Egy tál lencse…4.

Íme, egy másik eset! Lajos testvérünk felesége rosszalkodott, és hamarosan válásra került közöttük a sor. Testvérünk évekig magányosan lakott egy albérletben, amikor hosszas imádkozás után úgy döntött, hogy újranősül. Feladott több újsághirdetést, aztán válogatni kezdett az arajelöltek között. Leginkább egy vidéki kisvárosban élő hölgy tetszett meg neki. Testvérünk úgy gondolta, ez a hölgy korban is illik hozzá, férjnél sem volt még soha, és nem utolsósorban ő volt az egyetlen, aki saját tulajdonú házzal is rendelkezett. Igaz, nem volt hívő, és bár Lajos ismerte az idevonatkozó isteni intelmeket, úgy gondolta, hogy ez még „belefér”. Itt a lencse a ház volt. Az Úr Jézus Krisztus testvérünk lépését nem botlásnak, hanem szándékosan elkövetett bűnnek értékelte, és nem áldotta meg őt a továbbiakban, szolgálatára sem tartott többé igényt és a házasságra sem adta az áldását. Ez olyan rosszul sikerült, hogy mára már csak az alkohol és a különféle nyugtatók szedése jelenti számára az örömöt. Minden érdeklődés elmúlt benne Isten dolgai iránt. Isten előtt egy tál lencse miatt hiteltelenné vált, elhamarkodott és komolytalan döntésével pedig megfosztotta magát mindazoktól az áldásoktól, amelyekben máig részesülhetne, mint Isten papja.

Özvegyasszony testvérnőnket megszánta az Úr Jézus Krisztus, férje halála után mintegy két évvel megtérten vigasztalódhatott, és elindulhatott a hit útján. Mintegy tíz évig élt a szemünkben is hiteles keresztény életet, sok gyümölcsöt termett. A hitetlen szomszéd ember személyében egy idő után megkísértette őt az ördög. Ez az ember eleinte csak a tűzifát segített neki összevágni, később már az ajtó körül is begipszelte a szobafal repedéseit. Megjavította az elektromos biztosítékot is, mígnem testvérnőnk arra a belátásra jutott, hogy egyszer élünk, és azt nem magányos özvegyként akarja leélni a továbbiakban. Összebútorozott hát segítőjével. Többször elmondta, jól tudja, hogy a hitetlen férfivel folytatott viszonya bűn Isten szemében, de ő ezt sem bánja, az ő sorsa jobbra fordult. Neki ne mondja meg Isten, hogy így meg úgy… Ha egyszer már elvette a férjét, akkor legalább hagy éljen úgy, ahogy neki tetszik. Különben is, ő továbbra is olvassa a Bibliát, és ő még hívő. Csak a maga módján. De vajon egy tál lencséért, pillanatnyi életörömért megéri-e odaadni mindent?

Záró Igénket a zsidókhoz írt levélből választottuk:

„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” (Zsid 10, 26-29)

Légy óvatos, és mindennap imádkozz azért, hogy mindvégig különbséget tudj tenni a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között, és hirtelen indulattól vezérelve, vagy szándékosan le ne térj arról a keskeny útról, amely az Úr Jézus Krisztus vére által van kijelölve számodra!

  

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin.