Kikről mondta ezt Jézus Krisztus?..1.

Mi a megtérésünk óta ugyanazt a Bibliát használjuk. Mondhatjuk, hogy mára már eléggé „romokban hever”, mégsem szeretnénk egy újabbat használatba venni, mivel ez a régi számtalan olyan aláhúzást, félszavas megjegyzést, kiegészítést, dátumot és egyéb számunkra fontos bejegyzést is tartalmaz, amelyeket különféle okok miatt már nem szívesen nélkülöznénk. Gyakran segítenek ezek egy-egy Ige megtalálásában, hiszen tudjuk, hogy valahol ott jobbra fent kell lennie a Zakariás könyvében ennek az éppen keresett Igének, sőt emlékszünk, hogy zöldszínű sorkiemelővel van megjelölve, mert akkoriban ilyen színűt használtunk, még oda is írtuk, hogy… És lám megvan a keresett Ige! Találunk olyan húsz évvel korábbi bejegyzést is, az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt, ami így olvasható: ez a zsidó népre vonatkozik. Máshol: ez a Gyülekezetre vonatkozik. Megint máshol: ez a végidőkben élő keresztyénekre vonatkozik, de valamikor áthúztuk és odaírtuk, hogy a zsidó népre vonatkozik, de azt is korrigáltuk, és az utolsó érvényes megjegyzés: a Gyülekezetre vonatkozik. Találunk sok ehhez hasonló bejegyzést, amit soha nem javítottunk át, viszont mai ismereteinkkel már tudjuk, hogy helytelen az akkori bejegyzésünk.

Emlékszel még az etióp kincstárnok történetére?

„… az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?… Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?” (Apcsel 8, 28-31 és 34)

Szeretnénk most az ilyen jellegű eligazodáshoz legalább egy maréknyi segítséget adni azok számára, akik most küzdenek olyan nehézségekkel, mint a kincstárnok, vagy éppen mi a korábbi évek folyamán. A Máté evangéliumából kiválasztottunk egy olyan „Igecsokrot” (Igeszakaszt), amelyben annakidején gyakran mi is csak találgattuk, hogy: kikről mondta ezt Jézus Krisztus, kikről beszélt, esetleg éppen rólunk? Idézzük fel azt a jelenetet, amikor Jézus Krisztus kijőve a jeruzsálemi templomból, tanítványaival az Olajfák hegyén beszélgetett! Ebben az egy beszélgetésben Urunk egy hatalmas, átfogó tanítást adott sok olyan szereplővel, akik kiléte nehézséget jelenthet még a nem „kezdő” hívők számára is.

„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Mt 24, 1-3) 

Amikor a tanítványok mutogatták Jézus Krisztusnak a templom impozáns épületeit, szinte az örökkévalóságig megmaradó szilárd és hatalmas, kiválóan illesztett, rendíthetetlennek vélt köveit, Jézus Krisztus azzal csendesítette el lelkesedésüket, hogy szemükre vetette, nem látnak a dolgok mögé. „… Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.” Nem látjátok, ti sem látjátok – futhatott át Jézus Krisztus gondolatain, – ti sem ismeritek fel az idők jelét? Ha elvetett engem ez a nép, az Isten népe, nem ismerte fel meglátogatása idejét, és a pogányok kezébe adnak engem, akik megölnek, talán büntetlen maradhat ez a nép? Higgyétek el, itt kő kövön nem marad majd, itt olyan nagy lesz a nyomorúság, hogy azt elképzelni sem tudjátok!

Egy kis idő múlva, amikor már az Olajfák hegyén tartózkodtak, a tanítványok Jézus Krisztus köré sereglettek, és megkérdezték: „… Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?”

Figyeljük meg, hogy a tanítványok HÁROM kérdést tettek fel Jézus Krisztusnak! Először arra szerettek volna választ kapni, hogy mikor történik meg, hogy csodálatos templomuk semmivé lesz, mikor lesz az, hogy „… Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.” Második kérdésükben aziránt érdeklődnek, hogy mi lesz a jele Uruk eljövetelének, és harmadik kérdésük arra vonatkozott, hogy mi lesz a jele a világ végének. (Az eredeti görög szövegből tudjuk, hogy itt nem fizikai megsemmisülésre vonatkozott a kérdés, hanem egy adott világkorszak lezárására. Magyarul ma így tennénk fel érthetőbben ezt a kérdést: Mi lesz a jele annak, hogy ez a világkorszak lezáródik?)

Akik jó szándékból bár, – és többnyire valóban előnyünkre – részekre és versekre osztották a bibliai Igéket, jelen esetben (sajnos) nem a tanítványok által feltett kérdések és az arra adott válaszok szerint bontották fel a leírtakat. Engedtessék meg, hogy mi – természetesen az írott Igék legkisebb sérelme nélkül – most elvégezzük a kérdések és válaszok szerinti részekre bontást, illetve csoportosítást! Az első kérdés tehát így hangzott: „… Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek?…” A kérdésre adott válasz a 24. rész, 4-35-ig terjedő verseiben található. Ez lenne egy egység. A második kérdés így hangzott: „… és micsoda jele lesz a te eljövetelednek?…” A kérdésre a választ a 24. rész, 36-51-ig és a 25. rész, 1-30-ig terjedő versek tartalmazzák. Ez ismét egy egység lenne. A harmadik kérdés így hangzott: „… és (micsoda jele lesz) a világ végének?” A kérdésre a választ a 25. rész, 31-46-ig terjedő versek tartalmazzák. Ez lenne a harmadik egység. Ezzel a bontással a válaszok és a szereplők is könnyebben elkülöníthetők és felismerhetők. (Érdemes ezeket a tól-ig határokat megjelölni a Bibliában!) Haladjunk most sorrendben végig a tanítványok által feltett kérdéseken és az azokra adott válaszokon!

Az ELSŐ kérdésre Jézus Krisztus figyelmeztetőül elmondta tanítványainak, hogy sok hitető jön majd Őutána, tehát jól figyeljenek. Hallanak majd országok és nemzetségek (etnikumok) közötti háborúkról és háborúk híreiről, de ne rémüljenek meg, ezeknek meg kell történniük. Amikor viszont már éhínségek, döghalálok járványok, földrengések lesznek mindenfelé, (Ez nyilván érinti a zsidókat és a velük egyidőben élő valamennyi földi lakost is, függetlenül attól, hogy hívő, vagy nem hívő.)

„Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24, 9-14)

Az ismertetett Igeszakasz részben a végidőkben élő, Isten által elpecsételt 144000 keresztény zsidó mellett a hitetlen és kereszténynyé lett zsidók üldöztetéséről, kitartásáról vagy elbukásáról, pusztulásáról szól (utal erre a „sok hamis próféta” kijelentés), de szól az azokban az időkben élő újjászületett keresztények esetenként mártírságig tartó üldözéséről is. Ez a nagy nyomorúság időszaka.

Folytatás holnap