Három királyok…3.

Kétség sem fér Nabukodonozor hatalmához, mint hódítóhoz, mint uralkodóhoz. És egyszercsak a rettenthetetlen nagy király kapott egy álmot. A babilóniai bölcsek nem tudták megfejteni a király álmát, erre egyedül Dániel, a fogságában lévő zsidó próféta volt csak képes. Nézzük, mit látott álmában a király, és mit mondott az álom jelentéséről neki Dániel!

A király egy hatalmas fát látott álmában. Nagy volt a fa és erős, magassága az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. Levelei szépek voltak és gyümölcse sok, róla evett minden élő. És ímé: egy Vigyázó és Szent szállt le az égből, és így szólt: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól! De gyökerét hagyjátok meg a földben, és láncokba verve égi harmattal öntözzétek, és a barmokkal együtt legelje a föld füvét. Emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék neki, és hét idő múljék el így felette. A Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt.

Dániel tudta, hogy az életével játszik, ha elmondja az álom jelentését, de erőt vett magán és így szólt a királyhoz:

„… Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre! A fa, a melyet láttál… Te vagy az, oh király… Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idő múlik el felette; Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra, És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.” (Dán 4, 16-17, 19, 20-23)

Tizenkét hónap múlva a nagy király, palotája egyik teraszáról egy alkalommal széttekintett, és látva csodálatos városát, erős falait, bevehetetlen erődítményeit, érckapuit, szebbnél szebb templomait, lakóépületeit, ékes palotáit, utánozhatatlan függőkertjeit, elégedetten szólalt meg:

„… Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére? Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled. És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja. Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.” (Dán 4, 27-30) 

Hét év telt így el. Fejezzük be Nabukodonozor történetét később elmondott saját szavaival! 

„És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek  hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél? Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem. Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.” (Dán 4, 31-34)

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin