Keresztelő János küldetése...3.

Lukács evangélista beazonosítva az esemény időpontját, egy János nevű zsidó férfiról tudósít, akit Isten választott ki arra, hogy a bűnök bocsánatára egy eddig ismeretlen, új módszert vezessen be. János tanítása szerint az embernek – szakítva az eddigi hagyományokkal – többé nem kell a bűneiért egy ártatlan állatot feláldoznia, helyette elegendő, ha megtéréskor vízben megkeresztelkedik. Ez azt jelenti, hogy a bűneit felismerő és bűnbánattal megvalló embernek egy rövid időre a víz alá kell merülnie. Míg a papoknak csupán kezüket, lábukat kellett vétkeik miatt megmosni, János a bemerítkezéssel az egész test bűnöktől való megtisztítását írta elő a bűnös ember számára. Miután János a szertartásnál személyesen is segédkezett, a nép Bemerítő János néven ismerte őt. (A magyar fordításban Keresztelő Jánosként ismerjük.)

János a vízbe való bemerítést (a vízben való keresztelkedést) követően elvárta, hogy a megtértek gondolkodásmódja, élete, életvitele gyökeresen és maradandóan megváltozzék. „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket,…” – olvashattuk. „… minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.” A sokaság megkérdezte tőle: „Mit cselekedjünk tehát?… A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.” A vámszedőket a vámok igazságos beszedésére, a katonákat a jogosságra, szelídségre, mértékletességre biztatta.

Ezzel az Izrael szerte és a szórványokban (diaszpórában) is elterjedt keresztelkedéssel találkozott Pál Efézusban is, harmadik missziós körútja alkalmával. Mint tudjuk, elmagyarázta nekik, hogy „… János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok;…”

János tehát az alámerítkezéssel történő megtérést, megigazulást hirdette népének. Azt ígérte, hogy bemerítkezéssel, vízkeresztséggel bárki lemoshatja addigi bűneit, megtisztulhat. János ezzel a tanításával egy hatalmas változást hirdetett meg. Mintegy ezerötszáz év óta a zsidó ember kizárólag úgy nyerhette el a bűnbocsánatot, hogy a bűneiért – mint tudjuk –állatáldozatot kellett bemutatnia, azaz életért életet kellett adni. Mostantól viszont elég, ha megtérésül vízben megkeresztelkedik. Nem az áldozati törvények nyílt áthágására való felszólítás ez? Nem. Az eddigiektől eltérő új tanítás magától Istentől jött. Olvashattuk, hogy az Úr küldte Jánost a Jordánhoz, hogy hirdesse a bűnök bocsánatára a megtérés keresztségét. „… lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára;” De János megmondta azt is a sokaságnak, hogy jön valaki, aki küldetésében őtőle sokkal nagyobb és „… az majd keresztel titeket Szent Lélekkel.”

Az állatáldozat bemutatása árán megtisztult zsidó ember bűntelensége gyakran nem sokáig tartott. Talán már órákon belül újra vétkezett, hiszen akaratereje többnyire kevés volt ahhoz, hogy ellen tudjon állni az újabb bűnöknek. És ha a bűnei bocsánatára a János keresztségével keresztelkedett meg, tartósan tiszta maradt-e? Teremhet-e megtéréséhez illő gyümölcsöt? Tud-e ezentúl uralkodni magán a vámszedő, vagy a katona? Lesz-e ereje legyőzni kapzsi vágyait? Nem ugyanott tartunk-e, mint az állatáldozatok bemutatása után? De igen.

Ha a vízben való megkeresztelés vízbe való bemerítést jelent, akkor a Szentlélekkel való keresztelés Szentlélekbe való bemerítést jelent. János elmondta, hogy hamarosan jön valaki, és „… az majd keresztel titeket Szent Lélekkel”, az majd bemerít titeket a Szentlélekbe. Telve lehettek Szentlélekkel. Erőt kaptok, hogy többé ne vétkezzetek!

„Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!… És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” (Jn 1, 29, 32-34)

Mint láttuk, Mózes óta minden emberért legalább egy bárányt (vagy kecskét) kellett megölni, annak kellett halálával elhordoznia a vétkes bűneit. Látva Isten, hogy egy egyszerű áldozati bárány halálával csak időlegesen tisztul meg a lelkiismeretében és akaratában meggyengült ember, ezért úgy döntött, hogy majd Ő ad egy olyan különleges áldozati bárányt, amely a világ bűneit hordozva mindenkié, és megölése után olyan erő árad majd Belőle, hogy attól a megtért ember örökre tiszta tud maradni. „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” – mutatott rá a názáreti Jézusra Keresztelő János. Ő az, „… a ki keresztel Szent Lélekkel.” És ma már tudjuk, hogy Jézus Krisztus az a Bárány, aki adta az életét a bűnökért, „… a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra,…” (Apcsel 2, 23) Neki kellett meghalnia, hogy mi tiszták lehessünk egyszer és mindenkorra. Mert megtérésünkkor Ő a Szentlélekkel keresztel meg minket. Ezáltal erőt kapunk a bűn elleni harcban, egyben tudunk Istennek tetsző, megtéréshez illő gyümölcsöket is teremni.

János idejében változott tehát Isten üdvterve. Úgyis mondhatnánk, hogy az ő idejében léptünk át az Ószövetségből az Újszövetségbe. Megjelenésével és munkálkodásával egy átmenetet képviselt a két szövetség között. Az Újszövetségben megmaradt a bűn felismerésének és annak bűnbánattal történő megvallásának szükségessége, viszont a bűnöket a továbbiakban már nem általában Istennek, hanem az Úr Jézus Krisztusnak kell megvallani. Megmaradt a bűnért való áldozat, csak másként. Már nem egy ártatlan állatra kell a bűnöket ráhelyezni, hanem Isten Bárányára, mert Ő az áldozat. Megmaradt az elv, hogy vér nélkül nincs bűnbocsánat, csak másként. Állat vére helyett, Isten Fiának a vére folyt. Újként bejött a vízbe való bemerítkezés, amely János idején a bűnök bocsánatát, lemosását jelentette. Ezzel János előkészítette az Úr Jézus nevére történő bemerítkezést, amikor már nem csupán megtisztul a test a bűnöktől, hanem meg is hal a test a bűn számára. A bűntől megtisztított, megüresedett ember így már alkalmas arra, hogy befogadhassa az Úr Lelkét, tehát Jézus be tudja őt tölteni a Szentlélekkel. A vízből már egy Istentől született új ember, úgynevezett újjászületett ember lép ki. Megmaradt az üdvösség lehetősége is, csak másként. Amíg régen a zsidó embernek üdvössége érdekében be kellett tartani Isten valamennyi törvényét, most az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel vízben megkeresztelkedett ember örökre megigazult és elnyerte az üdvösséget. Gyökeres változás viszont, hogy az Újszövetségben a pogány népekre is kiterjesztette Isten az irgalmát, a pogányok is üdvözülhetnek, mert Isten Fia nemcsak a zsidók bűneiért halt meg Bárányként, hanem a világ bűneiért. Ezeket készítette elő Keresztelő János.

A Szentlélek így szólt Jánosról még születése előtt: „Mert nagy lészen az Úr előtt,… Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz… Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével,… hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.” (Luk 1, 15-17)

Reméljük, te is ehhez a tökéletes néphez tartozol már!