Bálványimádás…3.

Nyilván másabbak voltak Jósiás király körülményei és lehetőségei, és másabbak egy ma élő keresztény körülményei és lehetőségei. El kell viszont ismernünk, hogy keresztény életünk első és nagy parancsolata – még akkor is, ha újszövetségi hívőként nem vagyunk a törvény tételes parancsolatainak alárendelve – továbbra is az, hogy szeressük Mindenható Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből (vagy erőnkből), azaz lehetőségeinken belül amennyire csak módunkban áll. Jézus halála óta ezt Jézus Krisztus kijelentéseinek, parancsolatainak való engedelmességünkkel tudjuk mennyei Atyánk felé kifejezésre juttatni. János evangéliumának 14. részében háromszor is szól erről, Jézus Krisztus:

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Jn 14, 15)

„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem…” (Jn 14, 21)

„Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (Jn 14, 23) 

Olvashattuk, hogy Jósiás király milyen nagy küzdelmet folytatott a bálványok imádatának felszámolásáért. És bálványok mind a mai napig léteznek, legfeljebb az előzőekben megismertektől eltérő módon, más tartalommal és megjelenési formában. Bármilyen hihetetlen, Isten és az Úr Jézus Krisztus iránti szeretetünket mi magunk is elsősorban a bálványimádástól való teljes elszakadással tudjuk bemutatni, hiszen a bálványok azok, amik eltakarják előlünk Megváltó Istenünk arcát, akadályozzák személyiségének tökéletes megismerését, tönkre teszik a Vele való szeretetkapcsolatot, megfosztanak bennünket az áldásoktól. Ha bálványainkkal élünk közösségben, ezzel azt fejezzük ki, hogy azok számunkra legalább annyira fontosak, mint maga az Úr Jézus Krisztus, befolyással vannak az életünkre, azoknak engedelmeskedünk. Nem véletlenül írja Pál apostol, illetve Péter apostol: 

„… szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást… Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.” (1 Kor 10, 14, 21)

„… Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván… undok bálványimádásokban.” (1 Pét 4, 2-3) 

A bálványimádás a test cselekedete. Gyakorlói leginkább azok a frissen megtért keresztények, akik még csak csekély mértékben tudtak szakítani régi szokásaikkal, beidegződéseikkel, még nem igazán ismerték fel az életükbe, az Istennel való kapcsolatukba befurakodott bálványokat. Folyamatos megszentelődésük alatt az Igazság Lelke feltárja ezeket bennük, és a bálványoktól való elszakadásuk mértéke már csak azon múlik, mennyire akarnak az Úr Jézus Krisztus előtt kedvesek lenni, mennyire engedelmesek parancsolatának: 

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 

Valamennyiünkhöz szólnak az alábbi Igék, hiszen valamennyien a megszentelődés keskeny útját járjuk, legfeljebb egyikünk még csak az út kezdetén tart, másikunk már előbbre.

„A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” (Gal 5, 14)

Bálványimádásba eshetnek azok a keresztények is, akik már régebb óta hívők, de már nem lobog bennük a kezdeti lelkesedés, ilyen-olyan okok miatt eltestiesedtek, elkényelmesedtek, harcot, küzdelmet már nem vállalnak, szellemi életük tespedtségbe süllyedt, esetleg útjukon vissza-visszafordulnak. Az ilyeneket figyelmezteti az Ige:

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1 Pét 1, 14-16) 

Térjünk vissza Pál apostol Korinthusban élő hittestvéreihez írott első levelének kedves szavaihoz! „… szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást…”

Nézzünk szét most keresztény életünk lehetséges bálványai között, lássuk mely bálványok azok, amelyek ellen nemcsak harcolnunk kell, de le is kell győznünk azokat! Ez mindenki számára személyes feladat, ezt a munkát senki nem végzi el helyettünk. Természetesen az összes bálvány felsorolására nincs lehetőségünk, de igyekszünk a legveszélyesebbekre felhívni a figyelmedet.

Ne feledjük, a bálványok mögött mindenkor kisebb-nagyobb, esetenként hatalmas démonikus erők húzódnak meg! Íme, a Máté evangéliumából Jézus Krisztus szavai!

„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Mt 6, 24) 

Folytatás holnap

Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin