokába jutott. Az Apostolok cselekedetei-ben Lukács evangélista lejegyezte, mit mondott apostolainak Jézus Krisztus a mennybemenetelét megelőző utolsó találkozásuk alkalmával a Szentlélekkel kapcsolatban:

”És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apcsel 1, 4-8) 

„… vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok:” – olvashattuk a fenti Igében. Maga Jézus Krisztus is a Léleknek erejével ment el Galileába (Luk 4, 14). Pál apostolnak a Timóteushoz írott második levelében is olvashatunk úgy a Szentlélekről, mint az erő Lelkéről. (2. Tim 1, 7) Miután Jézus Krisztus mondja: 

„… Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.” (Mt 12, 31-32) 

Helyénvalónak találjuk, hogy mélyebben megismerjük mindazt, amit a Szentlélekről tanít a Biblia. Lapozzunk a János evangéliumához, ahol Jézus Krisztus először beszél tanítványainak átfogóan a Szentlélekről!

”Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14, 15-17)

„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.” (Jn 14, 16) 

”Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.” (Jn 15, 26)

„… én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett… De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Jn 16, 7-11, és 13-14) 

Jézus Krisztus azt ígérte tanítványainak, hogy amikor Ő elmegy e világból, kéri majd az Atyát, hogy saját maga helyett „… más vígasztalót” adjon számukra. Olyat „… hogy veletek maradjon mindörökké”. Azt mondja Jézus Krisztus, hogy ez az Igazság Lelke lesz, „…a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad”. Miután mi az „igazság” szót ennél az Igehelynél „megigazulás”-nak fordítottuk, jól érthető, hogy a világi ember (megtérése előtt) a Megigazulás Lelkét képtelen befogadni, nem látja és nem is ismeri, hiszen nincs közössége Vele. De ti – mondja Jézus a tanítványoknak – nagyon jól ismeritek majd, hiszen amikor megkapjátok, bennetek fog élni mindörökké.

Jézus Krisztus azt is elmagyarázza, hogy a „vígasztaló”, a Megigazulás Lelke, maga a Szentlélek, Akit az Atya küld majd el a Fia nevében. Akik befogadják azokat mindenre megtanítja, sőt mindenkor eszükbe juttatja majd Jézus Krisztus beszédeit. „… mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”

A 14. rész 16. versében írottak és a 15. rész. 26. versében írottak ellentétben vannak egymással. Az utóbbi versben azt mondja Jézus Krisztus, hogy a Vígasztalót, a Megigazulás Lelkét, Aki az Atyától származik, Ő maga küldi el, hogy bizonyságot tegyen majd Őróla, míg az előzőleg írott versben azt olvashattuk, hogy a Megigazulás Lelkét az Atya küldi el Jézus Krisztus nevében. Természetesen az ellentmondás csak látszólagos, hiszen tudjuk, hogy Jézus Krisztus számtalanszor kijelentette, hogy ami az Atyáé, az az Övé is, és különben is „Én és az Atya egy vagyunk.” – mondta Jézus Krisztus. (Jn 10, 30) Mielőtt elvesznénk a kisebb részletekben, emeljük ki az olvasott Ige lényegét, miszerint a Szentlélek küldetésének egyik fontos feladata az lesz majd, hogy bizonyságot tegyen az Úr Jézus Krisztusról. „… a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság. (1 Jn 5, 6)

Urunk azt is elmagyarázta a tanítványoknak, hogy örülniük kell annak, hogy Ő elmegy, mert csak így tudja elküldeni a Vígasztalót. És ha eljön a Vigasztaló, miután lélek, az egész világon tudja majd végezni bizonyságtevő munkáját, illetve az egész világot igyekszik majd meggyőzni arról, hogy az emberek bűnben élnek ha nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadottként az Atyánál van, illetve igyekszik majd meggyőzni a világot arról, hogy Sátán már megítéltetett, tehát a vele való közösség végzetes. És ha eljön „… az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (Minden „igazságra” helyett, teljes „igazságra”, lásd új ford. Biblia.) A fentebb már  említett fordítás szerint: a Megigazulás Lelke, majd elvezérel titeket a teljes, tökéletes megigazulásra, (a tökéletes megszentelődésre). Ha eljön a Szentlélek kijelenti nektek az eljövendő dolgokat is – mondta Jézus Krisztus. (Ezáltal a tanítványok esetenként prófétikusan előre láthatják majd az Isten üdvtervének bekövetkező eseményeit.) Nagyon fontos még ebben az Igeszakaszban, hogy a Szentlélek mindenkor az Úr Jézus Krisztust fogja dicsőíteni. Így olvashattuk: „Az engem dicsőít majd,…” Ha valahol nem az Úr Jézust dicsőítik, akkor ott nem a Szentlélek munkálkodik.

A Szentlélek tehát a Vígasztaló, az Igazság (Megigazulás) Lelke, aki az Atyától származik, de egyben Ő maga a megtartó erő, az Erő Lelke is. (A „Vígasztaló” az új ford. Bibliában: „Pártfogó”.) Lássuk ezek után, hogy a Szentlélekre vonatkozóan milyen egyéb nevekkel, vagy kifejezésekkel találkozhatunk még a Bibliában!

Folytatás holnap